24. *Mámoros Éjszaka*

Megérkeztem :DD huhuhu előre is, ha nem érkezne addig új rész, nagyon kellemes és békés karácsonyt kívánok mindenkinek, másodszor ez az én ajándékom nektek :) egy érdekes kis részecske, tudom nem a leghosszabb, de tűrhető, na de nem húzom az időt itt a rész :D ó megjegyezném, hogy ha eddig nem tetted volna, most zenével hallgasd meg :D felkavaró élmény lesz :)

És imádom :D

Emeli Sandé♥My Kind of Love

/Alexis/

Tekintetemmel végigkövettem az égen átsuhanó ragyogó, jeges tűzben izzó csillagot amíg látni lehetett.Behunytam a szemem és szívemre tettem a kezem.Valami történt.Valamilyen furcsa bizsergés futott végig a testemen.Biztos voltam benne, hogy nem a hideg miatt remegett meg a testem, ennek más oka volt.Valami olyan, ami nem kézzel fogható, nem megérthető, nem látható, csak érezni lehet.Valahol legbelül biztos voltam benne, kívánságom valahol odafent, a messzeségben meghallgatásra talált.
Aznap éjjel különös álmot láttam, ha egyáltalán annak lehetett nevezni.

Az áloménem az otthonom márványpadlóján, a földön kuporgott, kezeibe temetve könnyel áztatott arcát.Fájt, nagyon fájt, mintha belülről égetne valami, mintha a szívem szét akarna szakadni.Legbelül éreztem, hogy lelkem még halványan él, de nagyon megviselt.Olyan volt, mint egy pislákoló gyertya, fénye még gyengén, de ég, de legbelül tudom, hogy halálra van ítélve, mert ragyogása egy nap, pár óra vagy perc múlva megszűnik, helyét átveszi a sötétség és néma rezzenéstelen fájdalom költözik szívébe.Így éreztem magam én is.Üresnek és halálra ítéltnek.
Mintha láthatatlan karok fonódtak volna körém, valami titokzatos erő talpra kényszerített.Az ajtó rései alatt, varázslatos illat kúszott be, én pedig kezdtem úgy érezni, hogy egy cseppnyi boldogság költözött a szívembe, mire könnyeim apadni kezdtek.A szoba megtelt a remény és a vágyakozás különös egyvelegével.Az utolsó könnycsepp futott végig arcomon, amit azonnal le is töröltem volna, de Ő gyorsabb volt nálam.Eddig fel sem tűnt, hogy ő is itt van velem.Ujjai gyengéden futottak végig arcomon.Cirógatva simított végig járomcsontomon, és állam vonalán, ahol aztán megállt keze és óvatosan, gyengéden állam alá nyúlva megemelte lehajtott fejem, így kénytelen voltam a tengerkék szempárba nézni, amik vágyakozóan tekintettek rám.
-Örökké-suttogta, de hangját nem hallottam, valahol legbelül, tudatom legmélyéről kúszott fel és biztosra tudtam, hogy ezt mondta.
Bólintottam.Legbelül tudtam, hogy amit csinálunk az nem helyes, de képtelen voltam ellenállni a vágynak és a tiltott gyümölcs zamatának.Nem tudtam megálljt parancsolni érzéseimnek, amik szökőárként törtek rám, mikor Daniel tengerszín szemeibe néztem.Olyan volt, mintha nem én uralnám a testemet, ami magától kezdett mozogni.Kezemmel kedvesem arca felé nyúltam és óvatosan érintettem meg a homlokát először csak ujjam hegyével, mert attól tartottam ha összeér a bőrünk, ő szétpukkad, mint egy szappanbuborék és eltűnik.Végigsimítottam szemöldökén, járomcsontjának kiugró ívén, ami markáns hullámokban szelte ketté arcát.Kezem továbbsiklott felfelé, a sötét hajzuhatag felé.Beletúrtam a selymes tincsekbe, ami kócosan, rendezetlenül göndörödtek ujjaim között.Lassan visszavezettem kezemet arcára.Daniel belesimult a tenyerembe.Egy pillanatra lehunyta a szemeit és mélyen belélegezte bőröm illatát, majd lágy csókot lehelt tenyerembe.Kezei bilincsként kulcsolódtak derekam köré, ahogy közelebb vont magához, majd ajkának meleg csókját éreztem nyakam remegő bőrét cirógatni.
Olyan érzés kerített hatalmába, mintha belülről akarnék felrobbanni.A vérem valósággal fortyogott az ereimben és arcom rózsás árnyalatban tündökölt.Légzésem és szívverésem versenyt futott egymással.Kezem alatt éreztem, hogy lüktet Daniel szíve a mellkasában, úgy verdesett, mintha menten ki akarna szakadni onnan.Jól tudtam mit érez most, ugyanazt a perzselő vágyat, ugyanazt a tüzes szenvedélyt, ami belülről fűt mindkettőnket.Mikor a szemébe néztem, ugyanazt az elsöprő lángolást láttam benne, mint ami bennem tombolt.Valahol legbelül egy idegesítő hangocska szüntelen, megállás nélkül csicsergett a fülembe, de a vágy és a fékezhetetlen érzelmek megsüketítettek, megvakítottak és már csak szerelmem apró rezdülései, mozdulatai jelentették a mindenséget.Ez volt a beteljesülés, a katarzis, a legfőbb boldogság, de egy pillanat alatt vége szakadt.Daniel eltolt magától és komoly tekintettel meredt rám.Pillantása kifürkészhetetlen volt.
-Egyszer együtt leszünk-suttogta.Hangja belehasított a csendbe, szavai ólomsúlyként nehezedtek a szoba némaságára.-Mi azért születtünk, hogy egymásért éljünk és haljunk meg!

Zavarodottan pislogtam néhányat, majd felültem és körbenéztem a szobában.Még sötét volt, de a nap már kezdett felkapaszkodni az égen és elzavart minden kósza árnyat, amik komorabbá festették a szobát, mint amilyen valójában volt.Lábaimat felhúztam a mellkasomhoz és átkaroltam őket, így egészen picivé gömbölyödtem.Picinek és védtelennek éreztem magam a hatalmas hófehér párnák és takarók között.Tudtam, hogy képtelenség, de mégis éreztem Daniel meleg csókját a nyakamon.Szívem még most is hevesen dörömbölt mellkasomban és még most is fűtött belülről valamilyen felfoghatatlan érzés.
Egymásért születtünk és egymásért halunk meg, ismételtem meg magamban Daniel utolsó szavait, majd elhessegettem a gondolatot, miszerint csak egy zavaros álom volt.
A Nap már kezdte fénnyel elárasztani a szobát, mire meggyőztem magam, hogy csak az elmém űzött buta tréfát velem.Kimásztam a kényelmes franciaágyamból, ami hívogatóan könyörgött, hogy maradjak még egy kicsit, de nem engedtem a csábításának.Minél hamarabb el akartam hagyni ezt az ijesztő helyet.Besiettem a fürdőszobába, gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, majd a szobában felvettem a hercegnős ruháimat, amik most korántsem hercegnősek voltak.Szokásos ruhadarabjaim a csőnaci, a színes póló és a tornacipő legalább kényelmesnek bizonyultak és nem kellett attól tartanom, hogy megismétlődik a tegnapi incidens.Hát így viselkedik egy előkelő, jól nevelt herceg?Fiatal, ártatlan lányokat bámul meg és majdnem szoknyájuk alá is bekukucskál, aztán a szobájába csalva őket akaratuk ellenére csúnya dolgokat tesz velük?Nem!És én nem vagyok hajlandó még egy napot itt maradni!

/Thomas/

Az éjjel nyugtalanul aludtam, csak forgolódtam és minden apró neszre felkaptam a fejem.Féltem, nem magam miatt, azért féltem, hogy újdonsült és régi barátaimnak baja esik.Főleg a hercegnő miatt aggódtam, mert az elmebeteg nagybátyámnak mi oka lenne bántani a barátit.Alexis az igazi célpont.Tudtam, hogy Lucas egész éjjel őrködik a szobája előtt, miután elmeséltem neki, hogy az őrült rokonaim készülnek valamire, de biztos voltam abban is, ha a bácsikám akcióba lendül egy egyszerű őr, bármennyire is képzett nem lesz képes megállítani.Egy idő után már elegem lett a bizonytalanságból és felkeltem.Gyorsan felöltöztem, majd elhagytam a szobámat.
Halk léptek zaja ütötte meg a fülemet, ha jól sejtem pár folyosóval odébb sétálgatott valaki.Cipőjének halk ütemes dobolása egyre halkabban szólt, szóval az a valaki arrafelé megy, akkor....a nagyterem felé tart!!!Alexis!
Amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem felé.Ez megőrült?Ha közli velük, hogy távozni akar nem fogják hagyni, bezárják egy szobába, ha az kell, hogy itt tartsák, de el nem engedik!Mikor befordultam a másik folyosóra, legnagyobb félelmemre beigazolódott, amitől féltem.Alexis elszántan közeledett a nagyterem felé.
-Alexis-szóltam utána, de nem akartam kiabálni nehogy a bent lévők meghallják, miközben rohanni kezdtem utána.
Egyre közeledett a hatalmas, töbör, kétszárnyú ajtó felé.Minden egyes lépésével, egyre elszántabban akartam megállítani.Már csak egy méternyire volt az ajtótól.Kezével már a kilincs felé nyúlt.
Megígértem Hope-nak, hogy nem hagyom, hogy bárkinek is baja essen, ezzel biztattam magam.
Megragadtam a kezét, pont mikor az a kilincset készült lenyomni.Alexis összerezzent, majd kíváncsi barna szemeit rám emelte, amikkel azt kérdezte, "valami rosszat csináltam".Bentről mozgolódást hallottam, biztosan meghallották hangos lépteimet rohanásom közepette.A hercegnőt csendre intettem, majd húzni kezdtem magam után.Ő értetlenül bámult rám és suttogva kérdezgette, hogy "most mi van", de engedelmesen követett.Bízott bennem.Még éppen berántottam a folyosó végén egy mellékfolyosóra, mielőtt a hatalmas ajtó kitárult és unokabátyám hangját hallottam meg:
-Pedig biztos voltam benne, hogy volt itt valaki-jelentette ki morcosan.-Apám, szerintem meglátogatom a mi kis vendégünket-szólt vissza nevetve az apjának, majd léptei egyre közeledni kezdtek felénk.
-A francba!-motyogtam, majd ismét vonszolni kezdtem magam után az értetlen, zavarodott lányt.
Ki kell juttatnom a kastélyból!!

És ennyi lenne, még egyszer boldog karácsonyt mindenkinek :DD