2014. május 5., hétfő

41. *Keserédes Szerelem*

Sziasztok!!! Tudom rég volt rész, mivel kevesebb mint egy hónap múlva nyelvvizsgázom és gőzerővel készülök, de megint egy hosszabb résszel kárpótollak titeket (vagyis próbállak kárpótolni titeket) :DDD Először is mielőtt elfelejtem: Ezt a részt Adélnak küldeném, és csak úgy :DD Na jó, azért, mert annyira boldog vagyok, hogy van egy új olvasóm, aki egy kis monológba is foglalta a véleményét, ami nagyon jól esett és itt is szeretném megköszönni neki a szavait ♥
És nem is tudom kinek címzem a mondanivalómat, de Daniel nem sóbányába ment, ha bárkinek megfordult volna a fejélben, valamilyen véletlen folytán...Nem hadifogolytáborba, nem egy kivégzőosztag elé és nem is egy kényszermunka táborba, bár nem is tudom ki képes ilyenekre gondolni!!! Hmm, nem ez nem célzás volt, egyáltalán nem!!! De aki mégis ilyesmire gondolt, annak inkább nagyon nagyon sok sikert kívánok az érettségihez itt is! Na de nem húzom itt az időt, végülis valószínűleg nem vagytok kíváncsiak a hülyeségeimre, szóval a lényegre térek! Szóval a rész:

James Arthur - In my recovery

- Will! - állt meg a lány. - Én most inkább egyedül akarok lenni!
- Lexi... - lehelte a fiú, hogy tiltakozzon, de hangja elhalt, ahogy a lány fájdalomtól ragyogó szemeibe nézett.
Tudta, hogy most nem kellene egyedül hagynia, de egyszerűen képtelen volt ellentmondani neki, bármit is kért. Ahogy a könnyektől csillogó szemekbe nézett, egyszerűen tudta, hogy örökké mellette akar maradni és teljesíteni minden kívánságát, az idők végezetéig vagy még tovább. Védelmezni őt, még a széltől is és be fogja gyógyítani a sebeket a lány szívén, melyeket Daniel ejtett rajta, a szerelem méregbe mártott tőrével. Tudta, hogy örökké hozzá akarja magát láncolni és soha többé nem engedni el őt. Ő nem fog lemondani róla, mint a semmirekellő bátyja, aki néhány szóval tönkretette ezt a fiatal lányt, aki teljes szívből szerette őt. Bármi és késztette erre, bármi miatt tette, Will soha többé nem bocsát meg neki, amiért pont azt bántotta, akit ő a legjobban szeret. Nem volt benne biztos, hogy a lány valaha is képes lesz majd túltenni magát a történteket és kitárni a szívét, de a fiú mindent meg fog tenni, mindent el fog követni, hogy kitörölje a lány szívéből Daniel emlékét, aki apró darabokra zúzta őt. Will mellette lesz, össze fogja szedni az összetört szíve minden egyes szilánkját és egy napon talán már nem fog fájni, és a lány képes lesz ismét bízni. Bízni fog benne, mert Will be fogja neki bizonyítani, hogy ő soha nem ártana neki, ő inkább meghalna, minthogy olyat tegyen, amivel fájdalmat okozna neki.
Ahogy azokba a szemekbe nézett, tisztán látta a benne megbúvó fájdalmat és az erőlködést, ahogy a könnyeit akarta visszafojtani. Annak a tűznek, ami elevenen égett abban a szempárban, most leghalványabb szikráját sem látta, egyszerűen kihunyt, olyan volt mint a telihold, amely elbújt a sötét fellegek mögött és senki nem tudja, hogy valaha ismét áttör-e majd a fénysugár a bánatos esőfelhőkön, melyek, most keserűen akarták záporként önteni a könnyeket. Ismerte a lányt, tudta, hogy soha nem mutatkozna mások előtt gyengének. És nála a sírás egyet jelentett a gyengeséggel. Azért akart egyedül lenni, mert megtört és kész szembenézni azzal, hogy maga előtt gyengének tűnjön. Kész arra, hogy összeomoljon, átsírja az egész éjszakát, könnyekkel hintse be az éj sötét leplét és másnap mosolyt erőltessen az arcára mintha mi sem történt volna. De igenis történt. És Will nem volt benne biztos, hogy ha most egyedül hagyja, akkor másnap nem egy más Lexit fog-e visszakapni, aki csak egy mozgó bábja a régi lánynak, kinek szeméből kihunyt az élet fénye, mert lelkét elragadta az ördög, mikor fájdalomba burkolózott és olyan mélyre süllyedt a tagadás és a fájdalom mocsarában, hogy az bezárult a feje fölött és már senki nem érte el, hogy visszarántsa onnan...Will képtelen lett volna úgy a lány szemeibe nézni, hogy azokból eltűnt a fény, mely eddig szikrázó csillagként ragyogott abban a varázslatos szempárban. Képtelen lett volna egy olyan tükörbe nézni, amiben már nem a lány lelkét látja, hanem a saját tükörképét a visszatükröződő ürességben, amiből már kihunyt az élet leggyengébb szikrája is. Tudta jól, ha most hagyja elmenni, a bánat egyszerűen felzabálja a megtépázott, darabokra hasított lelkét és ő végleg elveszti a lányt, akibe egyszer beleszeretett.
- Megtennél nekem valamit? - kérdezte a lány és a fiúra emelte azt a sötét ürességet, amiből már kihunyt minden érzelem.

- Bármit!
- Szükségem van Lucasra! Most jobban mint eddig valaha! - szipogott. - Megkeresed nekem?
Will torkára fagytak a szavak. A lány még nem tudta mi történt az ő hű védelmezőjével. A barátjával, a tanácsadójával, azzal kiben ezen a világon talán legjobban bízott, kiről szentül hitte, hogy soha nem hagyja el. Will a szemébe hazudott, mikor a lány legutóbb megkérdezte hol van és most is erre készült. A lány összetört Daniel miatt, a tudatot, hogy Lucast is elvesztette, már nem viselte volna el. A világ, az álomvilág, amit maga körül épített föl, teljesen összeomlott volna, maga alá temetve őt is és egyszerűen megszakadna a szíve, ami már így is fájdalmasan szorult össze minden lélegzet után. A fiú összeszedte minden erejét és a lány szemeibe nézett.
- Sajnálom, de nem tudom hol van - mondta meg, és részben igazat is mondott.
Tényleg nem tudta hol van, mármint a holtteste, mert a fiú biztos volt benne, hogy azon az éjsötét éjjelen, mikor a lány is majdnem életét vesztette, Lucas meghalt, de képtelen lett volna közölni a lánnyal. Talán majd később, mikor már lecsendesültek a dolgok, de most nem. Lexi azt nem élte volna túl, ha egy éjszaka alatt két olyan embert veszít el, akikről azt hitte örökké mellette maradnak.
- Tudom, hogy most nem tudod mit akarsz, nem értesz dolgokat, de beszélnünk kell róla! Nem fojthatod el magadban, bármit is érzel! Nekem bármit elmondhatsz! Bízz bennem! - mondta a fiú.
- Mikor legutóbb megbíztam valakiben, mindvégig csak kihasznált, csak egy egy játékbaba voltam neki és utána könnyedén eldobott magától, mint valami nem kívánatos kacatot! Többé nem követem el ezt a hibát! - vágta a fiú arcába a szavakat, miközben az arcán végigfolyt egy árulkodó könnycsepp, majd elfordult és elviharzott.
Will bánatosan bámult a lány után. Nem érdemelte meg azt, amit vele tettek. Még csak 17 éves volt, szinte még csak egy gyerek. És szinte mindenki elhagyta őt aki valaha fontos volt neki. Will hátán a hideg futkosott, ahogy belegondolt, amikor ő 17 éves volt őt a családja és a barátai vették körül, nem tudta mi az igazi veszteség, amit a lány már nagyon is jól ismert. Elvesztett mindenkit, akit valaha szeretett. Olyan volt ez, mint egy átok. Végig kellett néznie, ahogy azok akiket szeretett, kihaltak mellőle, vagy elhagyták.
A fiú egy nagy levegőt vett és próbálta visszafojtani magában azt a feszültséget, amit most érzett. A lány túl sokat szenvedett, annyit, amennyit talán néhányan egy egész élet alatt sem tapasztalnak meg, pedig ő nem ezt érdemelte. Soha nem ártott senkinek, mégis rajta csattant mindig a sors ostora. A lány egy idő után már félt megajándékozni magát a boldogság érzésével, mert tudta jól, ha ismét megsérül, akkor összedől körülötte a világ és ő egy idő után nem lesz képes felállni a mocsokból, ahová az a sok szörnyűség taszítja. Will rettegett, hogy ez a pillanat most jött el. De ő bármire kész volt, hogy megmentse a lányt, mielőtt feladja és a saját önmarcangolása tépi őt darabokra. Nagy léptekkel elindult utána. Nem akarta beérni, csak ment utána. Hangtalanul. Akár egy árnyék. Ott akart lenni mellette, hogy abban a pillanatban, amikor a földre rogy, mert a rá nehezedő súly megtöri és a földre rántja, ő elkaphassa és megtartsa, amíg képes lesz feldolgozni és elfogadni a történteket.

Daniel bánatosan bámult ki az ablakon. Fejét a hintó ablakának vetette és a csillagokat bámulva sóhajtozott. Az ég bársonyleple betakarta őket és a sötét fellegek eltakarták a fénylő Holdat. Csak a parányi csillagok kedves fénye ragyogta be az útjukat. A fiú visszafelé bámult, próbálta csak még egyszer, csak utoljára meglátni a kastély körvonalait, mielőtt örökre eltűnik a szemei előtt, tudta jól, hogy soha többé nem fogja látni, sem a lányt, ki annak a várnak a hercegnője. A lányt, akit összetört, hogy megmentse. Szinte hallotta a hangot, ahogy a lány szívén apró repedések futottak végig, ahogy a szívébe mártotta a pengét, majd azt a robajt is, ahogy apró darabokra robbant. Látta, nem csak hallotta, ahogy összetört, szétzúzta és megmentette. Azért tette, hogy élhessen, hogy egy nap, ha majd képes lesz ismét bízni, szeressen és boldog legyen, mert hiába ígértek egymásnak mindent, mindketten jól tudták, hogy soha nem lehetnek együtt, legalábbis ebben az életben biztosan nem.
- Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz! - rántotta ki a fiút a lány hirtelen kérdése az önmarcangolásából.
- El sem köszöntem tőle - válaszolta anélkül, hogy felé fordult volna.
Csak a csillagokat bámulta, mert a lány szemeire emlékeztették őt, majdnem annyira fényesen ragyogtak, mint Lexi szemei. Legalábbis mint amilyenek a lány szemei voltak, mert Daniel tisztán látta, ahogy az a tűz, az az energia, ami abban a szempárban égett egyik pillanatról a másikra kihunyt és végleg elporladt a fájdalom keserűségében, amit ő ébresztett a lányban.
- Jajj, Will biztosan megérti! Ezt nem rosszból mondom de, szerintem az a lány eléggé le fogja foglalni őt és nem is lesz ideje rád gondolni - kuncogott Charlotte, de nem tudta, hogy szavai mennyire megsebezték a fiút.
Daniel gyűlölte magát, amiért ezt tette a lánnyal, és nem akarta, hogy szenvedjen, de egyszerűen a szíve szakadt meg attól, hogy belegondolt, a lány máris elfelejtette őt és már az öccsével hancúrozik. Ez lett volna a legjobb, ha nem is fájna neki a fiú elvesztése és azonnal rájönne, hogy Will a neki való, de Daniel szíve fájdalmasan szorult össze, ha arra gondolt, a lány máris túllépett a szerelmükön, mert nem jelentett neki semmit. Tudta, hogy szerette őt és nem így reagált, de egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből a képet, hogy a szerelme az öccse karjaiban fekszik. Dühös volt. Féktelenül dühös. Az apjára és az öccsére egyaránt.
Miért ő az örökös? Miért ő kap meg mindent ami jogosan engem illet? Elsőszülött létemre miért én vagyok az, akit letaszítanak az öröklési sorból. Miért engem akarnak hozzákényszeríteni ehhez a libához és Willt az én Leximhez? Ó miért! átkozódott, kérdezősködött és dühöngött magában, ahogy a táj elsuhant a szeme előtt és ő egyre távolabb került a lánytól, akit annyira szeretett, hogy képes volt maga elé helyezni, kilépni az életéből és hagyni, hogy boldog legyen nélküle.


Beyeonce - Broken hearted girl

Alexis dühösen csapta be maga mögött a szobája ajtaját, majd azonnal a hátát vetette neki és végre hagyta, hogy a fájdalom, ami eddig a szívére nehezedett szabad folyást kapjon. Amint az első könnycsepp legördült az arcán, akkor tört meg végleg. A könnyei valósággal záporozni kezdtek, ő pedig az ajtó mentén a földre csúszott. Már meg sem próbálta elfojtani a könnyeit, kezével átölelte a lábát és fejét a térdére hajtotta. Olyan picire húzta össze magát, amennyire csak tudta. Lassan ringatózott előre-hátra, próbálta nyugtatni magát, bár esélytelen volt.



A szíve minden fájdalmas dobbanás után újra és újra összetört. Lexi azt érezte minden megtett lüktetése után, hogy a következőt már nem éli túl. A szíve majd kiütötte a bordáit, amik ketrecként szorultak össze a hevesen verdeső kolibri körül. Kismadárként vergődött a lány mellkasában és egyre intenzívebben szorult össze újra és újra. Lexi azt hitte nem éli túl, azt hitte tényleg haldoklik, pedig csak a cafatokban lógó, megtépázott lelke küzdött utolsó leheletével az életben maradásért, a teste még élt. A szíve teljesen összetört, a lelke még halványan, pislákolva élt, de nagyon meggyötört. A lány előtte soha nem hitt a mindent felemésztő szerelemben, a vágyban, amiért sok fiatal még a halált is vállalja, soha nem értette azokat a történeteket és meséket, amiben a fiatalok még a halált is képesek vállalni, csakhogy együtt lehessenek a túlvilágon. De most megértette. Képes lett volna feláldozni az életét, hogy Danielt visszakaphassa. Dühös volt, megalázott és legbelül összetört. Tudta, hogy gyűlölnie kellene a fiút, amiért ezt tette vele, undorodnia tőle, amiért ilyen szemét módon elbánt vele, amiért összetörte, amiért becsapta, de amint megpróbált bármi rosszra gondolni vele kapcsolatban ismét könnyekben tört ki. Haragudott rá, de bármit megtett volna azért, hogy visszakaphassa. Nem számított, hogy csak kihasználta, nem számított, hogy csak egy játék volt neki, Alexis teljes szívéből szerette és akár egy életen át képes lett volna elviselni, hogy a fiú semmibe veszi, csak legyen mellette. Nem tudta kiverni a fejéből, de nem is akarta. Azt kívánta, hogy jöjjön vissza és hazudjon tovább, mintsem nélküle kelljen élnie. De tudta, hogy a fiú nem akarja őt többé látni. Azt mondta örül, hogy végre megszabadul tőle. És Lexi egyszerűen nem bírta elviselni, nem bírt nélküle élni és az emlékét tovább cipelni.

Csak ült ott a hatalmas báli ruhájában a szobája padlóján, az ajtónak támaszkodva és keservesen sírt. Megtört, teljesen összeomlott és már nem tudta, hogyan tovább. Az ő Rómeója elszökött, mielőtt a meséjük beteljesült volna és Júlia most annyira egyedül volt és félt. Csak azt tudta, hogy Daniel a végzete és ő nélküle nem tud és nem is fog élni. Inkább alárendeli magát a halál jeges ölelésének most, minthogy a halál sötét árnyékában járjon halála pillanatáig.
Elszánta magát. Már nem sírt, a könnyek már nem szántották végig az arcát, ahogy erőt vett magán és feltápászkodott a földről. Nem félt, már tudta mit akar. Ez volt a végzete, tudta, hogy jobb lesz neki. Lassú léptekkel indult meg az ablaka felé. Minden egyes megtett lépés közelebb vitte a végzetéhez és egyre határozottabban hitte, hogy ezt kell tennie. Már semmilyen kétség nem volt benne. A kezét a hideg, párás üveghez érintette és egy pillanatra hozzásimult. A kint zuhogott az eső és hideg volt az idő. A lány forró tenyere azonnal otthagyta a nyomát a párás üvegen. Majd elfordította a kilincset és meglökte az üvegablakot, ami abban a pillanatban tárult ki, mikor egy villám szelte ketté a zuhogó fellegeket. Csak egy villanás volt, ami áthatolt az éjszaka sötétségén és egy dörgés, amibe az egész kastély beleremegett. Már biztos volt abban, amit tenni akar. Megemelte a nagy uszályos ruháját és kilépett az erkélyre. A szél azonnal ostromolni kezdte, belekapott a hajába és mintha elemi erővel próbálta volna visszatartani a lányt, visszafújni, visszaüldözni őt a szobába, de semmit sem tehetett, a lány már rég elszánta magát. Az eső zuhogott, mintha a fellegek vele együtt sírtak volna, vagy mintha őt siratták volna. Odasétált az erkély széléhez, lassan, némán, mintha a saját gyászmenetét járta volna el. A kezével megérintette a hófehér korlátot és végighúzta rajta az ujjait, majd valahogy áttornászta magát rajta a hatalmas ruhájában és farkasszemet nézett a sötétlő mélységgel.
Az ujján ott ragyogott a gyűrű, amit nemrég kapott Willtől. Lexi szemmagasságba emelte és öntudatlanul egy könnycsepp végigszökött az arcán.
- Sajnálom Will - suttogta majd lehúzta az ujjáról a finoman megmunkált ékszert és el akarta dobni.
El a messzeségbe, le a mélységbe, hogy megszabaduljon tőle. Mert ha nincs ez az egész Will jegyese dolog, talán Daniel nem hagyta volna el. De nem tudta megtenni a fiúval azt, hogy elhajítsa. A  markába zárta és a szíve fölött szorította.
- Egyszer még találkozunk - suttogta, hátha meghallja kedvese a szavait. - Örökké várni fogok rád! - majd a másik kezével is elengedte a korlátot és átadta magát a súlytalanságnak.


Hát ennyi lenne, úgy tűnik Lexi is bekattant :DDD csatlakozik a többi blogom szereplőihez :DDD Remélem tetszett azért :D Komiknak örülnék :)xoxo, cup-cup

14 megjegyzés :

  1. Lora!!!! ♥
    Mondtam már, hogy imádlak? Szerintem nem elégszer :D IMÁDLAK!!!
    Sóbánya meg kivégzőosztag? :O Ki mondana ilyet? Rá se ismerek az illetőre. Az érettségi miatt először azt hittem, hogy rólam beszélsz, de tutira nem:P Köszi szépen itt is!!! :)
    Na, akkor a fejezet! Feljövök nagyvidáman, hogy az egyik kedvenc blogom friss van, erre mit találok? tiszta depit:/ Will is szomorú, Lexi is szomorú, mellesleg Daniel is,de ő kit izgat? Engem nem... :D
    De Will olyan édes, akarok egy sajátot!!!!!! Annyira édesen vigyáz Lexire. *-* Úgyis megmenti őt, hiszen Willről van szó, egy lovag, szóval nem aggódom :D
    De Lucas még tuti előkerül. Nagyon hangsúlyozod, hogy nem lett meg a teste, meg amúgy se úgy ismerlek én téged :P Lehet ő menti ki Lexit? :O Kitudja! Hátha :D
    Charlotte viszont roppant idegesítő volt, már majdnem megsajnáltam Danielt, amiért el kell viselnie, de csak majdnem.
    O, majdnem lemaradt IMÁDIKUS volt, mint mindig :D
    Holnap nagyon gondolj rám, mert most jön a gyenge pontom, a matek :/ WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! Nem akarom!!!! A magyar könnyű volt, de a matek... rettegek!!!
    Felüdülés volt feljönni és elolvasni a fejezeted. Nagyon vártam már és elvonta egy kicsit a figyelmem az érettségiről :D Ha végeztem, még szerdán lesz a törim, aztán lesz egy kis szabadidőm, befejezem végre a novellád, már nagyon megérdemled :D Bocsi, hogy még nincs kész :D
    Köszi az e-mailt még 1x :D
    Jaj, ugye nem Daniel menti meg Lexit? :O Vissza ne jöjjön, végre elment, nehogy!:P
    Várom a folytatást!
    Imádtam! :)
    Puszi ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, nézd, de hosszút írtam :D Remélem, büszke vagy rám :D

      Törlés
    2. Szilviii!! Na úgy látom kezdesz fejlődni és hasonlítani rám :DD legalábbis a komiírás terén :DD Bár eddig még senkinek sem sikerült megdöntenie a komimat szóval, még én vezetek muhahahah :DDD
      Jajj, hát nem túl gyakran hallom tőled, de jajj én is nagyon imádlak♥
      Hát nem is tudom ki gondol ilyenekre, de lehet, hogy senki....neeeem! én nem rád gondoltam! Végülis nem te gondoltál ilyenre!!!
      Jajj miaz hogy az egyik kedvenc blogod? A kedvenc blogod már elnézést! :DD Mi bajod van a depizéssel!! Nem szidni, néha szükség van depire is a világban! Hát igen, Daniel Lexi miatt, Lexi Daniel miatt és Will meg azért mert Lexi szomorú áwww :DD Ez igaz szerelem, hupsz nem mondtam semmit!
      Akarok egy sajátot, ilyet szól....belőle csak egy van, utánozhatatlan és csak egy van belőle! De majd néha kölcsönadom :DD Hát igen will a megtestesült tökéletesség, a hős lovag, a kitartó szerető és a védelmező áwww♥
      Hát Lucas, ő életem szerelme! A kedvencem! Hát a test nincs meg, de hát lehet hogy elásták vagy valami :DD Vagy ő fogadja odaát :DD
      Ugye?? Szerintem is, én kibasztam volna a hintóból! Majdnem, csak majdnem!
      Jajjj nagyon szépen köszönöm!!!
      Egész nap rád gondoltam, szóval biztosan jól sikerült! Nem kell félni, tudom hogy átmész, a kettes biztosan meglesz :DD vagy nemtudom, te nem vagy a nővérem te nemhiszem h örülnél annak :DD Bár, én hivatalosan is testvéremmé fogadtalak :D♥
      Juppi, miért csütörtökön angolra már nem mész vagy mi??
      Jajj nagyon szívesen. Daniel egy bumeráng, de most éppen távolodik :DD
      Nagyon sietek!!
      Jajj köszönöm!!
      Cup-cup♥

      Törlés
    3. Hát a hármasra hajtottam, az meglesz, szóval elégedett vagyok :DD Köszi:)
      Nem akartam ország-világ előtt, de lebuktam, ez a kedvenc blogom :D (Meg a Fannié, de shh! :P)
      Nem mondom eleget? Akkor majd mostantól :D IMÁDLAK!!!!!!!!!!!!!!!!!!! IMÁDLAK! IMÁDLAK! IMÁDLAK! :D
      Általában nincs vele bajom, de érettségizem, nem eshetek letargiába :P :D
      Puszi ♥

      Törlés
    4. Ez kimaradt: én már tavaly megcsináltam a nyelvet, ami nekem német volt, gyűlölöm az angolt :D Még a szóbeli nyelvvizsgám hiányzik belőle, aztán végeztem vele :D
      Imádlak fogadott testvérkém ♥ :D
      Na, nem zagyválok itt össze tovább.
      Puszi ♥

      Törlés
    5. Jajj, elnézést, nem tudtam h a nővérem ekkora koponya, hogy az már megvan neki, cöh :D Elnézést kívánok, amiért nem feltételeztem rólad :DDD Tudnom kellett volna!! Nekem meg qrva nyelvvizsga áhhh!! nem bírom idegekkel! Nem fog menni!!!!!
      Én is imádlak tesó!
      Puszpusz

      Törlés
    6. Hát, zseni vagyok :P :D
      Menni fog az húgocskám :) Nem olyan nehéz. Nekem mondjuk angolból csak az írásbeli van még meg, a szóbelivel még nem próbálkoztam, de ha nekem meglett, meglesz neked is. Du ju szpik inglis? Na, kb. ennyit tudok :DD
      Mikor mentek pontosan? Majd szorítok :)
      Puszi ♥

      Törlés
  2. Loraa♥
    Ez most komoly??? Ezért kellett elolvasnom az egész részt, hogy aztán a végére kiderüljön, hogy Lexi öngyilkos akar lenni??:o De most komolyan?!! Mi a ráknak kellett leugrania arról a szaros hídról?????!!!:@ Fúú, most nagyon ideges lettem!!!
    De persze nagyon tetszett, csak hát a vége... na mind1!:DD
    Nem tudom hogy ti mit esztek annyira Will-en, de én egyáltalán nem csípem őt... ne kérdezzétek, hogy miért nem, egyszerűen csak a jelleme valahogy nem imponál nekem:DD Miért nem tudja megérteni, hogy Lexinek Danielre van szükség? Miért kell minden áron Lexire erőszakolnia magát (ezt nem félreérteni!!:D)?? Na mind1!!!!!!!!!:/
    Szilvivel ellentétben én nagyon is megsajnáltam Danielt....fúú az a nőszemély!! Legszívesebben fölrúgnám egy aszteroidának...vagy esetleg műholdnak:D Mindegy csak ne kelljen többet olvasnom róla...
    Na és persze Lucas!! la nem szabad megfeledkezni.:)Ha még mindig jól emlékszem, akkor sejtem,h mi lesz vele, de már elég rég beszéltünk róla, így inkább nem szövök elméleteket...de remélem, hogy nem halt meg....max elrabolták az ufók vagy vmi hasonló:DD Jujj most hogy ezt írtam, tegnap láttam egy rohadt jó filmet, amiben voltak ufók is:DD Tudom, hogy nem ide tartozik, de olyan jóó volt!! Az egyik jelentben olyan ijesztően fordult meg az egyik kis cukcsi ufó és tök nagyra kinyitotta a száját mire szivárványt hányt...najó nem egészen szivárványt, inkább csak napocskát:DDxd Télleg tök jó volt, majd nézd meg...címe: Képlet
    Na de visszatérve a részhez, siess nekem, mert ez a befejezés nagyon kiborított engem...csak okosan!;)
    Szejetlek!♥

    Pusszancs!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök hosszú lett ez is, nem?:D
      És én is szurkolok neked Szilvi!!:) Biztosan nagyon ügyes leszel!♥

      Törlés
    2. Ááá.... najó! ez lesz utolsó komim...legalábbis remélem:DDxd
      nem is értem, hogy miért írtam azt az első komiban, hogy híd... nekem teljesen úgy jött le, hogy az egy híd - ne kérdezzétek, hogy miért - és a képen is egy híd van:D de rájöttem, hogy az csak egy szimpla erkély...pedig milyen izgalmas lett volna egy híddal:D
      na mind1!!:DDxd
      a lényeg, hogy itt most kijavítottam...:)

      Törlés
    3. Hát Fanni...azért te sem döntötted meg a rekordomat, de azért fejlődsz :DD
      Az az erkélye!!! És kedves drága fannim, azért mert annyira szereti Danielt, legalábbis azt hiszi hogy szereti, hogy ha már ő nincs vele, akkor már nincs értelme tovább élnie nélküle és inkább választja az azonnali halált, minthogy a halál árnyékában járva töltsön el még egy napot, mert Daniel nélkül már nem érzi magát élőnek!!
      Hát Will az Will és azért szeretjük mert nem Daniel hanem Will, na ez aztán magyarázat :D IGen én is sajnáltam Dannyboyt és én is felrúgtam volna egy marsjárónak vagy valami :D
      Igen Lucassal még lesz valami, mivel Lexi nem tudja h "eltűnt/meghalt/akármivanvele" és ott lesz még egy kis összeomlása.
      Okééé, ufók...cöhh...héhéhéhé szivárványt csak én hányhatok!! Arra csak nekem van felhatalmazásom, meg h ezt a szót használjam!! Oké sietek meg minden.
      Híd öcsém...az egy rohadt erkély, a másik blogban ugrott a csaj hídról ahol meg is fulladt....na mind1
      Sietek
      Cup-cup♥

      Törlés
    4. Köszi Fanni♥ :)
      Jaj, imádlak titeket ♥♥ :D

      Törlés
  3. Wwáááááááá!!! Nagyon ari vagy, köszönööm <3 Tudod, hogy én ennek most mennyire örülök?? Ha láttad volna a fejem amikor elolvastam az elejét :D Wáá elsem tudod képzelni mennyire örülöök :)) (nincsen olyan szmájli, ami most illene ide)
    Na de a történetre térve :) Olyan szomorú volt :( De mégis fantasztikus!!! És már rájöttem melyik csoporthoz fogok tartozni! Daniel & Lexi! Mégpedig azért, mert bármennyire is sajnálom, hogy Will reménytelenül szerelmes Lexibe, mégis az a tudat, hogy ez a kényszerházasság szétválaszt két szerelmest, (Danielt és Lexit) és összetöri a szívüket, nagyon elszomorít :( És természetesen Willt is iszonyúan sajnálom , de Danielt jobban sajnálom, mert... mert az előbb mondtam el miért :D Szóval ez van :)
    Ja és egyben biztos vagyok!! Lexi biztos, hogy tovább fog még élni (max megsérül), mivel Róla szól a történet és így nem lehet vége a sztorinak :) És amúgy is még Te mondtad, hogy a kedvenc szereplőid mindig mindent túlélnek :D
    És hát Danielt még azért is sajnálom, mert azzal az idegesítő csajjal kell lennie.... hogy bírja ki?? Én biztos nem bírnám ki, vis biztos kibírnám, de tuti azt mondogatnám magamban "Maradj már csöndbe! Fogd már be a szád! Muszáj ennyit dumálnod! Olyan idegesítő vagy!!!" Meg hát kitaszították az örökségből, pedig elvileg ő lenne a trónörökös, meg övé lenne Lexi is (elvileg!!) de nem az övé, mert az a GONOSZ James mindentől megfosztja.... :(
    Amúgy James biztos, hogy tervez valamit.... nem tudom mit, de nagyon olyan érzésem van... Mi oka lenne ennyire utálni a fiát?? (tényleg az kiderül vmikor??) ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÚGY UTÁLOOOM!!!
    Najó, megint összehoztam itt egy jó kis monológot :DDD Egyik bloghoz sem szoktam ilyen sokat írni :D Najó, volt már, hogy sokat írtam, de nem ilyen sokat... :) Meg én amúgy sem szoktam annyira kifejteni a véleményem, meg nem vagyok egy nagy dumagép (akármennyire is ez látszik most), meg már megkaptam hogy szűkszavú vagyok (sőt még azt is hogy antiszociális, bár én ezzel nem értettem soha egyet), de egyébként hangulatomtól függ, hogy mennyit dumálok... Najó, mostmár abbahagyom, most kicsit bevagyokpörögve... :DD
    És sok sikert majd a nyelvvizsgádhoz!!! ;)
    puszi: Adél <3

    ui: Megnézted a filmet? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaaaaj!! Igen, el tudom képzelni, mivel én a föld fölött repkedtem egész nap, mikor valaki, sőt a kedvenc blogom írója nekem ajánlta a részt áwww...♥♥♥♥♥♥ Teljes extázis :D
      Fúú, nemár, azt hittem, hogy ez után a rész után Will irányába terellek, de hát nekem végülis soha semmi nem jön össze :DD De örülök, hogy választottál :D Hát igen azért feltámad bennünk ez a Rómeó és Júlia fíling és most boldog befejezést akarunk :DD Kitudja, talán megkapják, vagy mindketten továbblépnek és csak egy múló emlékkép lesznek egymásnak, olyan szívszorító... De megértelek, hidd el néha én sem tudom kit akarok majd a végén együtt látni :DD Lehet a végén mindenkit megölök és Lexi összejön Jamessel már ha így említetted :D
      Hát kitudja, te még nem olvastad az egyik sztorimat, ott már a prológusban meghal a főszereplő szóval...és miből gondolod, hogy lexi a kedvencem? Nem vagyok önimádó, mert Lexi karakterét magamról mintáztam :D Igen én is ilyen makacs, önfejű, lázadó, azért sem azt teszem amit kell csajszi vagyok aki képes egy esküvőn koszorúslányként tornacipőt viselni szóval....Nekem Lucas a kedvencem!!! Meg az a titkos valaki, akit nem árulok el kicsoda és mindenkit azzal bosszantok h nem tudja ki ő muhahaha :DD
      Igen, az a csaj egy agyrém! Én már rég kivégeztem volna. Igen ez azért nagy bunkóság az apja részéről, mondjuk tőle minden kitelik. Ő mindig tervez valamit, a létezése is a tervezésen alapul :D Hát nemtudom, talán :D Miért?? Én imádom őt! Lehet zombi apokalipszis lesz a végén és csak ő éli túl...vagy kap a fejére ő is egy bazinagy csillárt :D
      Hát igen, nálam ez így szokás, mivel vagy azt írják itt hogy utálnak amiért éppenséggel kinyírok valakit vagy sírnak és írják hogy megkönnyezték, de pont ez az írás lényege számomra, hogy érzelmeket váltsak ki valakiből, legyen az jó vagy rossz :D És ezt most megtiszteltetésnek vettem, hogy ennyit íírtál :DD Szerintem egyáltalán nem vagy antiszociális vagy ilyesmik :DD
      Jajj nagyon szépen köszönöm!! Be vagyok pánikolva miatta!
      Cup-cup, Lora♥
      Nem még nem, de tervezem :DD

      Törlés