Neked küldöm Szilvi! Itt egy kis ösztönzés, vagy inspirálás, hogy egy Chrisa résszel érkezz a következő héten! (ez most zsarolás? mind1 veheted annak, Chrisát akarok!!!)
Amúgy a rész 2350 szóra sikeredett :DDD
FIGYELEM!!! ZENÉVEL OLVASNI!
Plumb♥Don't Deserve you
Will kábultan bámult Alexis után, aki sietve távozott, vagy inkább rohant el. Nem értette miért ment el ilyen gyorsan, de egy kicsit örült, amiért legalább nem maradt a bátyjával sem.
Milyen önző vagyok, gondolta magában. Azt szeretném ami a bátyámé, a saját véremé, háborgott. De végülis ő vette el ami az enyém lett volna, gondolta végig.
Ez az egész egy bonyolult, összekuszálódott helyzet volt. Az igaz, hogy Alexis először Will jegyese volt és Daniel volt a gonosz csábító, akibe a lány szerelmes lett, de akkor is, Will jegyese!
Jogosan vagyok dühös, döntötte el. Daniel volt az, aki Alexis és közém állt, emlékeztette magát. De most én is ugyanezt akarom tenni? Megtagadnám a boldogságot a saját bátyámtól és a lánytól, akit szeretek? NEM! És Alexis nem is szeret engem, és különben is nem érdemlem meg a szerelmét!
Daniel csalódottan lépett ki a szobából és értetlenül nézett Lexi távolodó alakja után, aki egyre jobban beleolvadt és eltűnt a folyosó sötétjében. Ahogy Will ránézett egyszerre érzett szánalmat, dühöt és féltékenységet a saját bátyja iránt.
- Miért rohant el így hirtelen? - kérdezte a fiatalabb testvér közömbös hangnemben.
- Nem tudom, én csak...azt hittem, hogy...olyan szenvedélyesen csókolt és ahogy hozzám simult én... - kezdte, de Will leállította, nem tudta hallgatni tovább.
- Értem én! - mondta Will különösen feszülten. - De te komolyan azt hitted, hogy Alexis OLYAN lány? Azt hitted, hogy a karjaidba omlik és neked adja magát? - háborodott fel. - Lehet, hogy szeret, - köpte a szavakat. - de ez még azért korai. És tudhatnád, hogy házasság előtt nem tenné meg! - magyarázott dühösen.
- Elárulnád, hogy miért vagy dühös? - kérdezte az idősebb herceg. - Végülis nem történt semmi.
- Nem lényeges. Csak nem szeretném ha megbántanád! - bújt ki a magyarázkodás alól. - Különleges lány, többet ér annál, minthogy összetörd a szívét.
- Szeretem őt! - suttogta, szeme őszintén ragyogott. - Soha nem bántanám meg! - mondta, majd elsétált abba az irányba, amerre a lány is távozott.
- Ahogy én is - suttogta Will miután bátyja eltávolodott tőle. - Ahogy én is testvér.
Lexi úticél nélkül csak össze-vissza kóválygott a kacskaringós folyosók és lépcsősorok labirintusán. Nem is tudta merre megy, csak ment amerre a lába vitte. Még csak a felé közeledőket sem vette észre, így a szolgák, őrök és egyéb házban dolgozó emberek puffogva kerülték ki a fiatal lányt és méltatlankodva jegyezték meg neki, hogy figyelhetne jobban is, mikor egy-két emberbe beleütközött. A gondolatai kusza táncot jártak a fejében. Örült, de mégis fel volt háborodva, Daniel miatt. Tudta, vagy legalábbis volt egy megérzése, hogy mire készült a fiú és amiatt teljesen dühös lett.
Daniel azt hitte, hogy lefekszem vele? Fényes nappal, amikor bárki megláthat minket és alig egy hónap után, sőt esküvő előtt. Én nem vagyok olyan aki csak úgy odadobja magát egy fiúnak, bármennyire is szereti őt, háborgott magában.
Annyira viaskodott a gondolati pókhálójával, amibe kissé bele is ragadt, hogy meg sem hallotta a kiáltásokat, amiket neki szántak.
- Húgi! - kiabálta valaki, de a lány meg sem hallotta. - Hé, húgi - ismételte a hang, majd gyors léptekkel megindultak a húguk felé, aki figyelemre sem méltatta őket.
- Lex - érintette meg Mike, az idősebb fivér a lány vállát, aki a hirtelen érintésre megijedt és ugrott egy kicsit.
Mikor észrevette a testvéreit egy hatalmas mosoly terült el az arcán és azonnal a két fiú nyakába ugrott. A két magas, izmos srác, akik legalább két fejjel magasabbak voltak húguknál gonoszan összenéztek, majd Mike elhúzódott mire Chris felkapta az aprócska lányt és megpörgette a levegőben. Lexi sikított.
- Ne! Tegyél le Chris! - sikította, de közben nevetett. - Fel fognak szakadni a varratok - fenyegetőzött, mire a bátyja azonnal letette és sajnálkozva nézett le rá.
- Bocs húgi, el is felejtettem, hogy.. - nem fejezte be a mondatot. - De tényleg, hogy vagy?
- Tűrhetően, engem nem olyan könnyű kinyírni - mosolyodott el.
Még mondott volna valamit, de a folyosó végén felbukkanó két gyanúsan viselkedő alak megzavarta, így magába fojtotta a mondandóját.
- Rendben - mondta Richard, aki Jamessel éppen befordult a folyosóra, ahol a testvérek voltak. - Beszélj a fiaddal! Én pedig - kezdte, de elhallgatott, mikor meglátták a "gyerekeket", akik őket bámulták.
A két király kihúzta magát és sutyorogni kezdtek, majd nagy határozott léptekkel közeledni kezdtek a testvérek felé.
- Fú, itt valami készül, húgi - súgta Chris halkan a testvéreinek. - Valami amiből jobb kimaradni - folytatta majd elhallgatott, mikor a két király megállt közvetlen előttük.
- Alexis - mosolyodott el Richard, majd megfogta a lánya kezét. - Remekül nézel ki! Hogy vagy?
- Köszönöm apám, jól vagyok! - válaszolta kissé erőltetett mosollyal.
- Remek! Végülis az én vérem vagy - mondta, mire a lány két oldalán álló testvérei idegesen megfeszültek. - Velünk nem olyan könnyű végezni - folytatta, mire már a két testvér nem bírta tovább és valami nevetséges indokkal távoztak.
Végülis kinek esne jól ha az eddig apjuknak hitt férfi az igazi gyermekének magyaráz arról, hogy az ő vérvonalába tartozik, míg a két fiú tudja, hogy ők nem?
- Örülök, hogy jobban vagy, ugyanis holnapra nagy dologgal készültem - örvendezett.
- Ó, igazán? És mi lenne az? - kérdezte a lány érdeklődést színlelve.
- Egy bált! - mondta, mire Lexi magában sikított dühében. - Eredetileg más alkalomból, de a hazatérésed mindent megváltoztatott.
- Jajj, de jó apám, de én nem vagyok még teljesen jól, így inkább kihagynám - próbálta kihúzni magát a felelősség alól. - És engedelmeddel most távoznék - mondta majd próbált eliszkolni, de az apja megragadta a karját.
- Ajánlom, hogy ott legyél, mivel fontos bejelentéssel készülök, ami téged is érint - kezdett dühös lenni.
- Apám, tényleg nem vagyok jól! Inkább mondd el most, mi az a nagy dolog!
- Nem! Ott leszel holnap! - sziszegte a lánya arcába és megszorította a kezével a lány felkarját. Az ujjai a lány bőréve vájódtak. - Még ha a halálos ágyadról is kell kirángatnom téged, akkor is ott leszel, megértetted? - kiabálta.
- Meg, apám! - köpte a szavakat, mire az apja végre elengedte, vagy inkább eltaszította őt, így a még gyenge lány majdnem elesett.
- Okos lány! Szép legyél! Ez lesz a te nagy pillanatod! - röhögött fel gúnyosan James.
Lexi bosszúsan nézett a számára idegesítő, bosszantó és visszataszító emberre, akit most a tekintetével keresztül tudott volna döfni. Ingerülten sóhajtott egyet, majd dühösen végigviharzott a folyosón maga mögött hagyta a két gúnyosan nevetgélő és sutyorgó alakot.
- Idióta, idegesítő barom! - sorolta idegesen a lány, ahogy végigcsörtetett a folyosókon. - Ez lesz a nagy pillanatod! - utánozta nyávogva a férfi hangját. - Chrisnek igaza van, ezek tényleg készülnek valamire! Valamire ami nem jó! Legalábbis számomra biztosan nem!
Mikor befordult a folyosó végén csak egy sötét árnyat látott a szeme sarkából, mielőtt az megragadta és kezét a szájára tapasztotta. Egy hangos sikoly hagyta el a száját. Érezte a férfi közelségét, a testéből áradó meleget, a forró leheletét ami a nyaka remegő bőrét cirógatta.
Az íjász? Csak ő lehet! kapcsolt az agya riasztó üzemmódba. A múltkor segített, akkor most mit akar? Barát vagy ellenség?
Lexi fejében megfordult a gondolat, hogy beleharap a kezébe, hogy utána segítségért kiálthasson, de mikor belélegezte, magába szippantotta a férfi illatát elszállt belőle minden ellenkezés. Már csak dac volt benne, amiért a fiú rá hozta a frászt. Ellazult a fiú karjai közt és belesimult az ölelésébe.
- Hmm, ha igazi emberrabló lennék igazán könnyű dolgom lenne! - duruzsolta a lány fülébe.
- Ha igazi emberrabló lennél, akkor már rég a padlóra küldtelek volna! - vágott vissza nevetve a lány.
- Aha, persze! Na azt megnézném! Kizárt dolog, hogy.... - kezdett bele, de nem tudta befejezni.
- Ha ennyire akarod.
Lexi hátrarántotta a könyökét, így a fiú gyomrába vájva amitől az összegörnyedt és elengedte a lányt, de Alexis itt nem állt meg. A padlóra küldte az áldozatot egy jól kivitelezett válldobással.
- Bocs, nem hallottam mit is mondtál? - kérdezte a fiú fölé hajolva.
- Oké, ezt most megszívtam. Legközelebb nem fogok egy feldúlt hercegnő mögé sem osonni és megvádolni azzal, hogy nem tud elbánni velem.
- Azt jól teszed, ideje lenne megtanulnod, hogy néha befogd azt a nagy szádat - nevetett a lány is.
- Mondja ezt az, aki még akkor sem tudja befogni a száját, ha egy kardot szegeznek a torkának! - vágott vissza. - De ha kinevetted magad segíthetnél felkelnem innen.
- Ennek nem fordítva kellene lenni? - vonta fel a szemöldökét a lány. - Mármint az úriember segíti fel a kisasszonyt nem fordítva.
- Én nem látok itt kisasszonyt, - nézett körül. - csak téged. Te pedig nem vagy kisasszony az biztos, csak egy neveletlen hercegnő, és az egészen más.
- Hé! Ez nem volt szép! - háborodott fel. - De végülis igaz - mondta egy kis gondolkodás után megvonva a vállát.
A lány hiába látta a földön ülő herceg ravasz arckifejezését nem vette figyelembe, mikor megfogta annak kezeit, hogy felsegítse a földről, így egy kicsit meglepődött és ismét egy sikoly hagyta el telt ajkait, mikor az a földre rántotta maga mellé a lányt. Lexi nem ütötte meg magát mivel pontosan Will mellkasára esett, aki viszont lökött magán és fordult egyet, így a lányt maga alá temetve a földön. Kezeivel Alexis feje mellett támaszkodott és arcuk csak pár centire volt a másikétól. Lexi zavartan nézett a jégkék szempárba, amik most olyan közel voltak, szinte elveszett bennük. Azt sem bánta volna, ha elkárhozik amiért ilyeneket gondol, de akár egy örökkévalóságon keresztül tudta volna bámulni azokat a szemeket.
- Na most ki is a neveletlen? - kérdezte a lány.
- Hát, rendes lányok nem szoktak a földön hemperegni egy fiúval - villantott a lányra egy 200 wattos mosolyt.
Lexi vissza akart vágni a fiú megjegyzésére, de helyette inkább meglökte a fiú bal karját, kibillentve őt az egyensúlyából, oldalra lökte őt és fordított a helyzetükön. Így Will került alulra és ismét egy félreérthető pozícióban találták magukat, mivel Lexi éppen egy picivel Will csípője felett ült, de ez egyiküket sem zavarta.
Közben fel sem tűnt nekik, hogy a folyosó végén az árnyékból valaki figyeli őket.Valaki, aki látszólag próbálta azzal nyugtatni magát, hogy a két fiatal csak játszik gyerekek módjára, mert végtére is mindketten azok még, hogy csak szórakoznak, mókáznak egy kicsit, húzzák egymást, ahogy mindig, de sajnos látta a részletek mögött megbúvó igazságot. Látta azt, amit talán azok ketten még nem tudtak felfogni, vagy még nem jöttek rá mit is jelent az, ahogy egymásra néznek, legalábbis a lány még biztosan nem jött rá. Daniel tisztán látta az öccse szemében azt a csillogást, amit már régóta nem látott. Tiszta hamisítatlan boldogságot, ami utoljára gyermekkorukban szikrázott a testvére szemeiben. És Lexi...Daniel az ő szemeiben is azt a csillogást halvány szikráját látta visszatükröződni, mint ami az öccse szemében lángolt. Tudta mit érez az öccse, hiszen pont úgy nézett a lányra, ahogy Daniel szokott. De azt is tudta, hogy a lány képtelen lenne megcsalni őt vagy önszántából bármi olyat tenni, amivel ártana neki vagy bárki másnak, de amit ő most csak ártalmatlan játéknak vélt, sokkal többet jelentett az öccse és maga Daniel számára is. Talán a lány is tudta, érezte legbelül egy picit azokat a heves érzelmeket, ami Willben tombolt, de ő ezt az egészet csak baráti szórakozásnak tekintette. Az meg sem fordult a fejében, hogy Will vagy Daniel számára egészen mást jelenthet. Megfordult a fiú fejében, hogy kilépjen az árnyékból, dühödt vadállatként az öccsére vesse magát és kitépje a szeretett lányt a karjai közül, de mit ért volna el vele? Csak feszültséget okozott volna. És az öccsének fájdalmat.
Will is szereti őt! Ahogy én is, gondolta magában, ahogy a két nevetgélő, földön fetrengő gyereket nézte. És ő sem közömbös Alexis számára.
Daniel szíve fájdalmasan szorult össze, ahogy őket nézte. Tudta, hogy a lány számára nem jelent semmit vagy sokat, de Danielnek így is rossz volt látni. Megértette mit érezhetett Will, mikor annyiszor látta őket együtt.
Alexis az enyém! Az én szerelmem, velem van! magyarázta magának. De tagadjam meg a boldogságot a saját öcsémtől? Nem lehetek önző, vele nem. De ha csak egy pillanatra is belegondolok, hogy lemondjak Alexisről...a szívem szakad meg.
A gondolatmenete közben ismét a két fiatalra pillantott, akik nagy nehezen felkeltek a földről, de még mindig valami gyerekes ostobaságon nevettek. Annyira tökéletesek voltak együtt. Daniel sosem látta ilyen felszabadultnak a lányt maga mellett, sosem látta magukat ennyire tökéletesnek. Nem ő volt a megfelelő személy a lány mellé ezt be kellett vallania. A lány jobbat érdemel nála. Olyat, aki tud megfelelően viselkedni, jó uralkodó lenne, tiszta szívből szeretni őt és megvédi akár a széltől is. Az utóbbi kettő rá is igaz volt, de be kellett látnia, hogy az öccse a megfelelő személy a lány számára, bármennyire is fájt bevallania magának.
Jobbat érdemel, mint én. Nem ilyen csődtömeg alig herceget. Mellé egy király való, ranggal, országgal, tisztelettel, nem egy olyan senki, mint én, gondolta. Az öcsém boldogságát az enyém elé kell helyeznem, nem lehetek önző, vele nem és a lánnyal sem, akit szeretek. Mindketten a legjobbat érdemlik, azaz egymást.
Tudta, hogy a lány őt szereti és fájdalmat okozna neki ha elhagyná, de ott lenne mellette az öccse. Megvigasztalná, vele lenne és talán pár pillanat alatt Lexi el is felejtené őt és azonnal Willt szeretné már, ha nem lennének már a kötelek melyek egymáshoz láncolják a két fiatal szívét. Ha Daniel kilépne a képből, a lány képes lenne kitárni a szívét Will előtt. Boldogok lennének. Daniel lehet belehalna a bánatba, de ők boldogok lennének.
- Kérlek, mondj valamit! - suttogta. - Alexis mondj valamit, különben feladlak! - suttogta, de olyan halkan, hogy a lány meg sem hallhatta, így mivel nem válaszolt, Daniel eldöntötte mit kell tennie.
Hiszen Alexis különben is Will jegyese! Én rondítottam bele a képbe! Mindent én tettem tönkre! Will boldoggá tenné őt! Amit én soha nem tudtam volna megtenni, mivel soha nem lehettünk volna együtt. Legalábbis itt biztosan nem. El kellett volna szöknünk és egész életünkben menekülni, az pedig milyen élet. Nem kérhetem erre őt, hogy ezt megtegye. Neki itt a helye.
Talán ha Daniel távozik, ők egymásra találnak és boldogok lesznek. Együtt uralkodnak majd különböző nemzetek fölött, országokat hódítanak meg, békét teremtenek. Lesz két gyönyörű gyerekük, akik majd örökölni fogják azt a hatalmat, amit rájuk hagynak. Egy komoly, uralkodásra született, eszes kisfiú, mint Will és egy szeleburdi, vidám kislány göndör barna hajjal és csokoládé szemekkel, egy Alexis.
Daniel szíve belesajdult a gondolatra, hogy Will és Alexis....gyerekeik lesznek és...fájt neki, pokolian fájt, de tudta, hogy ez a legjobb mindenki számára. Ezt kell tennie. Most az egyszer helyesen kell cselekednie.
- Szeretlek! - suttogta. - Azt fogom tenni ami a helyes! Amit tennem kell! - fogadta meg, majd elhátrált és beleolvadt a folyosó sötétjébe.
Hmmm...na vélemény? Daniel feladja Lexit? Mit szóltok hozzá? Lesz lázadás emiatt? Jajj előre félek!!!!
Will - Lexi? Ugye milyen cukik voltak? Jajj a kövi részben bál....ami az jelenti, hogy lesz tánc!!! Mit gondoltok, ki fog kivel táncolni? És megsúgok valamit, egy-két váratlan vendég fog felbukkanni a partin és megismerkedünk valakivel, aki hát...mondjuk úgy mindenki tudni akarja ki is ő valójában....muhahhahaha milyen gonosz vagyok, elhintem itt a spoilereket, hagy őrlődjetek a kövi részig :DDDD
Na mind1, kíváncsi vagyok a véleményekre ez után megosztó rész után. Megpróbálok igyekezni a kövivel, mert én is tudni akarom már, hogy mi hogy lesz :DDDDD
Cup-cup♥
Még mondott volna valamit, de a folyosó végén felbukkanó két gyanúsan viselkedő alak megzavarta, így magába fojtotta a mondandóját.
- Rendben - mondta Richard, aki Jamessel éppen befordult a folyosóra, ahol a testvérek voltak. - Beszélj a fiaddal! Én pedig - kezdte, de elhallgatott, mikor meglátták a "gyerekeket", akik őket bámulták.
A két király kihúzta magát és sutyorogni kezdtek, majd nagy határozott léptekkel közeledni kezdtek a testvérek felé.
- Fú, itt valami készül, húgi - súgta Chris halkan a testvéreinek. - Valami amiből jobb kimaradni - folytatta majd elhallgatott, mikor a két király megállt közvetlen előttük.
- Alexis - mosolyodott el Richard, majd megfogta a lánya kezét. - Remekül nézel ki! Hogy vagy?
- Köszönöm apám, jól vagyok! - válaszolta kissé erőltetett mosollyal.
- Remek! Végülis az én vérem vagy - mondta, mire a lány két oldalán álló testvérei idegesen megfeszültek. - Velünk nem olyan könnyű végezni - folytatta, mire már a két testvér nem bírta tovább és valami nevetséges indokkal távoztak.
Végülis kinek esne jól ha az eddig apjuknak hitt férfi az igazi gyermekének magyaráz arról, hogy az ő vérvonalába tartozik, míg a két fiú tudja, hogy ők nem?
- Örülök, hogy jobban vagy, ugyanis holnapra nagy dologgal készültem - örvendezett.
- Ó, igazán? És mi lenne az? - kérdezte a lány érdeklődést színlelve.
- Egy bált! - mondta, mire Lexi magában sikított dühében. - Eredetileg más alkalomból, de a hazatérésed mindent megváltoztatott.
- Jajj, de jó apám, de én nem vagyok még teljesen jól, így inkább kihagynám - próbálta kihúzni magát a felelősség alól. - És engedelmeddel most távoznék - mondta majd próbált eliszkolni, de az apja megragadta a karját.
- Ajánlom, hogy ott legyél, mivel fontos bejelentéssel készülök, ami téged is érint - kezdett dühös lenni.
- Apám, tényleg nem vagyok jól! Inkább mondd el most, mi az a nagy dolog!
- Nem! Ott leszel holnap! - sziszegte a lánya arcába és megszorította a kezével a lány felkarját. Az ujjai a lány bőréve vájódtak. - Még ha a halálos ágyadról is kell kirángatnom téged, akkor is ott leszel, megértetted? - kiabálta.
- Meg, apám! - köpte a szavakat, mire az apja végre elengedte, vagy inkább eltaszította őt, így a még gyenge lány majdnem elesett.
- Okos lány! Szép legyél! Ez lesz a te nagy pillanatod! - röhögött fel gúnyosan James.
Lexi bosszúsan nézett a számára idegesítő, bosszantó és visszataszító emberre, akit most a tekintetével keresztül tudott volna döfni. Ingerülten sóhajtott egyet, majd dühösen végigviharzott a folyosón maga mögött hagyta a két gúnyosan nevetgélő és sutyorgó alakot.
- Idióta, idegesítő barom! - sorolta idegesen a lány, ahogy végigcsörtetett a folyosókon. - Ez lesz a nagy pillanatod! - utánozta nyávogva a férfi hangját. - Chrisnek igaza van, ezek tényleg készülnek valamire! Valamire ami nem jó! Legalábbis számomra biztosan nem!
Mikor befordult a folyosó végén csak egy sötét árnyat látott a szeme sarkából, mielőtt az megragadta és kezét a szájára tapasztotta. Egy hangos sikoly hagyta el a száját. Érezte a férfi közelségét, a testéből áradó meleget, a forró leheletét ami a nyaka remegő bőrét cirógatta.
Az íjász? Csak ő lehet! kapcsolt az agya riasztó üzemmódba. A múltkor segített, akkor most mit akar? Barát vagy ellenség?
Lexi fejében megfordult a gondolat, hogy beleharap a kezébe, hogy utána segítségért kiálthasson, de mikor belélegezte, magába szippantotta a férfi illatát elszállt belőle minden ellenkezés. Már csak dac volt benne, amiért a fiú rá hozta a frászt. Ellazult a fiú karjai közt és belesimult az ölelésébe.
- Hmm, ha igazi emberrabló lennék igazán könnyű dolgom lenne! - duruzsolta a lány fülébe.
- Ha igazi emberrabló lennél, akkor már rég a padlóra küldtelek volna! - vágott vissza nevetve a lány.
- Aha, persze! Na azt megnézném! Kizárt dolog, hogy.... - kezdett bele, de nem tudta befejezni.
- Ha ennyire akarod.
Lexi hátrarántotta a könyökét, így a fiú gyomrába vájva amitől az összegörnyedt és elengedte a lányt, de Alexis itt nem állt meg. A padlóra küldte az áldozatot egy jól kivitelezett válldobással.
- Bocs, nem hallottam mit is mondtál? - kérdezte a fiú fölé hajolva.
- Oké, ezt most megszívtam. Legközelebb nem fogok egy feldúlt hercegnő mögé sem osonni és megvádolni azzal, hogy nem tud elbánni velem.
- Azt jól teszed, ideje lenne megtanulnod, hogy néha befogd azt a nagy szádat - nevetett a lány is.
- Mondja ezt az, aki még akkor sem tudja befogni a száját, ha egy kardot szegeznek a torkának! - vágott vissza. - De ha kinevetted magad segíthetnél felkelnem innen.
- Ennek nem fordítva kellene lenni? - vonta fel a szemöldökét a lány. - Mármint az úriember segíti fel a kisasszonyt nem fordítva.
- Én nem látok itt kisasszonyt, - nézett körül. - csak téged. Te pedig nem vagy kisasszony az biztos, csak egy neveletlen hercegnő, és az egészen más.
- Hé! Ez nem volt szép! - háborodott fel. - De végülis igaz - mondta egy kis gondolkodás után megvonva a vállát.
A lány hiába látta a földön ülő herceg ravasz arckifejezését nem vette figyelembe, mikor megfogta annak kezeit, hogy felsegítse a földről, így egy kicsit meglepődött és ismét egy sikoly hagyta el telt ajkait, mikor az a földre rántotta maga mellé a lányt. Lexi nem ütötte meg magát mivel pontosan Will mellkasára esett, aki viszont lökött magán és fordult egyet, így a lányt maga alá temetve a földön. Kezeivel Alexis feje mellett támaszkodott és arcuk csak pár centire volt a másikétól. Lexi zavartan nézett a jégkék szempárba, amik most olyan közel voltak, szinte elveszett bennük. Azt sem bánta volna, ha elkárhozik amiért ilyeneket gondol, de akár egy örökkévalóságon keresztül tudta volna bámulni azokat a szemeket.
- Na most ki is a neveletlen? - kérdezte a lány.
- Hát, rendes lányok nem szoktak a földön hemperegni egy fiúval - villantott a lányra egy 200 wattos mosolyt.
Lexi vissza akart vágni a fiú megjegyzésére, de helyette inkább meglökte a fiú bal karját, kibillentve őt az egyensúlyából, oldalra lökte őt és fordított a helyzetükön. Így Will került alulra és ismét egy félreérthető pozícióban találták magukat, mivel Lexi éppen egy picivel Will csípője felett ült, de ez egyiküket sem zavarta.
Say Something - A Great Big World feat Christina Aguilera
Közben fel sem tűnt nekik, hogy a folyosó végén az árnyékból valaki figyeli őket.Valaki, aki látszólag próbálta azzal nyugtatni magát, hogy a két fiatal csak játszik gyerekek módjára, mert végtére is mindketten azok még, hogy csak szórakoznak, mókáznak egy kicsit, húzzák egymást, ahogy mindig, de sajnos látta a részletek mögött megbúvó igazságot. Látta azt, amit talán azok ketten még nem tudtak felfogni, vagy még nem jöttek rá mit is jelent az, ahogy egymásra néznek, legalábbis a lány még biztosan nem jött rá. Daniel tisztán látta az öccse szemében azt a csillogást, amit már régóta nem látott. Tiszta hamisítatlan boldogságot, ami utoljára gyermekkorukban szikrázott a testvére szemeiben. És Lexi...Daniel az ő szemeiben is azt a csillogást halvány szikráját látta visszatükröződni, mint ami az öccse szemében lángolt. Tudta mit érez az öccse, hiszen pont úgy nézett a lányra, ahogy Daniel szokott. De azt is tudta, hogy a lány képtelen lenne megcsalni őt vagy önszántából bármi olyat tenni, amivel ártana neki vagy bárki másnak, de amit ő most csak ártalmatlan játéknak vélt, sokkal többet jelentett az öccse és maga Daniel számára is. Talán a lány is tudta, érezte legbelül egy picit azokat a heves érzelmeket, ami Willben tombolt, de ő ezt az egészet csak baráti szórakozásnak tekintette. Az meg sem fordult a fejében, hogy Will vagy Daniel számára egészen mást jelenthet. Megfordult a fiú fejében, hogy kilépjen az árnyékból, dühödt vadállatként az öccsére vesse magát és kitépje a szeretett lányt a karjai közül, de mit ért volna el vele? Csak feszültséget okozott volna. És az öccsének fájdalmat.
Will is szereti őt! Ahogy én is, gondolta magában, ahogy a két nevetgélő, földön fetrengő gyereket nézte. És ő sem közömbös Alexis számára.
Daniel szíve fájdalmasan szorult össze, ahogy őket nézte. Tudta, hogy a lány számára nem jelent semmit vagy sokat, de Danielnek így is rossz volt látni. Megértette mit érezhetett Will, mikor annyiszor látta őket együtt.
Alexis az enyém! Az én szerelmem, velem van! magyarázta magának. De tagadjam meg a boldogságot a saját öcsémtől? Nem lehetek önző, vele nem. De ha csak egy pillanatra is belegondolok, hogy lemondjak Alexisről...a szívem szakad meg.
A gondolatmenete közben ismét a két fiatalra pillantott, akik nagy nehezen felkeltek a földről, de még mindig valami gyerekes ostobaságon nevettek. Annyira tökéletesek voltak együtt. Daniel sosem látta ilyen felszabadultnak a lányt maga mellett, sosem látta magukat ennyire tökéletesnek. Nem ő volt a megfelelő személy a lány mellé ezt be kellett vallania. A lány jobbat érdemel nála. Olyat, aki tud megfelelően viselkedni, jó uralkodó lenne, tiszta szívből szeretni őt és megvédi akár a széltől is. Az utóbbi kettő rá is igaz volt, de be kellett látnia, hogy az öccse a megfelelő személy a lány számára, bármennyire is fájt bevallania magának.
Jobbat érdemel, mint én. Nem ilyen csődtömeg alig herceget. Mellé egy király való, ranggal, országgal, tisztelettel, nem egy olyan senki, mint én, gondolta. Az öcsém boldogságát az enyém elé kell helyeznem, nem lehetek önző, vele nem és a lánnyal sem, akit szeretek. Mindketten a legjobbat érdemlik, azaz egymást.
Tudta, hogy a lány őt szereti és fájdalmat okozna neki ha elhagyná, de ott lenne mellette az öccse. Megvigasztalná, vele lenne és talán pár pillanat alatt Lexi el is felejtené őt és azonnal Willt szeretné már, ha nem lennének már a kötelek melyek egymáshoz láncolják a két fiatal szívét. Ha Daniel kilépne a képből, a lány képes lenne kitárni a szívét Will előtt. Boldogok lennének. Daniel lehet belehalna a bánatba, de ők boldogok lennének.
- Kérlek, mondj valamit! - suttogta. - Alexis mondj valamit, különben feladlak! - suttogta, de olyan halkan, hogy a lány meg sem hallhatta, így mivel nem válaszolt, Daniel eldöntötte mit kell tennie.
Hiszen Alexis különben is Will jegyese! Én rondítottam bele a képbe! Mindent én tettem tönkre! Will boldoggá tenné őt! Amit én soha nem tudtam volna megtenni, mivel soha nem lehettünk volna együtt. Legalábbis itt biztosan nem. El kellett volna szöknünk és egész életünkben menekülni, az pedig milyen élet. Nem kérhetem erre őt, hogy ezt megtegye. Neki itt a helye.
Talán ha Daniel távozik, ők egymásra találnak és boldogok lesznek. Együtt uralkodnak majd különböző nemzetek fölött, országokat hódítanak meg, békét teremtenek. Lesz két gyönyörű gyerekük, akik majd örökölni fogják azt a hatalmat, amit rájuk hagynak. Egy komoly, uralkodásra született, eszes kisfiú, mint Will és egy szeleburdi, vidám kislány göndör barna hajjal és csokoládé szemekkel, egy Alexis.
Daniel szíve belesajdult a gondolatra, hogy Will és Alexis....gyerekeik lesznek és...fájt neki, pokolian fájt, de tudta, hogy ez a legjobb mindenki számára. Ezt kell tennie. Most az egyszer helyesen kell cselekednie.
- Szeretlek! - suttogta. - Azt fogom tenni ami a helyes! Amit tennem kell! - fogadta meg, majd elhátrált és beleolvadt a folyosó sötétjébe.
Hmmm...na vélemény? Daniel feladja Lexit? Mit szóltok hozzá? Lesz lázadás emiatt? Jajj előre félek!!!!
Will - Lexi? Ugye milyen cukik voltak? Jajj a kövi részben bál....ami az jelenti, hogy lesz tánc!!! Mit gondoltok, ki fog kivel táncolni? És megsúgok valamit, egy-két váratlan vendég fog felbukkanni a partin és megismerkedünk valakivel, aki hát...mondjuk úgy mindenki tudni akarja ki is ő valójában....muhahhahaha milyen gonosz vagyok, elhintem itt a spoilereket, hagy őrlődjetek a kövi részig :DDDD
Na mind1, kíváncsi vagyok a véleményekre ez után megosztó rész után. Megpróbálok igyekezni a kövivel, mert én is tudni akarom már, hogy mi hogy lesz :DDDDD
Cup-cup♥
