38. *Rejtélyes Éjszaka*

Megérkeztem!!! Sajnálom a késést! De higgyétek el megérte várni! Hmm végre megérkeztünk a bálba!!!

Beyonce - I was here

A báli zene hangosan szűrődött ki a bálteremből. Lexi tisztán hallotta a keringő dallamát, ahogy a hatalmas kétszárnyú ajtó előtt állt, készen arra, hogy belépjen. A háta mögött egy álarcot szorongatott, most nem felejtette el, pedig mindig Lucas hozza neki.
Tényleg, hol van Lucas, kérdezte magától.
Tudta jól, hogy fel kellene vennie és belépni a terembe, de még nem akart, még várt, ameddig csak tudott. Minél jobban elhúzni az időt, hacsak pár percet is, de késni. Mikor már percek óta állt az ajtó előtt és kezdte hülyének érezni magát, felhelyezte a maszkot az arcára és megkötötte hátul.

Megigazította a ruháját és leporolta, mivel amíg leért a legmagasabb toronyszobából a legalsó szintre, majdnem háromszor sikerült elesnie. Egy mély levegőt vett. hogy megnyugodjon, mégsem sikerült neki.

- Csak egy hülye bál - suttogta magának. - Több százat túléltél már, miért lenne ez most más? - beszélt magához, ami egy kicsit sem volt fura.

Egy hülye idegesítő gondolat motoszkált a fejében, rossz érzése volt, és érezte, hogy valami történni fog ma este.Az ajtó pár pillanat múlva kitárult előtte, ő pedig mosolyt erőltetett az arcára és belépett a bál nyüzsgésébe, miközben elfojtotta a vérébe szivárgó undort, ahogy meglátott néhány embert, akiktől bukfencet vetett a gyomra és legszívesebben elrohant volna jó messzire. Zavartan nézett jobbra balra, kapkodta a fejét, de nem látott egyetlen olyan személyt sem, akihez odamehetett volna, hogy ne érezze magát annyira végtelenül egyedül. Közben érezte, ahogy rámered néhány ember tekintete, ahogy zavarodottan bámult össze-vissza. Zavarban volt és szokatlan feszültség és idegesség lett úrrá rajta.

Hol van Daniel? kérdezte magában, mikor sehol nem találta a fiút a hatalmas tömegben. És Lucas? Mindig itt szokott várni rám!

Aztán a tömeg egy pillanatra szétoszlott és a lány azonnal megtalált valakit a rengeteg ember között. Amint meglátta, abban a pillanatban felismerte. A magas fiú háttal állt neki ő mégis tudta, hogy nem tévedett. Elegáns fekete öltönyt viselt, ami kiemelte mennyire fitt, alatta fehér inggel és a lány nem látta, de tudta jól, hogy fekete csokornyakkendőt visel, ami tökéletesen van megkötve és fantasztikusan áll neki. Az arcán egy sötét álarcot viselt, aminek a fekete madzagja, amivel megkötötte a feje hátulján szinte beleolvadt a sötét hajába. Mivel háttal állt a lánynak nem látta, de tudta, hogy a sötét álarc kiemeli a szemeinek jeges, szürkéskékét, amibe ha a lány belenézett elveszett bennük és néha alig kapott levegőt. Csak állt megkövülten, nem törődve senki mással, csak bámulta a fiút, akinek bizonyára fogalma sem volt róla, hogy kinek a tekintete szegeződik rá. 

Ne bámuld már, förmedt magára dühösen és elfordította a tekintetét, de egy pillanat múlva már ismét őt nézte.

Egy pillanattal később forró düh áradt szét a testében mikor meglátta kivel beszélget a fiú. Egy magas, vékony, gyönyörű lány csacsogott neki és bájosan kuncogott, miközben ide-oda dobálta szőke göndör fürtjeit. Vörös ajakival folyamatosan dumált és a fekete szemeivel álmodozva nézett a fiúra. Nem fekete szemei voltak, csak lesznek, ha Lexi nem fogja vissza magát. A harag szétáradt a testében és szinte fortyogott magában, ahogy azt nézte, hogy Will udvariasan bókol és nevetgél azzal a libával. Dühös volt, legszívesebben odarohant volna és leütötte volna azt a tyúkot. Egyértelműen flörtölt a fiúval, akit ez látszólag egyáltalán nem zavart!

Hogy képzeli, hogy flörtöl vele? Willel?! Az én Willemmel! fortyogott magában a lány.

Nem tudta miért dühös, hiszen ő Danielt szereti, emlékeztette magát, hogy lenyugodjon, de amikor a szőke lányra nézett kedve támadt odarohanni és kikaparni a szemét. Belülről fakadó késztetést érzett rá, hogy azonnal odarohanjon és a csaj képébe vágja, hogy kopjon le. A keze ökölbe szorult az elfojtott feszültségtől. Szinte érezte ahogy a vére lángol és vörös pírral önti el az arcát. A feldúlt hercegnő gyilkolásra kész!

Már majdnem elindult, hogy bevégezze azt, amit tervezett, de hirtelen belibbent elé egy vidáman nevetgélő pár és magyarázni kezdtek neki.

- Lexi, gyönyörű vagy - mondta a lány, akivel Lexi nem nagyon foglalkozott.

Próbált lábujjhegyre állni és átlátni a lány válla fölött és figyelni a szőkeséget, akit le akart vadászni, de túl alacsony volt és a lány is folyamatosan beállt elé. Akkoris megölöm!

- Hé húgi, minden rendben van? - kérdezte a fiú, akit Lexi csak ekkor nézett meg alaposabban és rájött, hogy keresztülnézett a saját bátyján.

- Ó, helló Chris - köszönt, majd a lányra nézett. - Christina? - kérdezte meglepetten.

Hihetetlen volt számára, hogy nem ismerte meg a saját bátyját és a legjobb barátnőjét, mert el volt azzal foglalva hol tépje meg azt a szőkét. Christina gyönyörű volt. Egy mélykék szívecskekivágású, sellőszabású ruhát viselt, ami kiemelte a tökéletes alakját és a szemeinek kékségét. Fekete haja ragyogóan, göndören omlott a válla alá, az egyik oldalt egy kissé fel volt tűzve és hátrafogva. Chris egyszerű fekete öltönyt viselt, fehér inggel és fekete nyakkendővel, nem volt nagy durranás.

Willnek jobban áll, gondolta magában, majd egy képzeletbeli pofont adott magának. Miket gondolok? Danielt szeretem!

- Hát ti, hogyhogy így...együtt? - kérdezte, hogy elfojtsa a gyilkos ösztöneit.

- Öhm, hát mi csak, izé - kezdett bele Chris. - Miért ne? Talán valami kifogásod van? - vonta kérdőre a húgát.

- Nem, felőlem azt csináltok amit akartok - mondta a lány. - De csak ésszel. Amúgy cukik vagytok. - nézett körül.

Már nem látta Willt és a szőke bombázót, ami idegesítette, szinte fel akart robbanni dühében. Meg akarta ölni azt a lányt.

- Hol lehet? - csúszott ki a száján.

- Ki? -kérdezték.

- Öhmm...izé, Daniel! Sehol nem látom - húzta ki magát.

- Én nem láttam. Jön egyáltalán? - kérdezte Chris.

- Persze, hogy jön! Nem meri megtenni, hogy egyedül hagy, mikor tudja, hogy utálom a bálokat. Ja és ígért nekem egy táncot! - nézett ismét körbe.

- Ha te mondod! - válaszolta Chris mitsemtörődöm stílusban.

- Hope és Grace nincsenek itt? - kérdezte Lexi.

- De igen - válaszolta Christina. - Grace az előbb egy fiúval volt, Hope pedig, nos ő is itt van valahol. Az előbb vagy a 10. pezsgő öntötte le a torkán. - fintorgott a lány. - Szerelmi bánata van Thomas miatt és alkoholba fojtja a bánatát. Látod ezért jó az elrendezett házasság, nem fogod részegre inni magad, ha történt köztetek valami, mert nem vagy szerelmes az elején!

Lexi éppen megszólalt volna, mikor egy mély hang hasított bele a bál nyüzsgésébe, elnyomva a zenét és az emberek halk beszélgetését.

- Üdvözlök mindenkit - szólalt meg Richard. - Köszönöm, hogy eljöttek erre a varázslatos estélyre, amelyet egy fontos alkalom megünneplése miatt szerveztük. - mondta, majd a lányára vetette tekintetét. - Nemsokára kiderül, mi is olyan fontos, hogy méltóképpen megünnepeljük - kezdte sejtelmesen, mire Lexi fedetlen hátán, a gerince mentén végigfutott a libabőr. - Régi hagyomány, hogy az estét mindig tánccal nyitjuk meg. Kérek mindenkit keressen magának egy partnert és csatlakozzon hozzánk a táncparketten.

- Húgi felkérnélek, de nem viselném el a tudatot, ha ez a gyönyörű hölgy nem élvezhetné a társaságomat miattad. - mondta Chris. - Hölgyem! Megtisztelne egy tánccal? - fordult Christina felé és felé nyújtotta a kezét.

- Örömmel, uram. - válaszolta, majd megfogta a fiú felé nyújtott kezét, aki bevezette a táncparkettre.

Lexi gondolatai ismét visszaterelődtek a szőkeségre és törtető vadbikaként tört utat magának az emberek között, abba az irányba rohanva, ahol utoljára látta a fiút azzal a libával.
- Ha táncolni mersz vele letépem a fejedet te liba! - morogta az orra alatt.

Ed Sheeran - Give me love

Annyira sietett, hogy észre sem vette, hogy egy ember nem tért ki előle és ő szó szerint belé rohant. Közben látta, ahogy Will udvariasan felkéri táncolni azt a szőke lányt. Szétáradt benne a harag. Gyilkolni akart.
- Bocsánat - mondta a lány, miközben felnézett a férfira akibe belerohant.
- Én kérek elnézést, hercegnő - válaszolta. A hangja mély volt és férfias és túlzottan ismerős, mintha már hallotta volna valahol, valamikor régen.
A férfi magas volt, vékony, de látta, ahogy a fekete öltöny feszül a karján és a vállán, nyilván az izmaitól. Arcát fekete maszk takarta, amiről nagy szürkés szemek meredtek rá. A tekintete rengeteg titkot hordozott és a lány tisztán látta, hogyan kavarognak benne az érzelmek. Feltűnően jóképű volt. Kissé sápadt arca volt és sötét, barna haj keretezte arcát, ami tökéletesen be volt állítva. Ismerős volt neki és nagyon emlékeztette valakire, de nem tudta kire.
- Khmm, megtisztelne egy tánccal? - kérdezte, miközben felé nyújtotta a kezét.
Lexi a szeme sarkából látta, ahogy Will oldalra néz és megpillantja őt, de nem nézett rá. Dühös volt, amiért azt a szőke libát kérte fel táncolni. Egy nagy mosolyt erőltetett az arcára.
- Örömmel - válaszolta, megfogva az idegen férfi kezét.
Oldalra pillantott és látta, ahogy Will bámul rá, nem nagyon látszott rajta, de Lexi jól tudta, hogy dühös volt.
Nesze neked! Táncolj csak azzal a libával, mérgelődött magában, miközben egy gondtalan mosolyt villantott a fiúra.
Lassan felcsendült a keringő ismerős dallama, szinte belehasított a báltelem csöndjébe. Lexi megérezte a férfi forró kezét a derekán, ahogy közelebb húzta magához. Picit zavarban érezte magát, amiért egy vad idegen férfivel táncol, de valahogy úgy érezte, hogy mégsem annyira idegen, mint, ahogy azt hiszi. Alexis az első lépéseknél a lábát fixírozta, vagyis a szoknyáját és a fiú lábát, hogy belejöjjön a ritmusba.
Egy-kettő, egy-kettő, számolta magában a lépéseket.

Hatalmas szoknyák forogtak pörögtek, ahogy a párok végigsuhantak a parketten, mintegy színkavalkádként, ami egyszínes sziluetté folyt össze. Lágy volt és gyönyörű.
Sosem tudott szívből táncolni, mindig csak az előre betanult és begyakorolt mozdulatait csinálta. Már gyerekkorában elsajátította a legalapvetőbb táncokat és tánclépéseket, mégsem tudott anélkül "táncolni", hogy néha-néha ne nézett volna le a lábára. Számára ez kötelesség volt, nem élvezet, soha nem élvezhette a táncot. Most viszont szokatlanul nehezére esett. Néha-néha oldalra pillantott és vetett egy pillantást Willre és a szőkére. Tökéletesen mozogtak, egyszerre léptek, egyszerre forogtak és minden fantasztikus volt, míg Lexi már harmadszorra botlott meg és mindig sietett.
- Ne gondolkozz - suttogta a férfi. - Csak érezd a ritmust - mondta halkan, majd megpörgette a lányt, aki először meglepődött, mivel a forgás 4 ütemmel később jött volna, de elmosolyodott, kitört a korlátok közül. - Hiszen miért tartanád be a szabályokat? - kérdezte.
Ezt már hallottam valahol, valamikor, futott végig a lány agyán.
- Ki vagy te? - szaladt ki a száján a kérdés, mielőtt gondolkodott volna.
A férfi csak sejtelmesen elmosolyodott és ismét megpörgette a lányt. Nem válaszolt, csak biztos kézzel vezette a lányt a parketten, pontosan ritmusban lépve, anélkül, hogy egyszer is a lábára nézett volna. Nem a tekintetét máshol tartotta. Egyenesen a lány szemeibe fúrta szürke szemeit. Alexis már nyitotta a száját, hogy ismét feltegye a kérdését, de a férfi csak gúnyos mosolyra húzta az ajkát és megszólalt, mielőtt a lány tehette volna.
- Viszlát hercegnő - mondta azon a mély, csábító hangon, amin eddig beszélt. - Még találkozunk - hajolt előre és a lány fülébe suttogta, mielőtt megpörgette és továbblökte volna.
Alexis megkövülten nézett vissza rá. A férfi huncut mosolyra húzta a száját és a lányra kacsintott, mielőtt tovalibbent volna egy másik lánnyal. Lexi kénytelen volt visszatérni a jelenbe, mikor egy erős kar fonódott a dereka köré és húzta azonnal közelebb, határozott és magabiztos volt. Zavartan kapta rá a tekintetét és hirtelen túl közelről nézett bele abba a gyönyörű szempárba, túl közel volt. A lány szinte beleszédült, ahogy a fiú az övébe fúrta a tekintetét, elveszett bennük. Olyan közelről nézett bele a szemekbe, hogy aranypettyeket látott bennük. Erőlködnie kellett, hogy elszakítsa a tekintetét és máshova nézzen.
- Gyönyörű vagy - szólalt meg Will.
- Köszönöm - suttogta a lány és érezte, ahogy  a vér az arcába szökik.
- Ki volt az a férfi, akivel táncoltál? - kérdezte azonnal.
Lexi nem látta, de Will szinte végig őt nézte. Idegesítette őt, hogy egy más férfi mer hozzáérni és beszélni hozzá. Ő akarta volna felkérni a lányt. Ha az a másik lány nem foglalja le, akkor meg tudta volna találni és felkérni őt, mielőtt az a másik férfi megtette volna.
- Csak egy srác! Miért érdekel? - ment át a lány támadó stílusba. - Talán féltékeny vagy?
- Nem! - háborodott fel. - Ez nevetséges! Csak érdekelt!
- Oké - mondta nemtörődöm stílusban, majd pár pillanatig hallgatott, mielőtt kitört volna belőle a kérdés: - Ki volt az a lány?
- Valami Samantha vagy Savannah, nem nagyon figyeltem. Miért? - kérdezett vissza.
- Csak érdekelt. Látszólag úgy tűnt kedvelitek egymást, vagy tévedek? - puhatolózott.
- Miért érdekel ennyire? - kérdezte.
- Csak kíváncsi vagyok. - vágta rá talán túl gyorsan. - És érdekel milyen lánnyal kezdesz ki. - folytatta. - Jobbat érdemelsz, mint az az üresfejű liba.
Will halkan felhorkant, ami egy pillanat alatt átment halk nevetésbe. Könnyedén átlátott a lányon.
- Szerintem kedves lány, és nagyon értelmes - mondta a fiú enyhe iróniával, amit a lány nem szűrt ki a hangjából.
- Mi? - kérdezte a kelleténél magasabb hangon és hangosabban, így néhányan rájuk néztek. - Tetszik neked? - kérdezte halkabban. - Egyáltalán nem illetek össze! Te meg ő áhh - fintorgott.
- Csak nem féltékenységet szimatolok a levegőben? - kérdezte nevetve. - De igen, azt hiszem ez határozottan féltékenység.
- Mi? Dehogyis! - kezdett azonnal tiltakozni. - Még a feltételezés is sértő! Én féltékeny? Ne nevettess! - tagadta, de nem sikerült túlzottan meggyőznie a fiút. - Végülis miért lennél féltékeny rá? Boldog kapcsolatban élek!
- Hmm, tényleg! Akkor bizonyára nincs ellenedre, ha úgy döntök szeretném jobban megismerni!?
- Nem! Miért zavarna? Szabad ember vagy, felőlem azt csinálsz amit akarsz! - mondta dacból. - De figyelmeztetlek, az előbb láttam egy jegygyűrűt az ujján! - talált ki egy nevetséges kifogást. - Úgyhogy én átgondolnám ezt a helyedben!
- Milyen kedves tőled, hogy törődsz velem, de azt hiszem nagyfiú vagyok már és el tudom dönteni mit akarok! - válaszolta.
- Persze, oké - válaszolta a lány sértetten. - Amúgy nem tudod, hol van a bátyád?
- Mikor legutóbb láttam az apámmal beszélt, inkább vitatkozott.
- Ne? Ugye nem mondtad el neki? - akadt ki azonnal a lány.
- Nyugi, egy szóval sem említettem neki semmit, tudom mit ígértem! Nem állok közétek többé!
Annyira elbeszélgették a táncot, hogy észre sem vették, hogy a zene véget ért, ők pedig csak egymást ölelve ringatóznak a parkett közepén. Egy pillanat alatt rebbentek szét és tartották egymástól a legalább 2 méteres távolságot. Zavartan néztek egymásra. Mindketten féltékenyek voltak, de soha egyikük sem vallotta volna be, inkább a halál. Alexis mikor körbenézett Danielt keresve, a szeme megakadt az apján, aki öntelten, büszkén bólogatott, miközben őt és Willt nézte.
- Ó, hogy pukkadnál szét a büszkeségedtől! - mormogta Lexi az orra alatt.
Alexis megvetően nézett az apjára, miközben hátulról hirtelen egy erős kar fonódott a teste köré és valaki a nyakába csókolt.

A lány egy pillanatra megmerevedett, majd miután megérezte a fiú ismerős illatát  belesimult az ölelésébe. Daniel karjai gyengéden, mégis satuként szorultak a teste köré, úgy ölelte, mintha soha többé nem akarná elengedni, mintha ez lenne az utolsó ölelése, még soha nem simult hozzá ennyire szenvedélytől fűtötten, de mégis szomorúan. Alexis tisztán érezte a fiúból áradó keserűséget és szomorúságot, pedig nem is látta az arcán. Egyszerűen csak érezte, és ez megijesztette.
- Will - szólt a testvéréhez, de még mindig nem engedte el a lányt. - Apánk - köpte megvetően a szót. - látni kíván. - hangja mélyen csengett, szokatlan fájdalom és harag zúgott benne.
- Daniel - fordult meg Lexi az ölelésében és kezét a fiú arcára simította. - Mi történt? Hol voltál eddig?
- Egy kis apa-fia beszélgetésben volt részem. Bár én azt az embert többé nem tekintem apámnak! - mondta megvetően.
Az arca idegesen rándult össze és a keze ökölbe szorult, mikor róla beszélt. Szomorú ábrázat ült az arcán, szemei fájdalmas csillogást kaptak az erős fényben.
- Lexi - ejtette ki a lány nevét a legnagyobb szenvedéllyel. - Beszélnünk kell! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
A fejével oldalra bökött, mire a lány odanézett. James és Will zavartan sugdolóztak, majd a király valami fekete dobozt nyomott a fia kezébe, aki először megilletődötten bámult vissza rá, majd mikor látszólag ellenkezni próbált, vagy valami kifogást találni az apja arca átment vörös színbe és majdnem kiabálni kezdett. Végül Will elsüllyesztette a kis dobozkát a zakója zsebében.
- Mi volt az? - kérdezte a fejét, mire Daniel szomorúan megcsóválta a fejét, majd szomorú tekintetét a lányra vetette.
- Az apám döntés elé állított! - kezdett bele. - Meg kellett hoznom egy nehéz döntést, amit valószínűleg egész életemben bánni fogok!
- Daniel - lehelte a lány. - Megijesztesz!
- Most nincs időm elmagyarázni! Csak egy valamit kérek! - a hangja könyörgő volt és kiskutyaszemekkel nézett a lányra.
- Tudod, hogy bármit megteszek amit kérsz! - mondta a lány. - Érted bármit!
A fiú egy mély levegőt vett, szinte fájdalmasan szívta magába az oxigént a nagy bejelentés előtt, majd belekezdett...


Na ennyi lenne...remélem nem aludtál be...Hmm Szilvi remélem megihlettelek egy Lora-Chris táncra!!!