2014. április 25., péntek

40. *Érzelmi Feszültség*

Sziasztok, fú nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem de most egyszerűen összejött minden és nekem meg arra is alig jutott időm, hogy lélegezzek körülbelül, na jó arra azért még éppen jutott :D De most tényleg, megjött az új rész, egész hosszú, bár nem lett nagy szám, úgy döntöttem kiveszem belőle azt a nagy akciót amit terveztem, helyesbítek az egyik nagy akciót, ami egyébként az lett volna röviden: megtámadják a kastélyt az ellenséges katonák és nagy harc bummbumm meg minden sok halott, de végül elvetettem az ötletet, jól tettem? Amúgy milyen az új fejléc? nagyon borzalmas vagy csak annyira mint az előző?
Na jó nem pofázok így is legalább 1 percet elettem az életetekből ezzel a kis bevezetővel, na jó mostmár tényleg befogom! Most fogtam be! De tényleg!

Imagine Dragon-Demon


Daniel tudta jól, hogy a lány most nem tud tisztán gondolkodni, ha elhiteti vele, hogy tényleg mással van megpróbálja majd elhitetni Daniellel, hogy őt nem érdekli túllépett rajta és igent mond az öccsének. Amint belépett a bálterembe Will zavartan nézett rá és a többi ember is, de nem zavarta. A tömegben azonnal meglátta a lányt akit keresett, végülis egész este előle próbált elbújni. Most viszont felemelt fejjel, magabiztosan közeledett felé.
Charlotte hercegnő. Az a lány, akit az apja szánt neki. Gyönyörű volt az biztos, bár Daniel szemében Lexit meg sem közelítette. Daniel már gyerekkora óta rengetegszer találkozott a lánnyal, aki egyszerűen rajongott érte, a fiú viszont inkább csak ellenszenvet táplált iránta. Lexinél magasabb volt, de ő is vékony volt és szép. Hosszú, göndör szőke fürtjeit ide-oda dobálta, mikor beszélt és hatalmas sötét szemei voltak, de az ember csak közelről látta jól, hogy sötét kék árnyalata van. Ragyogó mosolya volt és vörös ajkai, de a fiút nem tudta elvarázsolni a bájos kislányos, hercegnős külsőjével. Ő mindig is egy piócát látott benne, mert csak tapadt rá és szívta a vérét, akár egy élősködő. Most viszont kihasználhatta a lány rajongását.
- Hercegnő - lépett közelebb hozzá és megszólította.
A lány azonnal felismerte a hangját és megfordult. Hatalmas mosoly terült szét az arcán és vissza kellett fognia magát, nehogy a fiú nyakába ugorjon. Hercegnő volt, viselkednie kellett.
- Daniel! - nyávogta, a fiút kirázta a hangjától a hideg. - Jó újra látni!
 -Téged is - mondta közömbösen, szarkasztikus hangnemben.
Az ajtó nyitódása zavarta meg őket. Lexi lépett be, az arca vörös volt, a szeme könnyes és dühös volt. Amint meglátta Danielt a lánnyal egy mély levegőt vett és megindult az öccse felé. Daniel jól tudta, hogy fog reagálni, ismerte őt. Bár azt hitte a látvány kevésbé lesz szívbe markoló, de tévedett. Egy világ omlott össze benne, mikor a lány megcsókolta az öccsét a szeme láttára. Daniel nem tudta nézni, kelletlenül elfordult. Tudta, hogy nem azért teszi mert szereti őt, hanem azért, hogy azt üzenje Danielnek "ennyit jelentettél, túlléptem rajtad". De a lány nem tudta, hogy a fiú csak azért bántotta meg és azért döntött úgy, hogy elhagyja, mert őt akarta menteni, arról fogalma sem volt, hogy azzal amit tesz, csak megnehezíti a fiú döntését.
Daniel dühös volt. Dühös volt az apjára, amiért erre kényszerítette, Willre amiért másodszülött létére ő kapott meg mindent, ami Danielé lett volna; a koronaherceg címet, az öröklést és a lányt is elvette tőle, akit szeret. És dühös volt Lexire is, amiért ilyen könnyen elhitte hazug szavait.
- Jajj olyan aranyosak - nyivákolta a szőkeség Daniel mellett.
- Ja, nagyon... - válaszolta lekezelően.
- Te mikor fogsz engem megkérni? - kérdezte izgatottan szempilláit rebegtetve.
Daniel már majdnem rávágta, hogy "soha a büdös életben, te liba", amikor valami történt. A körülöttük álló emberek közül néhány felfelé bámult és mutogatott, többen jajveszékeltek, mire Daniel is odanézett. A csillár! Nagy erős kötelek tartották, amik szemmel láthatóan foszlani kezdtek és a csillár ide-oda himbálózott Will és Lexi feje fölött, ahogy továbbfoszlottak a szálai.
- A francba! Le ne merj szakadni! - nyögte, miközben gondolkodás nélkül futni kezdett félrelökve az útjába kerülőket, szó szerint áttört a tömegen.
- Daniel! - kiabált utána a lány, de a fiú nem nagyon törődött vele.
Most csak egy cél lebegett a szemei előtt, vagyis inkább egy csillár az öccse feje fölött és ő nem hagyhatta, hogy az rázuhanjon, mert Will még csak észre sem vette. Daniel tudta jól, az egy hatalmas kristálycsillár volt, amire Richard, a király nagyon büszke volt és a nemes vendégeinek mindig azzal dicsekedett. Nehéz, nagyon nehéz, elég ahhoz, hogy ha az ráesik valakire összezúzza a koponyáját, vagy a teste minden egyes csontját, ahogy súlyával belepasszírozza a márványpadlóba. Pedig csak egy otromba csillár volt.
Will felnézett a kiabálásokra és azonnal reagált. Megragadta Lexi karját és azonnal ellökte maga mellől, el a csillár zuhanásának hatóköréből, de ő ott maradt és nem mozdult.
- Mozdulj már te idióta - mormogta Daniel miközben felé rohant, már csak pár méternyire volt tőle.
A csillárt tartó utolsó kötél is elszakadt, a fiú pedig ugrott. Az öccsének csapódott, erősen megragadva őt, aki a lendülettől hátra tántorodott és elesett, kigurulva a csillár alól, ami egy pillanattal később hatalmas csattanással a földre zuhant és millió apró darabra hasadt. Lexi felsikított, amikor pár méterre tőle szinte robbanásszerűen csapódott be a hatalmas kristálytömb. Hirtelen néma csend telepedett a teremre, mindenki visszafojtott lélegzettel bámészkodott, senki nem mert megszólalni.
Will sokkos állapotba került, de az ütés, amikor a bátyával a földre esett kijózanította. Ha Daniel nem menti meg a csillár alatt végezte volna. Daniel jól tudta, ha nem tett volna semmit, ha hagyta volna, hogy Will...hát ottmaradjon és a csillár agyonnyomja, akkor átvette volna a helyét. Ő lett volna a koronaherceg, az örökös és Lexi vőlegénye, de nem viselte volna el a tudatot, hogy az egyetlen öccsét hagyta meghalni.
- Jól vagy? - tápászkodott fel a földről Daniel és azonnal az öccséért aggódott.
- Persze, kösz tesó - nézett rá hálásan, majd felkelt a földről és azonnal a lányhoz sietett.
Lexi a földön ült, Will ellökte az útból ő bénázott és elesett, de legalább életben volt, a fiúnak köszönhetően, aki majdnem feláldozta az életét, hogy őt mentse.
- Hé, megsérültél? - kérdezte azonnal a fiú aggódva.
- Nem, minden oké. Jól vagyok - válaszolta, és hagyta, hogy Will felsegítse. - Köszönöm - mosolyodott el. - Megmentettél.
- Semmi pánik emberek! - harsant fel Richard hangja, majd odasietett lányához. - Lex, jól vagy? - kérdezte mire lánya csak bólintott. - Senki nem sérült meg! A csillárt pár pillanat alatt eltakarítják és folytatódik a bál -harsogta.



Lexi legszívesebben felképelte volna. Majdnem ráesett egy több tonnás kristálycsillár, amitől akár meg is halhatott volna és mégsem fejezi be a hülye bálját? A lány már akkor utálta ezt a bált, mikor az apja a folyosón közölte vele ha nem lesz ott csúnyán megbánja.
Lexi már majdnem nekirontott a saját apjának kiabálva, hogy nem is törődik vele és azzal, hogy majdnem meghalt, de hangos csörömpölés szakította félbe. A tömeg közepéből jött és több felháborodott hang is követte. Majd kiabálás hallatszott.
- Mit képzel magáról? - üvöltötte a lány, akiben Lexi azonnal barátnőjére ismert. - Direkt fellökött - folytatta, hangsúlya nem győzte meg a lányt, hogy Hope teljesen józan, sőt a részeghez közelebb állt.
- Sajnálom hölgyem, de nem én löktem föl - mentegetőzött a lány számára ismeretlen férfi. - Maga jött belém!
- Azt akarja mondani, hogy magamat löktem fel? - ugrott talpra a lány, bár eléggé dülöngélt, mégis dühösen megindult a férfi felé, aki védekezően maga elé emelte a kezeit.
- Hope nyugodj meg - látta meg Lexi a másik vörös lányt is, aki a húgát igyekezett lefogni.
- Engedj! Megölöm - harsogta Hope és próbálta kitépni a karját nővére karjai közül, amik megpróbálták visszafogni.
- Úgy tűnik Hope kicsit elvetette a sulykot a pezsgős pultnál - jegyezte meg Christina, aki hirtelen termett mellettük.
Természetesen Christian oldalán, egymásba karolva, közel egymáshoz. Egészen eddig táncoltak, pont úgy kezdték, mint ő és Daniel. Egy bálon bontakozott ki szerelmük, kibontotta szirmait és egyre terjedelmesebb virággá nőtte ki magát, ami most kezdett sorvadni. A szél messze elsodorta a szirmokat, távol egymástól, hogy soha többé ne találjanak egymásra.


Szétszórva őket a világban, végig egymás után vágyódva az idők végezetég, amíg porrá nem bomlanak, de magjaikat el nem vethették. Leszakították és eldobták, már csak egy sárguló leszakajtott gaz, még őrzi egykori szépsége emlékét valahol a messzeségben, de a külvilágnak már csak egy rothadó, bomló cafat, amivel már senki nem törődik, mert van helyette több száz friss hajtás, de a letört ág ott marad és hiába nő helyére újabb virág, a törés mindig szemmel látható lesz. Elsorvadt a szerelmük, akár az a virág, ami alig bonthatta ki szirmait, máris földbe tiporták.
- Hát, nem is kicsit - értett vele egyet Lexi. - De miért ivott ennyit?
- Szerelmi bánat - válaszolta egyszerűen.
- Üdvözlöm őt a klubban - mormogta alig hallhatóan. - Le kellene állítanunk, mielőtt még kínosabb helyzetbe hozza magát - mondta majd megindult felé.
- Te meg hová mész?! - förmedt rá Daniel, megragadva a lány karját. - Maradj ki ebből! Ez nem tartozik rád!
- Vedd le rólam a mocskos kezeidet! - tépte ki a lány, a karját Daniel karjai közül és szinte keresztüldöfte a tekintetével. - Ne merj többé hozzám érni, megértetted? Te többé nem mondhatod, meg mit csináljak! Nincs hozzá többé semmi jogod! - a szíve fájt és jelenleg gyűlölte a fiút, amiért semmibe vette és csak kihasználta őt, csak egy játékszer volt neki. - Azt csinálok amit akarok! Segítesz nekem, vagy nem? Mert ha nem, akkor takarodj az utamból és ne hátráltass!


Will és Christina meghökkenten bámultak rá, nem értettek semmit, de most nem volt itt az idő a kérdezősködésre. A fiú csak kérdő tekintettel nézett a párra, akiről ő úgy tudta szeretik egymást és alig 10 perce is így volt és most pedig látszólag olyanok voltak, mint az ősellenségek. Will soha nem tenne olyat, amivel ártana a lánynak ezért egyet értett a bátyjával. Tudta, ha Lexi odamegy, abból semmi jó nem sül ki.
- De én megmondhatom, mint jövendőbeli férjed! - kapta el Will a lány kezét és felemelte, hogy a gyűrű pont szemmagasságba kerüljön. - És azt mondom, hogy te ebből kimaradsz! - mondta parancsolóan. - Majd az őrök lerendezik ezt az egészet!
A lány tehetetlenül nézte, ahogy néhány őr beront a bálterembe és erőszakkal elvonszolják az ittas, kiabáló lányt. Lexi reménykedett benne, hogy holnap Hope legnagyobb baja csak egy kis másnaposság lesz.
- Daniel!
A bálterem másik feléből egy szőke lány kezdett kiabálni és Daniel felé rohanni. Alexis azonnal rájött ki lehet. Az a titokzatos, gyönyörű, jól nevelt hercegnő, akit Daniel szeret, akit helyette választott. Tényleg gyönyörű volt és kedvesnek tűnt, bár a lány tiszta szívéből gyűlölte őt és Danielt is, azt akarta, hogy a lány megadjon neki mindent, amit ő már nem tud. A fiú még utoljára hátranézett Alexisre, mielőtt kihúzva magát, arcán hatalmas mosollyal elindult a szőke lány felé. Lexi romokban heverő szíve hevesen dobogott, ahogy a fiút nézte. Egyszerre gyűlölte és szerette, akármennyire is megbántotta, becsapta, kihasználta őt és hazudott neki, még mindig őt szerette. És tudta, hogy soha nem is fog mást, mert az ő szíve érte dobog még ha már nem is ver, akkor is. Hallotta, ahogy apró darabokra robbant a mellkasában, hallotta a hangot, ahogy összetört, mégis akkor hogyan hallhatja, ahogy még mindig hevesen verdes, ahogy a fiút nézi. Hallotta, minden egyes fájdalmas lüktetését, ahogy pumpálta a forrón csörgedező vérét, ami most tele volt bánattal. Próbálta elfojtani a vérébe szivárgó fájdalmat, ahogy a távolodó fiút nézte. Nem tudta mi lenne a fájdalmasabb, ha soha többé nem látná, vagy ha minden nap találkozna vele és minden nap látná, hogyan lép túl a szerelmükön, ami nem is létezett, csak ő élt egy álomvilágban.


James Arthur- Impossible
(Személyes kedvencem)

A lány álmokból palotát épített magának és ő lett a hercegnő a fellegvár legmagasabb tündérszobájában, Daniel volt a hercege és boldogan éltek míg meg nem haltak. De a kastélyát megtámadták. A hercege lerombolta a falait és elszökött a meséből, mielőtt az boldog véget ért volna. És a lány kénytelen volt ott maradni, a megtépázott kis világában, egyedül, magányosan, a lerombolt kastélyában sírdogálva, a kőtömbök között. Összedőlt a kastélya, de csak körülötte, nem fölötte, bár talán jobban járt volna, ha ráomlanak a falak és akkor nem kellett volna látnia, ahogy a hercege egyszerűen kisétál az életéből, egy másik lánnyal az oldalán.
- Ő Charlotte hercegnő - mondta Will.
- Tudom - válaszolta a lány halkan, suttogva. - Miatta hagyott el... - formálták ajkai a szavakat és alig hallhatóan ejtette ki.
Will szólásra nyitotta a száját és megdöbbent arcot vágott, bizonyára nem számított erre. Amint meghallotta egyszerre omlott benne össze egy világ és virágzott ki körülötte minden. Végre szabaddá vált előtte az út a lány felé, akit szeret. A lány felé, akit a bátyja összetört.
Lexi merengve bámult a fiú után, ahogy elsétált a lánnyal. Fájt neki, de tiszta szívvel azt kívánta, hogy boldog legyen. Bár ő nem lesz az soha többé, legalább tudni fogja, hogy a fiú, az egyetlen, akit tiszta szívvel szeretett, boldog valaki más oldalán. Csak azt kívánta, hogy az a lány, úgy lássa Danielt, ahogy most ő. Hajlandó legyen feláldozni magát azért, hogy boldog lehessen.
Menj, élj boldogan. Válaszd ki magad; a reményben, a szerelemben, az életben, s a halálban. Válaszd a fényt. Válaszd a sötétet. Válaszd a jót, s fogadd el a rosszat, ha utolér. Válaszd mindet, hisz semmi sem örök. Csak a szomorúságom, mert halálom pillanatáig elkísér majd, mert hagytalak elmenni, hagytam, hogy kisétálj az életemből és csak egy sötét űrt hagytál magad után, ahol az a valaki, akivel törődtem, létezett. És a szerelmem, melynek tüze addig fog égni, míg szívem meg nem szűnik pumpálni az ereimben fájdalommal dúsított véremet. Addig a percig szeretni és gyűlölni foglak, addig a pillanatig fog fájni minden szavad és tetted, amíg végleg le nem hunyom szemem, gondolta a lány, ahogy könnyes szemmel elfordult és hagyta, hogy a fiú kisétáljon az életéből.
- Hé! - érzett meg egy meleg kezet a fedetlen vállán, majd a fiú maga felé fordította. - Sajnálom! - suttogta, a lány szemébe nézve. Szemeiből őszinteség sugárzott. - Annyira sajnálom!
A lány nem válaszolt semmit csak minden előzetes figyelmeztetés nélkül átkarolta a fiú nyakát és a vállába temette az arcát. Szipogott, igyekezett visszanyelni a könnyeit, hogy legalább a méltósága megmaradjon, ha már a büszkesége romokban hever, mert Daniel átgázolt rajta. Will szorosan átölelte a lány és próbálta csitítgatni.


- Shh, semmi baj! - suttogta, miközben a lány hátát simogatta.
A távolból egy sötét szempár figyelte őket, minden mozdulatukat sasszemekkel követte. Ajkán gúnyos mosoly játszott, ahogy a távolodó fiút és az összetört lányt nézte. Most már semmi sem áll az útjában, hamarosan véghez viheti a terveit.
- Figyelj! - suttogta a lány fülébe. - Nem kellene itt maradnod! Ez a sok keselyű itt mind arra vár, hogy pletykálhasson rólad - utalt néhány vendégre.
- Nem érdekel! Már semmi nem érdekel! - hüppögte a lány.
- De érdekeljen! - folytatta. - Figyelj! Menjünk el innen! Bárhova, csak el ettől a nyüzsgéstől, egy nyugodt helyre! Oké?
- Rendben. - suttogta a lány alig hallhatóan, majd eltávolodott a fiútól, akinek egészen idáig a vállán szipogott.- Menjünk innen!

Daniel Charlotte hercegnővel sétált a bálteremben. A fiú kénytelen volt udvariasan viselkedni, kezet nyújtani hagyni, hogy a lány belé karoljon és rajta csüngjön, pedig egyszerűen undorodott a lánytól. Alexissel soha nem sétáltak így, bár vele még ez is kellemes lett volna, ez a tettetett, megjátszottság. Vele önmaga lehetett, és a lány is vele ők voltak a két neveletlen királyi sarj, a lázadó, makacs hercegnő és az önfejű, ellentmondó herceg. Most viszont egy tökéletes, jól nevelt, okos hercegnek kellett mutatnia magát, nem mondhatott perverz, gusztustalan vicceket, amiken Lexi jókat nevetett, itt csak a királyi udvariaskodás és tettetett humor volt elfogadható.
- Jajj Daniel, annyira örülnék, ha ma visszautaznál velem a királyságomba! - mondta a lány. - Az édesapám mindig kedvelt téged és az édesanyám valósággal odavan érted. Olyan régóta nem láttak, olyan régen voltál már Hazelrinkben.
Daniel köpni nyelni nem tudott, olyan váratlanul érte a kérdés. Tudta, hogy jól nevelt hercegként kötelessége igent mondani, vagy legalábbis megígérni, hogy nemsokára látogatást tesz, de semmi kedve nem volt elmenni. A lány egész családja olyan, túlságosan előkelően és királyian viselkedett és Daniel hátán egyszerűen végigfutott a hideg, ahogy visszaemlékezett a legutóbbi látogatásra. A lány szülei folyamatosan utalgattak rá, hogy ideje lenne már eljegyezni és megkérni az ő kicsi lányuk kezét, sőt az már majdnem utasítás is volt. Daniel nem akarta elvenni azt a libát, egyszerűen undorodott tőle, egy pióca volt. De ha belegondolt abba, ha nemet mond, akkor itt kell maradnia, Alexissel egy fedél alatt és minden nap végignézni, ahogy a lány szenved miatta, majd továbblép a szerelmükön és Will oldalán lel boldogságra, majd csak az esküvő után térhetne haza az apjával az igazi otthonába, de akkor lehet Willék is jönnének! Ebből sehogy sem jöhetett ki jól, az lett volna a legmegfelelőbb választás, ha van olyan opció, hogy eltűnik az erdőben és soha többé senki nem látja, de ilyen nem volt. Mindkét lehetőség rossz volt, de legalább láthatná a lányt, mert bármennyire is próbálta elhitetni magával is a szavait, amiket a lányhoz vágott, nem sikerült, a szíve érte kiáltott. El kellett engednie, már lemondott róla, és ő az öccse felesége lesz.
- Szóval, mit válaszolsz? Eljössz velem? - rántotta vissza a fiút a jelenbe.
- Öhm, hát én, nem... - nem tudta befejezni, mert megjelent a megtestesült ördög és közbevágott.
- Hát persze, hogy elmegy! Igaz fiam? - jelent meg James. - Ó, elnézést hercegnő, hogy közbevágtam, de annyira örülök, hogy itt látom önt a fiammal!
- Én is nagyon örülök, felség - pukedlizett a lány és kezet nyújtott a királynak, aki kezet csókolt a lánynak.
Daniel fintorgott és igyekezett visszafogni a hányingert. Annyira végtelenül nyálas és undorító volt az egész.
- Jajj milyen bájos és illedelmes hercegnő, ugye fiam? Akárcsak Will menyasszonya! - hangsúlyozta ki a megfelelő szót. - Fiam, te vagy az idősebb, ugye nem hagyod, hogy az öcséd előbb házasodjon meg, nem?
Danielnél most telt be a pohár. Nem elég, hogy tönkreteszi az életét, elválasztja az élete értelmétől, arra kényszeríti, hogy hagyja el a lányt, akit szeret és még egy másik lányhoz akarja hozzákényszeríteni, akitől undorodik? Nyugodtságot erőltetett magára, nem törhet ki.
- Igen, apám, tényleg nagyon bájos és illedelmes - erőltetett mosolyt az arcára. - De nem gondolom, hogy szégyen az ha Will megelőz, végtére is, ő az örökös, őt illeti ez a jog is - húzta ki magát.
- Ó, milyen igaz. De hát, a hercegnő saját országának örököse ezt is vedd figyelembe, úgyhogy ideje lesz elkötelezni magadat! - folytatta a kínzást. - És úgy tudom Alexis egy évvel fiatalabb, mint a hercegnő.
Ki ne merd ejteni a nevét, te szemét, üvöltötte magában.
- Igen apám, de ha megbocsájt, szeretnénk kettesben lenni, ha nem bánja - udvariasan közölte vele, hogy takarodjon a fenébe.
- Persze, már megyek is, de még megjegyezném hercegnő, hogy nagyon csinos, mint mindig és Daniel szíves örömest magával tart - vitte be a végső csapást, majd távozott, arcán egy elégedett, ördögi vigyorral.
- Akkor ideje indulnunk - mondta a hercegnő és elkezdte maga után húzni, a kastélykert felé.
- De be sem pakoltam! - próbált ellenkezni.
- Ó az apja már intézkedett és a bőröndöd már a hintóban van! - mosolygott.
Daniel sietve kezdett hátra pillantgatni. Ide oda kapkodta a tekintetét, még utoljára látni akarta a lányt, mielőtt elválnak útjaik, mielőtt mindkettőjük sorsa megpecsételődik. De hiába kereste, sehol nem látta. Anélkül hagyta el a kastélyt, hogy a szívébe védte volna a lány arcát és elbúcsúzott volna az öccsétől, megkérve, hogy az élete árán is védelmezze a lányt, bár ezt Will kérés nélkül is megtette volna. Az éjszaka már rég körülfonta őket, feljött a telihold és a csillagok megannyi apró tűzgolyóként ragyogtak az égbolton. Daniel egy nagyot sóhajtott, mielőtt elfordította a tekintetét. Tudta, ha most elmegy a lánnyal soha többé nem lehetnek együtt, mert mindketten máshoz láncolják magukat, ő mégis beszállt a hintóba és könnyes szemmel nézte a kastély távolodó körvonalait.
- Legyél boldog - suttogta az éjszakába. - Örökké szeretni foglak - ígérte, de nem tudta, hogy szavai milyen súlyos jelentést hordoznak, a csöndes, teliholdas éjszakán.
Bár szerelmük sötét csillagok alatt lett megírva, a végzet kegyetlen játéka, még nem döntött sorsuk felől...


Fú...picit most nagyon hosszú lett :D de az sose baj, nem? Na mondom én:D komiknak örülnék :D

6 megjegyzés :

  1. Will él, Will Will Will Will Will!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:DDD :DD ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉLLL!!!!!!!!!! :D
    Olyan boldog vagyok, madarat lehetne velem fogatni :DD
    Most az egyszer köszönet Danielnek, de azért még mindig vidd a sóbányába:P
    Richardot és Jamest nem bírom:/ Ja csak majdnem agyonnyomták a lányom, meg a leendő férjét, hát aztán, a bál fontosabb. Pfff!
    Ahogy te szoktad mondani imádikus volt!:D Nagyon nagyon tetszett és Will él, semmi baja a bucijának:D
    Várom a folytatást!
    Puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj Szilvi csak ennyit tudsz?? most csalódtam! azt hittem nagyobb érzelmi kitörést kapok, de úgy tűnik be kell érnem ennyivel....hát ha már mondod, tavaly volt egy papagájom, aki kiszökött a ketrecéből, valami "véletlen baleset" folytán, és ha már úgyis olyan kedved van akkor hozd már vissza nekem, plíz :D Fehér volt és a hasán lila, am másik meg kék és fekete csíkos, mármint nem csíkos, hanem úgy csíkos ahogy a papagájok szoktak csíkosak lenni, na mind, ha megvannak, akkor szolgáltasd már vissza nekem. Komolyan mondtam :DD
      Jólvan, majd elküldöm oda valamikor ha akarod, de hidd el nekem ott rosszabb lesz neki, mint egy sóbányában :))
      Nem??! oh, pedig ők olyan cukik, annyira megsimogatnám a fejüket egy baltával :D imádom őket. Hát tudod, hogy van ez, egy király nem mutathatja ki az érzésit, pedig nagyon aggódott miatta, hidd el nekem! De a bál attól még fontosabb!
      Jajj nagyon szépen köszönöm! Hát igen, még semmi baja és ha nem lesz semmi olyan dolog, ami nekem nem tetszik, akkor talán nem is lesz még egy jó ideig :D Muhahahhaha, megpróbálok sietni, de nem ígérek semmit.
      Cup-cup♥

      Törlés
  2. Szia!
    Én még csak most írok először, mert mostanra sikerült elolvasnom az összes eddigi részt :)
    És nem is tudom mit mondhatnék, annyi minden lenne.... De nagyon tetsziiiik!!! És olyan ügyesen bánsz a szavakkal, és annyira jó leírod az érzéseket és mindent, hogy az hihetetlen.... mintha én is ott lennék velük, és végignézném az eseményeket, szinte már látom magam előtt, hogy mi történik.... Annyira, de annyira tetszik!!!!!
    A helyzet az hogy nem tudom magam egyik csoporthoz sem sorolni, mert Danielt is nagyon szeretem és Willt is, mert olyan aranyosak és annyira szeretik Lexit... És mekkora balsors, hogy mindkét testvér ugyanabba a lányba szeretett bele.... Azért Lexit is sajnálom, hogy döntenie kell kettőjük között.... :-/
    És olyan rossz volt olvasni, hogy Danielnek hazudnia kellett a szerelmének.... :(
    Viszont megmentette Willt, olyan jó hogy így szeretik egymást a testvérek :) De pont egy lányba kellett beleszeretniük???? És ÚGY UTÁLOM Jamest, hogy az hihetetlen!!!!!!!
    Te láttad a Miről álmodik a lány-t?? Mert abban volt csilláros jelenet, meg hogy a csillárral dicsekszik mindenkinek :D
    Úúú és ki az akivel először táncolt??? Van egy-két tippem de egyiket sem tartom biztosra....
    És mi van Lucassal?? Róla megtudjuk majd, hogy mi lett vele???
    Najó, szerintem ennyi, kicsit hosszú lett, de nagyjából elmondtam, hogy mi a véleményem :D
    Várom a kövit, ugyanis olvasom tovább ;)
    Adél :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Adél :))))))
      Fú omg, áww most extázisban vagyok!! Nagyon nagyon nagyon örülök, amiért elkezdtél olvasni és írtál is áwww!!! Nagyon jól esik, mikor valamilyen visszajelzést kapok arról, hogy mások/az olvasóim mit gondolnak rólam és/vagy a sztoriról, szóval köszönöm :DD
      Nagyon szépen köszönöm, próbálok igyekezni, hogy olvasható és élvezhető minőségű legyen, tudom nem mindig jön össze teljesen, de próbálkozom.
      Hidd el tudom mit érzel, én is így vagyok vele, sőt nálam ez inkább változik, egyszer ez a csoport, másnapra már a másik. Hát tulajdonképpen nem biztos, hogy balsors, én inkább a végzetnek nevezném. Lexinek csak azt kell eldöntenie, hogy azt teszi, amit elvárnak tőle, vagy azt, amit ő szeretne tenni. Igen, könnyes szemmel írtam meg...Igen, hajlandóak lemondani a közös szerelmükről egymásért (Na jó ez furán hangzott azért...) Pont ez benne a lényeg, ez a végzet kegyetlen játéka. Nem értem mi baja van vele mindenkinek?! Olyan kis cuki!
      Hmm, nem még nem láttam, de most, hogy így mondod, úgyis filmezhetnékem van :D
      Hát nem gondolod, hogy megmondom?? Na jó annyit elárulok, hogy nekem ő az új kedvencem!! Én Team"Ő"fan vagyok! Azért kíváncsi vagyok kire vagy kikre gondolsz :DDD
      Lucas...életem szerelme...ő volt az előző kedvenc és fura, hogy senki nem érdeklődik iránta....pedig körülötte forgott az egész sztori!!! Senkinek sem hiányzik!! most sírok!!! Megsértődtem!! Amúgy hamarosan kiderül, mivel Lexi még nem tudja mi történt vele :DD
      Az sosem gond, ha hosszú, a válaszom is az lett :DD
      Próbálok sietni, most már csak miattad is :DD áwww
      Cup-cup♥
      Lora :D

      Törlés
    2. Komolyan nem láttad?? Pedig biztosra mentem volna, hogy onnan jött az ötlet :)
      Jujj.. most felizgattál azzal az "Ő"fannal :DD
      Hát én is nagyon szerettem Lucast, ezért kérdeztem, hogy mizu van vele :) De ugye még él???? :(
      Úúú, olyan cuki vagy :D
      Adél :)

      Törlés
    3. Nem, de most már akkor azért is meg fogom nézni :DD
      Hihihi, hát reméltem is :D nemsokára kiderül, hogy ki azaz Ő!
      Hát volt egy jó ötletem vele kapcsolatban de egy barátom, aki olvassa a sztorit rájött és lelőtte a poént úgyhogy most találhatok ki újat....megsúgok valamit...a kedvenc szereplőim valamilyen véletlen folytán mindig túlélik...és akiket meg nem szeretek hát....hmm fura Lexi apja még él....pedig őt utálom a legjobban...na erről most gondoskodnom kell..
      Jajj áww most itt vigyorgok meg minden áww :DD te is cukkkcsi vagy♥♥
      Lora :DD áww

      Törlés