2014. február 12., szerda

32. *Tébolyult Elme*

Hát megérkeztem :DDD Hát kedves rajongók sajnálom, hogy csak egy ilyen részt hoztam, de ez egy érzelmes rész és most nincs akció, néha ilyen töltelék részekre is szükség van nem ? Remélem azért tetszik:D Ja és a dal, hmmm hát mi is legyen? mit szólnátok? Suicide? Hm illik a rész tartalmához :)
Akkor legyen ez:
Rihanna - Suicide

Lexi zavarodottan nézett körbe miután kilépett a fürdőből felöltözve, tisztán, vérmentes ruhákban. Kicsit volt úgy felvenni a ruhákat, hogy tudta Will hozta őket, főleg a fehérneműket, de már kár volt rágódni ezen. Will azt mondta megvárja őt, de most nem volt sehol. A lánynak rossz érzése támadt.
- Will - kiáltotta el magát. - Will - ismételte aggodalmasabban, de nem kapott rá választ csak kétségbeesett kiáltása többszörös visszhangjai érkeztek válaszul.
Valami nagyon nem tetszik, valami nagyon nem oké itt, gondolta magában, miközben egyre kétségbeesettebb lett.
Az egyik folyosóról, mintha dulakodás hangjai ütötték volna meg a fülét ezért gondolkodás nélkül abba az irányba indult el. Rohanni kezdett, nem törődve az oldalába maró fájdalommal, amely minden lépésnél oldalába nyilallt. Csak rohant minden erejét összeszedve, kezét az oldalára szorítva, hogy ezzel enyhítse a fájdalmát. Ahogy közelebb ért felismerte a két testvér hangját.
- Daniel - kiáltotta volna, de hangja csak suttogásként hangzott.
Megrémítették a szavak, amiket Daniel az öccsének mondott. Meg akarta ölni magát! Lexi szíve összeszorult a gondolatra, hogy elveszíti őt. A férfit, akit a világon a legjobban szeret, a lelki társát.
-Viszlát öcsém - hallotta a lány valahonnan messziről a hangját.
Talán két - három folyosóval odébb lehettek, mégis tisztán értette szavait és érezte súlyukat. Tudta, képtelen odaérni időben, nem tudja megakadályozni az elkerülhetetlent. Hirtelen hangos zajokat hallott onnan. A fém összetéveszthetetlen csattanását a márványpadlón, egy kard aranyozott markolata adhatott csak ki ilyen hangot. Lexi sikolya megdermedt a torkában és földbe gyökerezett a lába. Erőlködnie kellett, hogy továbbmenjen, de utána csak szaladt és szaladt a hang irányába. Befordult balra a folyosón, előre majd ismét balra és....és mikor odaért...elszorult a szíve. Egy aranyozott tőr volt a padlón Daniel lába előtt, pengéjéről vér csöpögött a hófehér márványkőre. Alexis távolról is jól látta Daniel vértől vöröslő kezét, amit a mellkasához szorított.
- Neee - sikította kétségbeesetten.
A két fiú egyszerre fordult felé. Daniel szemében megcsillant valami, az öröm és a zavarodottság vegyes keveréke. Lexi bármennyire is örült, hogy látja így nem akarta. Nem akarta látni, hogy előtte hever tőre, melyet előbb mártott mellkasába és attól szennyeződtek be tiszta, fehér kezei. A talaj kicsúszott a lába alól és hirtelen úgy érezte mintha minden levegő kiszorult volna a tüdőjéből és víz alatt lebegne. Nem tudott levegőhöz jutni, nem kapott levegőt, nem tudott lélegezni. A két testvér magyarázott neki valamit, de csak szájuk mozgását látta, hangjukat nem hallotta. Csak a saját vére lüktetését hallotta, ami fájdalmasan dörömbölt ereiben és pumpálta keresztül vénáin, megdobogtatva ezzel szívét. Lexi feleslegesnek hitte, minek neki vér, vagy bármi? Hiszen, hogyan doboghatna a szíve, tisztán érezte, ahogy összetört ebben a pillanatban. A látása homályos lett, majd lassan szürkülni végül sötétedni kezdett előtte minden, és a padló hirtelen túl közel volt....

A penge átszelte a levegőt és megállíthatatlanul közeledett a herceg mellkasa felé, aki most szokatlanul zavart volt és különös elszántság ült a szemeiben. Will megijedt és azonnal bátyja felé vetette magát. Daniel keze után kapott, de az kicsúszott ujjai közül. A tőr már majdnem célt ért, de Will már nem tudott mit tenni, nem volt már ideje. Hirtelen, nesztelenül valahonnan a folyosó sötétjéből egy villámgyors nyílvessző hasított át a levegőn és pontosan az idősebb fivér kezét találta el. Az ujjai elernyedtek a tőr markolatán, ami kicsúszott kezei közül majd hangos csörrenő hangot hallatott, ahogy az arany markolat és az ezüstös véres penge a márványpadlóra zuhant. Daniel vérétől vöröslött az éle. A herceg tenyerén hosszú egyenes vágás húzódott, amit az előbb kilőtt gazdátlanul bolyongó nyílvessző okozott. Felsértette a bőrét majd a folyosón végigszáguldva összetört egy ablakot és azon kirepülve tovább folytatta útját az ismeretlenbe. Daniel kábultan meredt a lába előtt heverő tőrre, a családi címer felismerhetetlenné vált a vérétől. A kezére bámult, el sem tudta hinni, hogy mi ütött belé, meg akarata ölni magát! Beletörölte a kezét az ingébe amit viselt. Will közben próbálta kideríteni honnan jött az a nyílvessző és kinek az íjából, de nem sok sikerrel.
-Neee - egy hirtelen sikoly törte meg a köztük beállt csendet.
- Aly? - ejtette ki a lány nevét, suttogva remegve, mintha valami szent imát mormolna, majd az agya teljesen elborult.
A lány gyönyörű volt, mint mindig, de most túlvilági szépség áradt belőle, lehetetlen volt, hogy ez a istennőien szépséges teremtés ember legyen. Daniel szerint nem is volt az, valami egészen másnak látta. Valami természetfelettien gyönyörű lénynek. A herceg inkább egy angyalt látott maga előtt nem a kedvesét, ahogy rá emelte tengerszín tekintetét.
Vajon hol lehetnek a szárnyai? kérdezte ismét magától, már néhányszor feltette magában ezt a kérdést, de sosem kapott rá választ.
Egyszerűen csak bámulta a lányt üveges tekintettel és apró tollpihéket keresett rajta és azt várta, hogy előbukkanjanak végre hatalmas hófehér szárnyai.
Hiszen nincsenek szárnyai, ő a szerelmed, súgta egy halk hangocska valahonnan az elméje még tiszta, őrületmentes részében.
Szárnya vesztett angyal? kérdezte magától, vagyis a még épeszű részétől. Ki lehet olyan gonosz, hogy elvenné egy ilyen szépség ékét? Hisz maga az ártatlanság. Halált érdemel, ki megfosztotta tőle. Esküszöm én magam fogom elvenni életét!
Nem, kiáltotta a hang. Ő Alexis, hát máris elfeledted?
Alexis? Ez az angyal becses neve? meredt a lányra ismét.
- Aly? - ejtette ki ismét a nevét.
Annyira hihetetlennek tűnt neki ez az egész. Egyszerűen nem hitt a szemének, mégis mikor a szíve hevesen dobolni kezdett mellkasába tudta, hogy nem téved. De mégis, a lány, aki most aggodalmas tekintettel és félelemmel vegyes arccal nézett rá, nem lehetett életben, halott volt. Vagy mégsem?
Talán eljött hozzám búcsúzni? kérdezte ismét megzavarodva. Talán azért olyan természetfelettien gyönyörű, mert tényleg angyallá vált. Talán azért jött, hogy utolsó csókommal távozzon, vagy csókja már mérgezett és mérges csókot lehelve ajkaimra magával visz? Angyal vagy egy ördög csókja csattanna el számon?
- Ha utolsó csókom is, de legalább te ajkaid hagyják bélyegét számon, gyönyörű angyal - mondta majd elindult felé.
- Daniel - szólt Will, de bátyja meg sem hallotta, csak a lány nézte, csak őt látta és csak őt akarta most és mindörökké.
Az idősebb testvér megbabonázva lépdelt a lány felé, aki már alig állt a lábán, szinte sokkot kapott, de ebből a fiú mit sem vett észre. Csak ment és karját nyújtotta felé. Már majdnem a szépség bőrét érintette ujjaival, mikor hirtelen szemei lecsukódtak, teste összerándult, lábai összerogytak és viaszbábúként a földre esett. Daniel keze megállt a levegőben és teste szoborrá dermedt, csak bámulta az angyal porcelánbabát és attól félt, hogy összetört. Will a hát mögül felmordult és egy pillanat alatt félrelökve zavart bátyját a lány mellett termett.
- Lexi - mondogatta, miközben fejét az ölébe húzta és kisimította az elszabadult hajtincseket a lány arcából és a füle mögé igazította. - Lexi - rázta meg gyengéden a vállát.
- Összetört az angyal - suttogta Daniel még mindig zavartan, az elméje teljesen elborult és szürke köd ereszkedett rá.
Will dühösen fújtatott, majd felemelkedett a földről, a lány mellől és bátyja elé lépve meglendítette ökölbe szorított kezét és egyenesen a bátyja bal arcára mér csapást. Észhez akarta téríteni a bátyját. Olyan erősen ütött, hogy bátyja megtántorodott és a földre esett. Fejét fogva nézett fel dühös öccsére.
- Térj már észhez! - üvöltött rá. - Ha Lexi felébred nem egy ilyen zavart elméjű pszichopatát akar majd látni!
Daniel a tekintetét a lányra szegezte, majd felállt a földről és a lány mellé lépett. Óvatosan karjaiba vette és elsétált vele, Will csak bámult utána. Tudta, hogy a bátyja úriember és semmit nem tenne amivel ártana is bárkinek főleg Lexinek, de most mégis utána ment, legalábbis azzal áltatta magát, hogy a bátyja miatt nehogy valami ostobaságot tegyen, de az igazság az volt, hogy ott akart lenni a lány mellett mikor ismét kinyitja barna szemeit. Azt akarta, hogy ő legyen az első akit meglát, az első a szívében.
A lány pár perc múlva magához is tért és Daniel azonnal karjaiba zárta.
- Azt hittem elveszítettelek - suttogta áhítattal, miközben végigsimított a lány arcán, majd lágy csókolt lehet ajkára.

Ott volt, tényleg ott volt. A karjaiban tartotta, az ajkát csókolta, de még mindig nem tudta elhinni, hogy tényleg ott van. Azt hitte csak az elméje űz vele csúfos tréfát, hogy utána hirtelen kiszakadjon karjaiból és köddé váljon. Félt ha csak egy pillanatra is megajándékozza  magát a boldogsággal minden darabokra hullik és összedől körülötte a világ mert Lexi nem lesz a karjaiban, hanem egy sötét sír mélyén egyedül, magányosan, holtan. Tudta képtelen lenne még egyszer elviselni, hogy rájöjjön szerelme halott, ezért nem akarta elhinni, hogy a karjaiban tartott hús vér testben az ő Lexije lelke lakozik, az ő szemeiben veszik el az ő arcát simítja végig és az ő telt ajkait hinti be lágy apró csókokkal. De ahogy a karjai közt tartotta azt a törékeny testet, ahogy keze derekára simult, ahogy a lány szorosan hozzábújt, vékony testét hozzápréselte és már majdnem sírva lihegett a fülébe, egyszerűen rá kellett ébrednie, hogy nem csak az elméje szórakozik vele, hanem ez a valóság. Szorosan magához húzta és arcát a lány nyakába és hajába temette. Mélyen belélegezte illatát, melytől olyan érzése támadt, mintha már húsz éve nem lélegzett volna igazán. Két kezébe fogta Lexi arcát, aki enyhén csillogó, könnyes szemekkel nézett fel rá. Ujjaival kisimított egy elkóborolt tincset a lány arcából és a füle mögé igazította.

- Azt hittem meghaltál - lehelte zaklatottan.
- Te pedig majdnem megtetted - válaszolta a lány. - Soha!- mondta. - Soha nem halok meg. Nem hagynálak el! - suttogta. - Tőled még a halál sem választhat el!
- Ha a halál ismét megpróbál elragadni tőlem esküszöm, hogy torkon ragadom és lábad elé kényszerítem akár egy kiskutyát -  suttogta hű esküként. - Te az enyém vagy, és én a Tiéd! Senki nem vehet el tőlem, sőt még csak hozzád sem érhet többé senki más, mert többé nem engedlek ki karjaim közül.
- Szeretlek! -suttogta a lány mire Daniel közelebb hajol és ajkát az ajakra illesztve forró csókban forrtak össze.
Will, aki eddig az ajtóban állt, szomorúan szemlélte a meghitt jelenetet és bánatosan hallgatta a szerelmes szavakat miket a két fiatal egymás fülébe sugdosott. De most, egyszerűen már képtelen volt tovább nézni azt, ahogy a bátyja forrón öleli és hevesen csókolja a lányt kiért a fiatal herceg szíve is lüktet mellkasában és kolibriként verdes és csapkod ha meglátja őt. Most viszont az a szív szomorúan szorult össze, mintha egy kardot döftek volna keresztül rajta. A tőr, amit a bátyja pár perccel korábban saját mellkasába akart mártani célt tévesztett és öccse szívét döfte keresztül vele. Már képtelen volt nézni a jelenetet ezért odébbállt és a szoba előtt megállva a fal mellett várakozott.


Közben Daniel vadul csókolta a lány ajkait, miknek puha bársonyos, selymes érintését már elfeledte. A vágy nagy erővel söpört végig rajta, ahogy még szorosabban vonta magához a lány törékeny testét, aki megrészegült a mézédes csókoktól, melyek édes nyomot hagytak ajkán a szerelmük zálogaként. A fiú egyik keze a lány derekán pihent, míg másikkal Alexis fürtjeivel játszott és hosszú, selymes hajába túrt. Végigcsókolta a lány arcát, majd nyakát kezdte lágy csókokkal behinteni. Kezei elkezdtek lefelé vándorolni, majd a lány pólója alá nyúlva elkezdték lassan felfelé húzni azt. Daniel hideg keze Alexis hátának fedetlen bőrét érintette. Lexi egy pillanatig átengedte magát a vágynak és hagyta, hogy a heves érzelmek magukkal sodorják, de az utolsó pillanatban amikor még képes volt visszalépni és nemet mondani visszatért a józan esze.
- Ne! - szakította ki magát a herceg karjaiból és lihegve tolta el magától. - Ezt nem szabad. Nem lehet! -suttogta miközben alig jutott levegőhöz. - Sajnálom.
Lexi hátrált majd hirtelen megfordult és kiviharzott a szobából. Daniel csalódottan bámult utána...

Na ennyi lenne, tudom nem nagyon volt akció, de majd a következő részekben :DDD Ez csak egy kis "Juhé DanielélésvirulésújraegyüttvanLexivel" rész volt :DDD Daniel fanok remélem már nem akartok kivégezni és a lázadást is elnapoltátok :DDD Will fanok hát majd legközelebb nektek is jut valami... :)

4 megjegyzés :

  1. Lora!
    Alig tudom elmondani, mennyire örülök neki, hogy Daniel életben van!! :D Nagyon reméltem, hogy nem fog meghalni.
    Nagyon jó érzés volt elolvasni azt, hogy Daniel és Lexi újból egymásra talált, és nagyon bízom benne, hogy senki és semmi nem fogja elválasztani őket egymástól! :)♥
    Will-t azért sajnáltam... neki ez nagyon rossz érzés volt.. látni őket boldogan...
    Kíváncsi vagyok a folytatásra, siess vele!
    Szejetlek!♥ Daniel él!!!! :D

    VálaszTörlés
  2. Danaaa♥
    Jajj hát muszáj volt összejönniük újra, ha nem tettem volna a Danielesek lázadtak volna a sok Will rész miatt :DD Igen kis cukkik, ja Daniel meg olyan volt mint aki betépett, biztos fahéjak kaját evett :D Hát azért erre ne vegyél mérget...de én semmit nem mondtam...
    Will áw, majd Szilvivel megvigasztaljuk őt, igen szar volt látnia h a bátyja boldog...hmm szép kis testvér, na jó mondjuk én is így reagálnék ha szerelmes lennék a nővérem pasijába de nem vagyok mivel az egy...na mind1 a lényeg hogy én nem vagyok olyan szemét, hogy beleszeressek a nővérem csajába....mondjuk Lexi először Will jegyese volt és Daniel jött a képbe na mind1
    Nagyon sietek a kövivel örülök, hogy tetszett
    Micu♥ Igen még egy ideig :DDD

    VálaszTörlés
  3. Lora!!!
    Most haragszom rád!!! Mi ez a Daniel-Lexi csók???? Hm??? Mi ez? Hogy képzeli, hogy csak úgy csókolgatja a Will jegyesét? Hm? Na jó, nem, tudod, hogy IMÁDLAK!!! ♥♥ Nem tudnék haragudni rád:)
    Örülök, hogy Daniel túl élte, de másvalakit csókolgasson, Lexinek még teljesen bele kell habarodnia Willbe, Daniel pedig útban van, ez nem szép. :D
    Természetes, hogy megvigasztaljuk Willt, bármikor:) Jöhet bármikor:D ♥
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz most. ÁÁÁÁ, nem tudok várni!!!!!!!!!! Szegény Will, olyan rossz volt olvasni, hogy szomorú:( Úgy megölelgetném.
    És ez a nyílvessző?????? Az honnan jött? Ki lőtte? Úristen, mi lesz még itt!!!
    Kínzol itt a sok talánnyal! :D
    Siess a kövivel!!! Olvasni akarom!!! :D
    Remélem, sok BOLDOG Will lesz benne:D
    Nagyon várom a folytatást!
    TeamWill! :) ♥
    Puszi♥♥♥

    VálaszTörlés
  4. Szilvííí :DD
    Jajj hát én semmi rosszat nem akartam, de már a Daniel fanok lázadást terveztek a sok Will rész után :D
    Hát nem tudom, de szegény Will nagyon ki fog akadni! Wííí, én is téged :DD
    Hmm, hát ha meghalt volna nem állna senki Will és Lexi közé szóval...de én nem célozgatok semmire.
    Igen sírhat a vállunkon :DD Sőt benyögöm, hogy nem tudom levenni a pólómat hátha segít :DDD
    Hát egy kis testvéri jelenet várható annyit megsúgok, igen majdnem elsírtam magam a bánatát, pedig én vagyok olyan szemét, hogy szenvedtetem.
    Hát az?? Majd kiderül, de amúgy rá lehet jönni. Hmm hát lesz még egy két fordulat, és nyugi Daniel MOST túlélte....muahahahahha
    Na ezt én is mondhatnám neked már elnézést!
    Hát ezt nem ígérhetem, de megpróbálok intézkedni.
    TímWill!
    Nagyon megpróbálok sietni
    Cup-cup♥

    VálaszTörlés