2013. október 31., csütörtök

17. *Veszélyes Viszonyok*

Megérkeztem :D Először is!Mit szóltok az új design-hoz??


Most ezt a dalt hoztam, úgy érzem illik a rész hangulatához.Fájdalmas hangzású és érezni benne a bizonytalanság apró szikráját is.

/Alexis/

Egy hatalmas csattanással csaptam be magam mögött a hálószobám ajtaját, elvágva az utánam siető Daniel tiltakozását.Kezemet a kilincs alá csúsztatva elfordítottam a régi, kopott fémkulcsot és magamra zártam az ajtót.Majd szomorúan az ágyamra vetettem magam és olyan picire gömbölyödtem amennyire csak tudtam.
Egy halk puffanást hallottam az ajtó felől, bizonyára Daniel az.Majd a kilincs nyikorgását hallottam, ahogy valaki kívülről folyamatosan azt próbálgatta, hátha most kinyílik.
Miért nem képes felfogni, hogy be van zárva??
-Hé..Alexis...Kérlek engedj be!Beszéljük ezt meg!Bizonyára csak egy félreértés-hallottam meg kintről Daniel hangját, ami most aggodalmasan csengett.
Nem válaszoltam.Úgy éreztem ha megpróbálnám, sem jönne ki egy hang sem a torkomon.Csak fájdalmas sikítást tudnék kiadni magamból, ha kinyitnám a számat.A könnyeim szüntelenül égették a szemem, de nem engedtem utat nekik.
Nem sírhatok!!Megígértem, hogy többé nem sírok, mondogattam magamban, még ha egy olyan nő emlékére is, aki becsapott és egykor az anyám volt.
Megértem őt, hiszen kényszerből házasodott össze apámmal, és valószínűleg én is ezt tettem volna, ha kényszerből Will felesége lettem volna.Igaz is a mondás, az alma nem esik messze a fájától.De szerencsére az én problémám megoldódott és Daniel felesége lehetek, majd valamikor a jövőben.
Lehet, hogy ez még az én születésem előtt történt, de akkor sem vagyok képes elhinni, hogy tehette meg ezt az anyám, apámmal, a testvéreimmel és velemi.Azt hittem nincsenek köztünk titkok, és kiderült, hogy mégis.Vajon miket titkolhatott még el előlem.De ha belegondolok én itt siránkozom és majd megszakad a szívem akkor, hogy érezhet Chris és Mike?
Miután megtaláltuk a leveleket apám lerángatott a nagyterembe, odahívta a testvéreimet és könyörtelenül az arcukba vágta, hogy az anyánk megcsalta őt és más az apjuk.De szerencsére van szíve és rájuk nem haragszik, ezért hiába, hogy nem az ő fiai, azt mondta sajátjaiként tekint rájuk és, hogy itt maradnak és élünk tovább úgy ahogy eddig.
Vajon, hogy értette azt, ahogy eddig?Ő talán képes lesz úgy élni mintha ez meg sem történt volna? Mert én nem!
És ha azt mondta nem akarja, hogy bármi megváltozzon miért fosztotta meg Mike-ot attól, hogy örököljön?Jó megértem, mert nem az ő fia és a trónt és a koronát csak születés és vér útján lehet örökölni.
Ami azt jelenti, hogy én vagyok a jogos örökös!De én nem akarok az lenni!!Már hercegnőnek lenni is túl nagy felelősség nekem, de ha örökös vagyok és egy napon én leszek a királynő...,megráztam a fejem, még belegondolni is rossz.
Csendes önsajnálatomba temetkezve, némán kuporodtam össze az ágyamon.A gondolataim kusza táncot jártak, miközben azzal küzdöttem, hogy visszafogjam előtörni készülő könnyeimet.Az egész szobában csend honolt, csak a halk lélegzetemet lehetett hallani.Túlontúl csöndes volt minden.Az arcomat beletemettem a puha párnákba.Erre volt most szükségem, csendre és egy meleg anyai ölelésre.
De azt nem kaphatom meg, mert az anyám becsapott minket és most egy hideg sírban hever.
A gondolat ismét könnyeket csalt a szemembe.Mivel anyámat már nem tudom átölelni, marad a plüssmacim.



Egyszerűen esetlennek és elárulva éreztem magam.Megfogtam a mellettem heverő kitömött plüssállatot és szorosan magamhoz öleltem.A szememet lehunytam és igyekeztem mindent kizárni a gondolataimból.

/Daniel/

Hiába kopogtam az ajtón, kiabáltam, hogy engedjen be, semmi reakció.Talán várnom kellene, míg megnyugszik és feloldódik a kezdeti sokk állapotából. Bizonyára egyedül szeretne lenni, én viszont ott lennék mellette átölelném és megígérném, hogy minden rendben lesz.Lassan feladtam, hogy bármiféle választ kicsikarjak belőle, mert nyilván nem is figyel rám.Úgyhogy a legtöbb amit tehette, hogy leültem a földre és hátamat az ajtójának támasztva vártam, hogy történjen valami.
Egyszerűen képtelen voltam belegondolni mit érezhet most Alexis vagy a testvérei.Mikor megtudta, a szeme olyan fájdalmasan csillogott az el nem sírt, visszatartott könnyektől.Tudom, hogy fáj neki és nem akar sírni, de ha elfojtja magában csak még rosszabb lesz.
-Hát te meg?-szólt valaki föntről.
Először csak a makulátlanul tiszta fekete cipőt pillantottam meg majd felemeltem a fejem és öcsém nézett le rám aggodalmas tekintettel.
-Ööö....nem érdekes!Te mi járatban?-kérdeztem miközben megeresztettem felé egy mosolyt.
-Hát...Beszélni szeretnék veletek.Veled és Alexissel.Nem éppen jó hírt hoztam-mondta mire úgy éreztem, hogy ez a nap már nem is lehetne jobb.
-Miről van szó?-kérdeztem már előre bosszankodó stílusban.Valahogy éreztem, hogy az apámnak köze van a dologhoz.
-Beszéltem apánkkal!-jelentette ki.
-Bingó!-kiáltottam fel magamban-Na és?-kérdeztem.
-Azt mondta nem cserélhetünk!Nekem kell elvenni Alexist!Nem értettem őt, olyan fura volt, és olyasmit magyarázott, hogy Alexis nem csak egy hétköznapi hercegnő blablabla.-mondta majd megéreztem a kezét a vállamon.-Sajnálom Daniel, de valakinek felelősségteljesen kell viselkednie-jelentette ki.
Lefordítva ez annyit jelent:
Sajnálom testvér, de feleségül fogom venni őt, nem számít, hogy téged szeret.
-Az a szemét!-sziszegtem.-Öcsi, apánk nem említett olyat, hogy Alexis, ööö nagyobb hatalma van vagy ilyesmi.
-Öö, de tulajdonképpen pontosan ilyesmiről magyarázott!Te érted miről beszélt?
-Apánk végig hazudott!!Ő tudta, hogy Alexis az igazi örökös!-gondolkodtam hangosan, nem érdekelt az öcsém értetlen arckifejezése.


/Alexis/

Egy hirtelen, nem éppen kellemes érintésre ébredtem.Valaki durván megragadta a csuklómat és a derekamat majd kirántott az ágyamból.A szemeim azonnal felpattantak és az álom gyorsan elillant.
Ki mert felébreszteni, dühöngtem magamban, De hogy jutott be?Úgy emlékszem bezártam az ajtót.
Dühösen az alak felé fordultam.Egy hatalmas sikoly hagyta el a számat mikor megláttam az ismeretlent.Fekete ruhát viselt és arcát egy szintén fekete csuklyával takarta el.Hátán ott függött egy hosszú fából készült íj és nyílvesszők.A tegnapi Íjász!Ijesztő volt, nagyon!!
-Maradj csöndben!-suttogta durva rekedt hangon miközben kezét a számra tapasztotta.
Mit képzel magáról ez a fickó?Az egy dolog, hogy betör a kastélyba és megfenyeget engem és Danielt, de hogy még a szobámba is bemerészkedik a lelki összeomlásomkor, az már megbocsáthatatlan!
A testvéreimmel sokat párbajoztunk szóval a karddal jól bánok és kaptam önvédelmi kiképzést is, de mivel a szobámban nem tartok kardot, ezért puszta kézzel kell megvédenem magam.Nem vagyok kiváló harcos, úgyhogy ha elbánni még nem is tudok vele, de annyi időre talán harcképtelenné tehetem, hogy segítségért kiabáljak, vagy talán még a szobából is kijussak.
A lábammal a lábára tapostam, amivel azt értem el, hogy felszisszent és már nem tartott olyan szorosan.A fejemet erősen hátra rántottam és mivel alacsony vagyok az állára mértem nagy ütést.Ez annyira hirtelen érte őt, hogy végleg elengedett egy pillanatra, amit én ki is használtam.Az ajtóhoz rohantam, gyorsan elfordítottam a kulcsot és olyan erővel téptem fel a kijáratot, hogy az ajtó majdnem kiszakadt a tokjából.Majd futásnak eredtem a folyosón.A szemem sarkából még láttam ahogy elkáromkodja magát, majd dühösen utánam indul.
-Lucas!-sikítottam.

/Daniel/

Dühösen siettem le a kacskaringós lépcsőkön, Williammel a nyomomban, aki arról faggatott, mit szándékozom tenni, mert ő nem értett semmit.
Apánk végig tudta, hogy Alexis a jogos örökös, puffogtam magamban.
Mikor leértünk a nagyterembe a király szinte azonnal letámadott minket.
-Hol van a lányom??-szögezte nekünk a kérdést.-Vendége érkezett!Fogadnia kell!
-A szobájában van.Nem érzi túl jól magát-füllentettem.
-Ne aggódj Richard-szólalt meg apám.-William majd fogadja a vendéget, mint Alexis vőlegénye-mondta mire gyilkos tekintettel néztem rá.
-Rendben.Végülis igazad van!Megtennéd Will?-fordult felém, mire azonnal bólintottam.
-Persze, de megtudhatom ki az?
-Alexis barátnője.Christina Marie Maddison kisasszony.Kedves lány, kicsit csöndes, de vagyonos családból származik és ha jól tudom még szabad-vetett a király rám egy jelentőségteljes pillantást.-Most érkezett.
-Most, hogy tudjátok menjetek a dolgotokra, Daniel te is menj vele!!Hátha megtanulsz tőlük egy kis jó modort!!
Duzzogva, de eleget tettem a parancsnak és öcsémmel kisiettem a kastély előtt.Ott állt egy nagy hintó, amiből éppen egy fiatal lány szállt ki.Egy bájos, kissé sápadt, kész nő bukkant elő, akinek fekete, göndör hajzuhatag omlott a vállára.Térdig érő pasztell színű ruhát viselt.Egy fiúval érkezett, aki fölé magasodott.Szőke haja rendezetten állt a fején és ruhája hibátlanul állt rajta, egyetlen folt vagy ránc sem volt rajta.Hirtelen, mintha csak megérezték volna, hogy meredten nézem őket, megfordultak.Először ijedtség suhant át az arcán, majd el is múlt és már csak félénken tekintett felénk.Öcsémmel egyszerre indultunk meg felé.


-Üdvözlöm, Christina kisasszony-szólalt meg Will majd kezet csókolt a lánynak.-Üdv uram-Mikor én nem mondtam semmit oldalba bökött.
-Üdvözlöm önöket-mondtam unottan.
-Jó napot, uraim-nyögte ki egy kicsit félénken.-Kihez van szerencsém?
-Ó, milyen modortalan vagyok-kapott a fejéhez az öcsém.
Alexisnek igaza van, tényleg elég nyálasan viselkedik.
-Én William vagyok Alexis vőlegénye,-mondta mire köhögtem egyet-ő pedig a bátyám Daniel White.
-Ó kérem tegezzenek!Szóval ön az akiről a barátnőm a levelében írt?-fordult dühös tekintettel öcsém felé, én pedig magamban vihogni kezdtem.
-Remélem kegyed csak jó dolgokat hallott rólam-nyögte ki Will.
-Hát nem éppen.Lexi hol van?Miért nem ő jött elém?-kérdezte gyanakodva.
Már éppen válaszoltam volna, mikor egy hamisíthatatlanul ijedt sikoly hangzott fel a kastélyból.Ijesztő volt mert azt a hangot több ezer közül is felismertem volna.
-Alexis-sziszegtem, majd rohanni kezdtem vissza a kastélyba.


És ennyi :D Remélem tetszett... :D Hagyj komit magad után :D
Cup-cup

6 megjegyzés :

  1. Aww, ez de baromi jó lett! Annyira tetszik ez a design, kis cuki! Kiváncsi leszek, mi fog ez után történni! :)
    Szejetlek! Puszó! :)

    VálaszTörlés
  2. Kössszi Réka! Cukcsi vagy, hát ezután beindulnak a bonyodalmak és olyan részek következnek amiktől teljesen belegabalyodunk a bonyodalmak kusza ragadós hálójába :D ez aztán megfogalmazás mi? a lényeg, hogy nem lesz hiány a cselekményekből :D

    VálaszTörlés
  3. ÁÁÁ csajszi ez brutáljóóóó volt!!!!Szokás szerint istenien írtad meg és imádtam, annyira tetszik a sztori egyszerűen áá imádom..
    mit akar az íjász pasi lexitől? és az a csaj miért érkezett meg ez a christina? és daniel apja miért olyan szemét, hogy nem engedi meg lexi és daniel együtt legyenek?? és ő most akkor végig tudta, hogy alexis az örökös vagy mi?? hú vannak itt bonyodalmak :D
    Ááá siess a kövivel mert nem tudok várrni!!!
    Puszika♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó kösszi Ari :D Örülök, hogy írtál :D Az Ijász? hát neki még sok szerepe lesz, christina kisasszony Lexi jó barátja és azért jött mert Lexi írt neki egy levelet és a lány most eljött látogatóba és van egy orssz híre és igen az is ki fog derülni James miért tudott róla és miért nem engedni, hogy együtt legyenek....igen és lesz még rengeteg :D
      Oké megpróbálok :D
      Cup-cup

      Törlés
  4. Szia:)
    Bocsi, hogy csak most írok, csak kevés az időm.
    A fejezet pedig nagyon nagyon tetszett. Első gondolat: Wááá, mi van? Így abbahagyni??? Miért????
    Imádtam, nagyon sok kérdésem lenne, de amint láttam nem csak nekem:D
    Várom a folytatást! Siess vele!
    Puszi
    Szilvi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello :D

      Köszi, Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy írtál, mindig örülök a kommenteknek :D
      Az volt a cél, hogy kérdéseket vessen fel mindenkiben és úgy látom sikerült :D
      Oké, megpróbálok sietni vele :D
      Millió puszi ♥ :D

      Törlés