25. *Segítő Kéz*

Hát sziaszok, utólag is Boldog Karácsonyt mindenkinek :DEz az utókarácsonyi ajándékom, vagy inkább elő Boldog új évet ajándék? :DD Tudom, ez a rész most borzalmasra sikeredett és még rövid is lett, de kell lennie néha ilyen résznek is különben a jó részeknek nem lehet annyira örülni :DD De nem is húzom az időt itt van a drágaságom :DD
Ehhez a részhez egy olyan számot választottam amit nagyon szeretek.Ez a kedvenc zenekarom, ami pedig *dobpergés* nem más mint: Within Temptation áww♥ Ki ismeri őket?

Within Temptetion♥Iron

/Pár órával korábban/
/Grace/

Még a Nap sem kelt fel, éppen csak hajnalodott, mikor valaki sürgető rázogatására és monoton suttogó hangjára ébredtem.
-Csak még 5 percet anya-nyögtem a párnámba.
-Ne szórakozz Gracie, kelj már fel!-ismertem fel a húgom hangját, aki ismét rázogatni kezdett.
Mi a franc van már?Jól tudja, hogyha engem fel mer ébreszteni kezdheti megásni a saját sírját.Nyöszörögve fordultam meg az ágyban és gyilkos tekintettel meredtem rá, már amennyire ki tudtam nyitni a szemeimet, amik csak húztak vissza a sötétségbe, az álmok világába.
-Kelj már fel!Nincs sok időnk!-mondta sürgetően.-Mennünk kell!
Mi van?A húgom képes beállítani hajnalban a szobámba felkelteni és még parancsolgatni nekem, hogy keljek fel most azonnal, mert neki mennie kell valahová??Hú komolyan kinyírom!
-Te most szórakozol velem?-emeltem fel a hangomat.-Tűnj el innen!Menj vissza aludni!
Az utolsó mondatomat nem tudtam befejezni, mert kezét a számra tapasztotta és pisszegve csendre intett.
-Shh!Fogd már be!!-parancsolgatott suttogva Hope.-Nagy gáz van!Azonnal el kell mennünk innen!
Az álom azonnal elillant, ahogy meghallottam húgom kétségbeesett hangját.Feltápászkodtam ülőhelyzetbe és Hope rémült arcába bámultam.
-Mi történt húgi?-fogtam kezeim közé remegő kis kezecskéit.
Csak egy évvel fiatalabb nálam, de ez elenyésző korkülönbség.Néha úgy viselkedünk mintha ikrek lennénk, mert kívülről és belülről is szinte teljesen megegyezünk.Talán csak annyi a lényeges eltérés közöttünk, hogy én hideg fejjek tudok gondolkodni, míg ő inkább bepánikol és meggondolatlanul cselekszik.Ez ritkán fordul elő, de ha ez bekövetkezik akkor valami komoly dologról van szó, és most is ez van!
Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem és hagytam, hogy Hope maga után rángasson.Az ajtó előtt Thomas várakozott ránk Christina kisasszonnyal együtt.Idegesek voltak és még csak el sem mondták mi ez a nagy aggodalom, már valami titkos folyosón keresztül kezdtünk el bolyongani, ami állítólag kivezet a kastélyból.
-Mi a franc folyik itt?Valaki mondja már el!-szólaltam meg suttogva, de hangom így is visszhangzott az üres sötét, feneketlen járatban amiben eddig bolyongtunk.
-A lényeg az, hogy itt veszélyben vagyunk, el kell mennünk innen!-válaszolt Christina.
Lassan végignéztem magunkon 6-an érkeztünk de most csak 3-an vagyunk, Thomast leszámítva.
-Hol vannak a többiek??Őket itt hagyjuk??Mert én nélkülük nem megyek el!-álltam meg.
-Figyelj Grace semmi pánik.David Christina testvére már elhagyta a kastélyt, de ő észak felé indult, ti is nemsokára kijuttok és ti kelet felé indultok.Menjetek a Lawson kastélyhoz!!-adta ki az utasítást.-A hercegnő és Lucas még odabent vannak, de őket nem lehet ilyen könnyedén kimenekíteni onnan!-magyarázta.-De innentől egyedül kell továbbmennetek!Ígérem kijuttatom őket is!-mondta Hope szemébe nézve.Thomas közelebb hajolt a húgomhoz és szorosan megölelte majd homlokon csókolta.

-Vigyázzatok magadra!-suttogta nagyon halkan.
Lassan bólintottunk majd nélküle folytattuk utunkat az elhagyatott járatokon keresztül, mígnem kiértünk végre a friss gonoszmentes levegőre.

/Most/
/Alexis/

-Mi a franc folyik itt Thomas?-kérdeztem suttogva a fiút, aki őrült sebességgel rohant engem is húzva maga után.
-Most nincs erre idő!A lényeg, hogy azonnal el kell hagynod a kastélyt!Lucas az istállónál vár, már felnyergelt nektek két lovat.
-Mi?És a többiek?
-Ne izgulj, már hajnalban egy titkos folyosón keresztül elhagyták a kastélyt.Sajnálom, hogy külön kellett válnotok, de így alakult!-magyarázott miközben őrült sebességgel rohantunk végig a kastély folyosóin.
Kicsit fura volt, hogy egyetlen őr vagy szolga sincs sehol.Túlságosan békés és nyugodt volt minden, olyan volt mint a vihar előtti csend.Tudtam mi fog történni ha most csak úgy eltűnök, tárgyalás vagy bármiféle köszönés nélkül.A király háborút indít az országom ellen.Mindkét oldalon súlyos veszteségek lesznek és mindez azért mert én nem tudtam tenni ellene semmit és még a királyt is megsértettem hirtelen távozásommal.De legbelül nagyon örültem, hogy nem kell újból találkoznom a beképzelt uralkodókkal és elhagyhatom ezt a helyet, ahová akaratom ellenére mégis önszántamból érkeztem.
Thomas megtorpant a kastélykertbe vezető ajtó előtt.Közelebb hajolt és suttogott valamit.
-Viselkedj természetesen-suttogta, majd felajánlotta a karját, amibe mosolyogva karoltam bele.
Először nem értettem miért mondta, de amint kiértünk a kastélykertbe azonnal megtudtam miért nem volt egy őr sem a kastélyban.A kastélykertben gyakorlatoztak úgy mint tegnap.Szemeiket ránk meresztették és még akkor is bámultak mikor elhaladtunk mellettük és ők meghajoltak.Fura egy őrség, mindig csak bohóckodva gyakorlatoznak, nem a dolgukat végzik és megbámulnak egy fontos vendéget is.
-Thomas, ugye tudod mi lesz ha én most szó nélkül lelépek!-torpantam meg hirtelen.-Nem mehetek el!Így nem!
-De igen!-érkezett meg valahonnan Lucas is.-Lexi mennünk kell!
-Lucas!Te is tudod, ha most elmegyünk háború lesz-aggodalmaskodtam.
-Tudom, de az elkerülhetetlen!És inkább azt nézem végig, ahogy apád bezárat a szobádba, minthogy itt fogolyként raboskodj!
-Lucas, mi folyik itt?Én nem értek semmit!-fakadtam ki.
-A lényeg annyi, hogy ha itt maradunk akkor valami rossz dolog fog történni-mondta majd megragadta a kezem és húzni kezdett az istálló felé.
Odabent két már felnyergelt ló várt ránk.Thomas még utoljára megölelt.
-Vigyázz magadra!-suttogta majd a derekamnál fogva könnyedén felemelt és a nyeregbe ültetett.Én csak mosolyogtam rá, és igyekeztem nem mutatni mennyire rossz elbúcsúzni tőle, ezalatt a 2 nap alatt nagyon megkedveltem őt.Thomas Lucashoz fordult és megpaskolta a vállát.
-Vigyázz rá!Ne hagyd, hogy baja essen!-mondta.-Valószínűleg a nagybátyám utánatok fog küldeni néhány katonát.Legyetek óvatosak!
-Kösz, Thomas-ráztak kezet, majd Lucas egy pillanat alatt felpattant saját lova nyergébe.
-Elterelem az őrök figyelmét, gyorsnak kell lennetek!-mondta majd odasétált a kaput őrző katonához és mondott nekik valamit, amitől azok vele együtt elrohantak.
-Most!-szólalt meg Lucas, mire oldalba böktük lovainkat, indulásra késztetve ezzel őket és kivágtáztunk a kapun.
Még utoljára hátranéztem és megígértem magamnak, hogy soha többé nem akarom látni ezt a helyet.

/Caspian/

-Apám-léptem be a trónterembe.-Azt hiszem baj van!
-Mi történt már megint?-kérdezte unottan.
-Azt hiszem valahogy rájöttek a tervünkre-motyogtam.-A hercegnő és a kísérői, mind eltűntek.
-Ezt nem hiszem el!!Már olyan közel jártunk a céljaink eléréséhez és te hagytad kicsúszni a lányt a kezünk körül??-üvöltött.
-Ez nem az én hibám apám!Valaki a kastély falain belülről segített nekik!Szerintem Thomas volt!-mentegetőztem.

-Igen, mindig fogd másra!Mire vársz még?Küldj katonákat a keresésükre!Még nem juthattak messzire.
-Igenis apám-motyogtam.
-Ó és mondd meg nekik, hogy a hercegnő a fontos!Hozzák vissza ide!Ha nem sikerül, akkor öljék még!
-Na de apám!-háborodtam fel.
-Ez miattad van!Több lehetőséged volt, de mindegyiket elrontottad!Megvolt a lehetőséged, hogy elcsábítsd a lányt, de elhibáztad és emiatt megszökött innen, így még a kényszerházasság is tönkrement!Már csak egy lehetőség maradt!Ha a lányt nem tudják ide visszahozni, meg kell halnia!
-Apám, mit árthatna az a lány ha hazamegy?Úgyis háború lesz!-próbáltam menteni a menthetőt.
-Ő az örökös, te ostoba!Ha nincs nálunk nincs semmilyen ütőkártyánk, az apja ellen!

/Alexis/

Nem tudom mióta, talán egy órája vágtázhattunk az erdő egy nem annyira sűrű részén, mikor zajt hallottunk.Lucas azonnal intett, hogy lassítsunk egy picit, hátha csak mi keltettük azt a hangot.Nem, ezek nem mi voltunk, jöttünk rá mikor ismét felhangzott a hang, csak ágak recsegése volt, de a közelből jött.Már
éppen heves vágtában akartunk volna sietősen távozni mikor egy ismerős alak lépett ki a fák közül.Azonnal felismertem őt, hiszen már néhányszor találkoztam vele.Nem éppen barát volt, inkább ellenség.Fekete ruhákat viselt és fejébe csukját húzott, ami eltakarta arcát.Hátán ott függött egy hosszú fából készült íj és nyílvesszők.Az Íjász!
-Ne ijedj meg!-mondta, és szemét nem láttam a csuklyától, mégis tudtam, hogy rám néz.-Most segíteni akarok!
-Miért hinnénk neked?
-Mert jobban ismerem ezt az erdőt mint a saját tenyeremet és nem akarom, hogy csapdába sétálj!-mondta, de nem tudtam hinni neki.
-Miért akarjál te segíteni nekünk, legutóbb megtámadtál a szobámban-szólaltam meg mire Lucas teste idegesen megfeszült.
-Te döntesz, hogy elhiszed vagy sem.-kezdte majd mikor bólintottam folytatta.-A király utánatok küldött néhány katonát, éppen annyit, hogyha rátok találnak semmi esélyetek.Két választásuk van, visszavisznek vagy megölnek, nincs 3. opció.-mondta meg mire egy pillanatra megijedtem.
Valahogy hittem neki, azaz nem neki, hanem annak, hogy a király tényleg képes ilyesmire.De itt még nem volt vége, még folytatta.
-A katonák 2 csoportban indultak el, csak azt tudom, hogy az egyik csoport észak felé indul és a Theneris folyó partján haladnak.Ha kedves az életed, ne menj arra!-mondta majd hátrálni kezdett és beolvadt a fák közé.-Ó, és még valami...-tért vissza a hangja.-...ha elkapnának engem nem is láttatok!
-Hallgassunk rá?-kérdeztem testőrömtől.-Én nem bízom benne, de felelőtlenség lenne figyelmen kívül hagyni a mondandóját!És a királyból is kinézem, hogy ezt tenné!
-Rendben, akkor nem megyünk arra, de azt mondta két csapat van, nem?Azt nem tudjuk azok merre vannak.Óvatosnak kell lennünk!-mondta, majd ismét útnak indultunk.


Puszi, tudom, szörnyű lett!