2014. május 25., vasárnap

Különkiadás - *Tökéletes Pillanat*

Helló! Tudom azt mondtam a hónapban nem lesz újabb rész, de ez hivatalosan nem is az, csak egy kis meglepetés, mivel ez a mai nap egy nagy nap. Pontosan egy éve ezen a napon kezdtem el a blogot, egy éve ütöttem le az első betűt, egy éve gépeltem be az első mondatot, egy éve került fel az első fejezet. Egy éve indult el minden, amiről akkor még nem hittem, hogy ma ennyit fog jelenteni és ennyi olvasóm lesz, akik közül néhányan már a kezdetekkor is mellettem álltak, azt sem tudva, hogy életképes történet lesz-e. És most itt állunk egy évesen, nem hittem volna, hogy megélem, megéljük ezt, de ez a nap is eljött. Köszönöm nektek a sok támogatást, sok dicséretet, támogató szót, egy szóval; mindent!
Most itt van egy kis ajándék tőlem, nektek. Nem hosszú éppen csak egy kis részlet egy alternatív univerzumból, ami bemutatja, hogyan kellene mindennek lennie, ahelyett a káosz helyett, ami szereplőinkkel történik, hogyan léphetnének túl a sok szomorúságon és boldogságra lelni? Hát most megmutatom. Mert néhány apró öröm, mindent megváltoztathat. Az egyik szereplőt szándékosan nem nevezem meg, mindenki döntse el kit képzel oda. Én tudom ki áll ott igazán és most jöttem rá, hogy (tudom szomorú ezt kimondani), de egyszer minden véget ér, és rájöttem ki az a személy, akit ott akarok majd látni...

Szóval:
BOLDOG 1. SZÜLETÉSNAPOT!





Tökéletes Pillanat

A Hold halvány fénye felkúszott a kastély hatalmas kőfalain, felkapaszkodott a borostyánnal benőtt tornyokon, beözönlött a legmagasabb toronyszobába és kedves fényével elárasztotta a szobát. Ezüst fénye megcsillant egy barna boldogságtól ragyogó szempárban. Hosszú szempillái árnyékot vetettek kisimult arcára, amin már hetek óta folyamatosan vidám mosoly ült. Néha-néha kitekintett az ablakon és a sötét éjszakába bámult, mintha keresne valamit, vagy valakit. De talán csak felidézett egy régi emléket a múltból. Egy kényelmes fotelben ücsörgött, lábait maga alá húzva simult bele a pihe-puha bársonyba. Egy kis levelet szorongatott a kezében és egy tollat, amivel már hosszú percek óta próbált valami érthetőt megfogalmazni, eddig sikertelenül.
Csak bámult a néma éjszakába, kezét a hasán nyugtatva, mikor egy hirtelen lökés hatására, mintha minden kitisztult volna az elméjében és tudta mit kell írnia. A toll a papírhoz ért, először tétován, majd egyre biztosabban szökött át nagy hurkokba, vonalakba és apró pontokba, míg végül egy értelmes szöveggé kezdett összeállni.

Kedves Sophie...Vagy Nina, vagy Chloe! Kedves kislányom!
Én nem ismerhettem meg igazán az édesanyámat. Túl korán távozott, mielőtt mesélhetett volna, mielőtt elmondhatott volna bármit is. Így fogalmam sincs, mit érezhetett, mikor engem a szíve alatt hordott. És már meg sem tudom tőle kérdezni, de biztos vagyok benne, hogy hasonló érzésekkel gondolt rám, mint ahogy én várlak téged.
Úgy gondoltam, írok neked, hogy mindig tudd, milyen boldog vagyok most, ahogy napról napra egyre közeledik a nap, hogy végre a karomban tarthassalak. Tudd, hogy az édesapáddal alig várjuk, hogy megszüless, hogy láthassuk az arcod, a szemed, a mosolyod.
És szeretnék ígéretet tenni neked;
Megkapsz 3 dolgot, amit én sosem kaphattam meg:
Egy szerető anyát, aki soha nem fog elhagyni. Egy szertő apát, aki nem olyan, mint az enyém volt. És szabadságot, amit én soha nem kaphattam meg, bármennyire is küzdöttem érte. Szabadon dönthetsz majd a sorsod felől, szabadon választhatsz magadnak társat, szabadon szerethetsz, szabadságot, hogy megtalálhasd a boldogságot.
Mert nem fogom hagyni, hogy úgy nőj fel, ahogy én, anya nélkül, apa nélkül, hatalmas teherrel a válladon. Ígérem mindent meg fogok tenni, hogy biztosítsak neked egy olyan jövőt, ahol nem kell attól rettegned, amitől nekem kellett.
Szeretlek. - Anyukád

A lány a hasára tette a kezét, ami már eléggé kigömbölyödött, hiszen már kevesebb mint másfél hónap volt hátra az ifjú örökös megérkezéséig. A baba, mintha megérezte volna, hogy az édesanyja éppen rá gondol éppen neki írt és azt képzelte el, milyen érzés lesz először a karjaiban tartani, egy nagyot rúgott, mire a fiatal anyuka elmosolyodott és halkan beszélni kezdett még meg sem született gyermekéhez.
- Szia kicsim, igen a mami épp rád gondolt - duruzsolta, ahogy végigsimított a gömbölyödő hasán.
Annyira meghitt pillanat volt, annyira érzelmes pillanat, amit csak a várandós anyukák képesek átérezni, ahogy a kisbabához szólt és az azonnal megnyugodott, amint meghallotta az édesanyja hangját, annyira varázslatos volt.
- Hogy van az én aprócska hercegem és a gyönyörű hercegnőm? - kérdezte egy hang mire a lány, habár nem tudta, hogy valaki ott áll és nézi, nyugodtan kapta fel a fejét és egy mosolyt küldött a hang gazdájának, aki az ajtófélfának támaszkodva őt nézte.
- Kislány lesz! -  vágta rá azonnal a lány. - És mindketten jól vagyunk!
- Majd meglátjuk - válaszolta a fiú, ahogy beljebb lépett a szobába.
A kislány, mert az anyuka biztos volt benne, hogy lány lesz, mintha megérezte volna az apukája jelenlétét, ismét egy jól irányzott rúgást intézett az anyukája pocakjában, mire a lány odakapta a kezét és ismételten elmosolyodott. Felnézett a fiúra, szemében vágy csillogott ahogy gyermeke édesanyját nézte, a fiatal, felelőtlen lányt, akit mindvégig szeretett, a lányt, akiről tudta, hogy zsenge kora ellenére is kiváló anya válik belőle, egy kiváló királynő.
A lány elmosolyodott, ahogy fiatal férje vágyakozó tekintetét látta. Azt akarta, hogy ő is érezze, azt amit ő érzett, a mai napon már sokadjára. Azt akarta, hogy érezze a gyermekét.
- Szeretnéd? - nézett fel rá mosolyogva, mire a fiú csak lassan közelebb lépett és letérdelt a lány elé.
A kezét óvatosan nyújtotta a kismama pocakja felé, mintha attól félt volna, hogy az érintésével összetörheti. Lassan érintette meg, majd rásimította a tenyerét. A baba ismét megmozdult és ő hatalmas mosollyal az arcán kapta fel a fejét szeretett feleségére. A saját érzelmeit látta visszatükröződni a lány szemében. Féktelen öröm, régóta várt boldogság és színtiszta szeretet. A lány a kezét a fiú kezére helyezte, mire a baba ismét rúgott.
- Nagyon eleven - nevetett a lány.
- Akkor ebben az anyukájára ütött - jegyezte meg a fiú, majd komolyra fordította a szót. - Tudod, nem számít, hogy fiú vagy lány lesz, én attól függetlenül ugyanúgy szeretni fogom - mondta, mire a lány arcán végiggördült egy könnycsepp. Örömkönny. - Ugyanolyan szeretettel, ahogy az édesanyját fogom egy eléten át, és még tovább, egészen az örökkévalóságig.

Oké hát ennyi lenne az én alternatív univerzumom, egy boldog világban, de hát a jelenlegi világ nem ilyen, de talán válhat ilyenné egy napon...talán a jövőben :DD Remélem tetszett, kíváncsi vagyok ki kit képzelt oda, oké Szilvi tudom, hogy te most Will lázban égsz.... :DD

Ui: Lehet túl sok volt az Originals évadzáró :DDD Teljesen rákattantam erre a kisbaba témára wááá!! Vagy annak van köze hozzá, hogy most született meg az uncsim? És a másik nemsokára fog? hmm nemtom :DDD
Wáááá kevesebb mint egy hét és NyV!!!! 31.!!! Szurkoljatok nagyon!!! áááá

4 megjegyzés :

  1. Lora!!!!!!!!♥

    BOLDOG SZÜLINAPOT A BLOGNAK!!!! Tudom, elkéstem kicsit vele, bocsi :/
    Nagyon kis aranyos lett ez a meglepi.
    Azt eltaláltad, hogy én kit akarok ott látni :P Igen, természetesen Willt képzeltem oda. Nem is Danielt... rá még mindig vár egy csinos kis sóbánya valahol :P :D
    Már írtam, de ide is kiírom: Szurkolok holnap!!!!! Menni fog az! Én már túléltem, nehezen, de meglett... :P :D
    Nagyon tetszett! :)

    Puszi :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvíííí!!
      Nagyon köszönjük!!!!!
      Hjajj hagyd már szegénykét, elég lesz neki elviselnie azt a hisztérikát, elég büntetés neki az! Nagyon köszönöm, jól sikerült elszúrnom az egészet, de azért köszönöm :DD
      Köszönöm :DD
      Cup-cup♥

      Törlés
  2. Booldog, booldog, booldog születéésnapoot, kíívánom, hogy legyen méég sok ilyen szép napod! :) (most képzeld el, hogy elénekeltem :D)
    Hát én is jól elkéstem vele, de jobb később mint soha :) De sajnos mostanában nem nagyon volt időm, és annyira összefolytak a napok.... de már csak ez a hét és vége :D
    És hogy sikerült a nyelvvizsgád?? Gondoltam Rád :)
    De a részre térve :) Úúú nagyon tetszett :D Olyan aranyos lett, és tényleg jó volt ezek után a depis részek után ;) És még mindig nem hiszem el, hogy lehet ilyen szépen írni????? Ez nem ér.... :( Najó, az a helyzet, hogy erre most nem tudok mit írni, mert csak azt ismételgetném, hogy milyen cuki lett ez a rész :) Én is nagyon szeretem a kisbabákat *-*
    (zárójeles megjegyzés, mert ez amúgy nem tartozik ide, de nem értem, hogy lehet az abortuszt megcsinálni, meg egyátalán engedélyezni az már egy élő ember :(... na de mindegy, ez csak egy mellékes megjegyzés volt....)
    Puszi: Adél <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adééééél!! Nagyon szépen köszönjük, mármint én és a blog :DD
      A következő részben egy kis élménybeszámoló is érkezik a rész mellé és egy elrettentő példa, hogy miért ne akarjon senki nyelvvizsgázni. Apropó nemsokára fölkerül az új rész!
      Nagyon örülök, hogy teccikelt :DD igyekeztem nem depizni,nehezen hoztam össze, de egy kis kikapcsolódás volt a sok depresszió után :D Nagyon nagyon köszönöm szépen és örülök, hogy tetszett :DD
      Okééé, én is abortuszellenes vagyok, inkább tanuljon meg mindenki felelősségteljesen hát na érted...bár belegondolva megértem ha fiatalok megteszik mert 16 évesen ki lenne képes felnevelni vagy ilyesmi, bár kii az a hülye ribanc ami már 16 évesen csinálja? Vagyis 16 évesen olyan hülye hogy felelőtlenül csinálja és hát hupsz becsúszik a baba....na jó inkább hanyagoljuk a témár
      Cup-cup♥

      Törlés