26. *Szabadság Ára*

Na jó, az előző rész után bűntudatom van, ezért most ezt a...hát hogy is fogalmazzam meg...néhány jelző amivel illetném a részt: rejtélyes, megrázó, érzelmes, fájdalmas, lehet sírni fogsz, jobb mint a legutóbbi..
A zene amit most hoztam:

/Külső szemszög/

Az eső még csak szemerkélt mikor Alexis és Lucas az erdő között bolyongva már majdnem visszaértek az otthonukhoz.A lány fején sötét csuklya volt, így nem lehetett látni szép arcát, amit most a félelem keserűsége foglalt magába, de az arcát takaró sötét árnyék alól még így is látni lehetett szemének ijedt csillogását, ami az egyetlen fény volt a sötétedő éjszakában.A Nap már lebukott a horizonton és már csak az utolsó sugarai díszítették a sárgás és vörös színben tündöklő égboltot.Az erdő sűrű volt, így egy már egy ideje hátrahagyták hűséges hátasaikat és gyalog folytatták útjukat.Így lassabban haladtak, de a lovak patáinak dobogása nem csapott akkora zajt, ahogy keresztülvágtattak a rengetegen.Egyre közelebbről hallották üldözőiket, szinte maguk mögött érezték földet rengető lépteiket, amik csaknem akartak megszűnni, lelassulni vagy valami véletlen folytán irányt váltani.A testőr minden izma megfeszült mikor minden pillanatban közelebbről hallotta az őket üldöző katonák hangos az erdő csendjét felkavaró lépteit.Igyekezett gyorsítani a léptein maga után rángatva a hercegnőt is, de próbálkozásai már az elején halálra voltak ítélve.Már gyermekkora óta az apja alaposan kioktatta és képzett testőrt és harcost képzett belőle így tudta, hogy ellenségeik bármelyik percben beérhetik őket.Lehet, hogy nemesi származású volt, de nem csordogált királyi vér az ereibe, de ettől függetlenül mindent kész volt feláldozni az országáért.És az országának szüksége van egy trónörökösre, aki lehet nem annyira elkötelezett az országáért, de a népnek ő jelképezi a reményt, ő az uralkodó és egyben a fiú legjobb barátja is akit most meg fog védeni minden áron.Ha kell az életét áldozza érte, de a lány haza fog jutni!A fiatal férfi gondolkodás nélkül egy pillanatra megtorpant, vele együtt az értetlen lány is, majd a fiú a csizmájába süllyesztette a kezét, ahonnan előhúzott valamit.Alexis csak akkor fogta fel mi az mikor Lucas a kezébe nyomta és vékony ujjai rákulcsolódtak a dolog markolatára, aminek nem túl hosszú éle megcsillant a nap utolsó sugaraitól.Egy tőrt tartott a kezében.Zavartan nézett a testőrére, akinek szemében elszántság tükröződött, a lány nem értette vagy legalábbis nem akarta elfogadni amit, a barátja, a hűséges védelmezője tenni akar, pedig legbelül már nagyon is sejtette mire készül a férfi.
-Használd ha kell-jelentette ki, mire megszorította a kezét a lány kezén, ami a tőrt szorította.-Remélem nem lesz rá szükséged, de ha mégis...ne habozz-mondta komoly hangon.
-Lucas...-suttogta a lány fájdalmasan, ijedten.
-Én feltartom őket, te ne állj meg-adta ki az utasítást, de a lány nem mozdult, képtelen lett volna otthagyni a barátját.-Gyerünk!Menj már-lökte meg a férfi a lányt indulásra késztetve.-Az országodnak szüksége van rád.Éld túl!-mondta, mire a lány na nehezen de hátrálni kezdett, nem vette le a szemét a legjobb barátjáról, félt, hogy most láthatja utoljára.-Örülök, hogy a barátod lehettem-suttogta még a lánynak, majd futva elindult az ellenségeik felé.Alexis elkeseredetten bámult utána.Igyekezett a tudatába vésni a fiú távolodó alakját, szőkésbarna haját, barna mosolygós szemeit és utolsó szavait.A legjobb barátja a biztos halálba rohant, hogy őt mentse.A barátja áldozatát venné semmibe, ha itt maradna és meghalna.Élnie kell.Túl kell élnie.Lucas azt akarná, hogy túlélje.Ezek a gondolatok tartották benne a lelket, miközben az ellenkező irányba fordult és teljes erejéből rohanni kezdett.Könnyek égették a szemét, ahogy megállás nélkül, nem törődve a minden lépés után szívébe nyilalló fájdalommal.

Rohanj kislány,

S ne nézz hátra!

Ott csak a sötét keserűség várna,

Aminek szíved összetörése az ára,

Betakar téged hű barátod szárnya,

Mert mögötted lebeg távolodó árnya,

Ki érted rohant halálába.

Rohanj kislány,

S ne nézz hátra!

Ott rád csak a sötét fájdalom várna,

Amit szemed csak könnyezve látna,

Felcsendül mögötted sikoly, s lárma,

És tudatod azt örökre magába zárta,

elméd legmélyén csendesen,

Rohanj kislány,

S ne nézz hátra!

Ott terád a sötét megbánás várna,

S szíved meghasadna, ha ott járna,

Hiába lebeg előtted otthonod vára,

Te mégis könnyezve rohansz,

többé hátra sem bámulva.

/Rohanj kislány/
/Én írtam/

Közben a nem messze az erdő szélén magányosan ácsorgó épületben egy megtört lélek visszafojtott sóhajait lehetett hallani, ahogy az egyik ablakból kémlelte az erdőt, ami most szokatlanul baljósnak tűnt, a kutakodó tekintete előtt.A fiatal hercegnek rossz érzése támadt, ahogy a lemenő nap utolsó sugarai megvilágították a sötétbe burkolózó rengeteget.Bárhogyan is próbálta elterelni a gondolatait, a szobája tanulmányozásával, olvasással vagy bármi mással, sehogy sem sikerült neki, figyelme mindig visszakalandozott a kastélyon kívül elterülő erdőre.Tudta, hogy van ott valami, valaki, aki miatt oda kell mennie, mert valami baj van.Mintha egy láthatatlan fonalon akarnák odarángatni, egyszerűen úgy érezte oda kell mennie.Nem is tétovázott tovább, kicsapta a szobájának ajtaját, végigcsörtetett a folyosókon és elindult lefelé a kacskaringós csigalépcsőkön, amik úgy tűntek mintha soha nem akarnának véget érni.Mikor végül leért a lépcső legaljára szembetalálta magát a testvérével, aki szintén nyugtalanul mászkált fel-alá a trónterem előtt.Látszott rajta, hogy ő is érez valamit.Most már tényleg meg kell tudnia, hogy mi van az erdőben, határozta el magában.

-Rossz érzésem van-jelentette ki a testvére.

-Nekem is-válaszolta az ifjú herceg.-Valami rossz történik-mondta halkan.-én megnézem mi folyik odakint.

-Veled megyek-ajánlotta föl, majd meg sem várva a fivére beleegyezését kivágtatott a kétszárnyú ajtó és a fiú sietve indult el az istálló felé.

A testvére aggódva sietett utána.Az istállóban érte utol, ahol már felnyergelte az egyik lovat, mire ő is nekiállt és két percen belül már ki is vágtáztak az erdőbe a veszély forrását keresve.Minden nyugodtnak tűnt, de a rossz érzés csak nem akart eltűnni, így a fiúk beljebb merészkedtek az erdő sötétjébe.Mindketten felkapták a fejüket és riadtan néztek össze, mikor egy ijedt, rémült sikoly hasított bele az erdő csendjébe.Daniel szemén aggodalom suhant végig, ahogy az öccsére emelte aggasztó tekintetét.A fiú bárhonnan felismerte volna azt a hangot, mert...

Alexis könnyektől homályos szemekkel rohant a sűrűn nőtt fák között, nem törődve azzal, hogy a burjánzó, buja növényzet a ruhájába akadva próbálta visszatartani és több helyen felsértette a bőrét, amelyekből friss vér fakadt.A lány nem törődött a testét sebző fájdalommal, csak a lelkét tépő,szívébe maró szenvedést érezte, ami egyre nagyobb gombóccá sűrűsödött a torkában és sírás kezdte fojtogatni.Az üldözőit már nem hallotta olyan közelről, de tudta, hogy még mindig a nyomában vannak a felfegyverkezett katonák, hiába maradt hátra és próbálta feltartani őket hű fegyvertelen barátja.A lány sejtette mi történt a testőrével, biztos volt benne, hogy az ellenségei nem hagyták életben.Erre a gondolatra még inkább elszorult a szíve és friss könnyek szöktek a szemébe.Az erdő már félhomályba burkolózott, így nehezebben tudta kivenni mik vannak a földön.A sötétlő erdőben egy gyökérben vagy kitudja miben elbotlott és ezt csak akkor észlelte, mikor a földhöz vágódott.Egy fájdalmas nyögés öntudatlanul szaladt ki a száján, mikor a földhöz csapódott.Zavarodottan kapkodott, próbált valami fogót találni a félhomályban, de a keze csak a földet markolta.Nagy nehezen feltolta magát ülő helyzetbe, majd lábra állította magát.A félhomályban egy sötét alakot látott közeledni.Egész testében remegni kezdett, ahogy a közeledő alakra bámult.A fiatal férfi lassan közeledett, a lány már távolról hallotta a gúnyos kacagását.Azt az ismerős gúnyos hangot már az előtt könnyedén felismerte, hogy meglátta volna az arcát kibontakozni az árnyékból.Caspien!

Alexis megmarkolta a kezében tartott tőrt és maga elé emelte a támadója felé tartva.
-Tedd azt le, mielőtt megvágod magadat-mondta gúnyolódva, tettetett aggodalommal.
-Nem-válaszolt dacosan a lány, miközben hátrálni kezdett.
-Azzal ellenem nem sokra mész-mondta majd meglengette a kezében tartott kardot.-Ne akard, hogy használnom kelljen, mert nem akarom, hogy megsérülj!Gyere velem önszántadból, vagy kénytelen leszek durva lenni.
-Ne is álmodj róla!Nem megyek el veled, főleg azok után, hogy megölted a barátomat-sziszegte a herceg képébe.
-Nem öltük meg!És ha velem jössz ez így is marad-próbált piszkos eszközökhöz folyamodni, hogy megtörje a lány elszántságát.
-Nem hiszek neked-suttogta a lány, de a hangja nem csengett túl magabiztosan.
-Pedig igazat mondok-bizonygatta a fiú, miközben egyre közeledett a bizonytalan lány felé.-Ha nem jössz velem önszántadból erőszakkal viszlek magammal!Nem akarlak bántani, de az apám megparancsolta, hogy...ha nem tudlak visszavinni, meg kell, hogy öljelek-szelte át két lépéssel a kettejük között lévő távolságot és megragadta a lány karját.
A lány egy hatalmasat sikított mikor a herceg megragadta a karját, annyira megijedt a hirtelen közeledéstől, azonnal megpróbált bármi áron kiszabadulni, de hiába próbálkozott az aprócska lány a nála 2 fejjel magasabb kigyúrt monstrum ellen, semmi esélye nem volt.Alexis a távolból közeledni hallott valamit, de most nem tudott arra koncentrálni, hogy rájöjjön mi az és merről jön.
-Tudod mi fog történni, ha nem jössz velem?-kérdezte, de meg sem várta a lány válaszát.Megismétlődik a nagy háború!Hallottál már róla?Tudod milyen szörnyűség volt?-a lány megrázta a fejét mire a herceg belekezdett a mesébe-Mindez az idők homályában, sok-sok évvel ezelőtt történt, amikor az országaink háborúban álltak és ádáz küzdelmet vívtak.Én 7 voltam akkor.Emlékszem, a Phentun folyó vize vértől vöröslött, ártatlan emberek, katonák, nők és gyermekek holttestei hevertek mindenhol.Akkora mészárlást a világ még nem látott.És mindez tudod miért volt?Miért veszett kárba annyi ártatlan élet?Miért ontottak annyi ártatlan vért?Egy akkor 2 éves kislány miatt.Tudod ki az a lány??Igen, TE!Több millió elvett élet szárad a lelkeden és rengeteg kioltott élet vére tapad a kezedhez!Mert az apád miatt egy másik herceg jegyese lettél, pedig az én jegyesemnek kellett volna lenned!
A hercegnő nem tudta, hogyan de valahogy sikerült ellöknie magától a hatalmas testet, de mikor eltaszította magától a herceget, a lökés miatt ő is a földre esett.Caspien tekintete dühösen villant, ahogy a földön ülő lány felé lépett, miközben előrántotta a kardját és a lányra szegezte.
-Mondtam, hogy nem akarlak bántani, de úgy tűnik nem hagysz más lehetőséget.
Alexis már felkészült a legrosszabbra, mikor valami történt.Valami a lány feje felett elsüvített, kettészelve a levegőt megállva a herceg jobb vállában, aki megtántorodott és a földre rogyott, cifra káromkodások között.
-Hozzá nem nyúlsz!-hallatszott a dühös mégis aggodalmas mondat, miután a herceg vergődve a földre rogyott.