2013. december 2., hétfő

21. *Ismerős Idegen*

Hello, megérkeztünk végre!Nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom a késést, de mostanában sok dolog történt egyszerre, nem éppen jó dolgok, de mind1 nem untatlak titeket a szánalmas dolgaimmal szóval itt a kis djágaszágom :D Remélem tetszeni fog.

One Republic-Counting Stars

Most ezt a számot hoztam, amit persze nagyon imádok!

/Alexis/

Az idegesség úrrá lett rajtam, ahogy beléptem a trónterembe, olyan voltam, mint egy felajzott íj.Itt volt a nagy esélyem, hogy eldöntsem nemzetek és királyságok sorsát, de ami számomra a legfontosabb volt, hogy saját jövőmet Daniel oldalán tölthessem.Nem csak a király, de a fia is ott volt.Mindketten túlzottan vidáman mosolyogtak rám, talán már túlságosan is örültek jelenlétemnek.Önbizalmam egyre csökkent, minden egyes megtett lépés után, amit a király és fia felé tettem.Egy nagy sóhaj kíséretében megtorpantam pár méterre előttük, majd pukedliztem.Szinte éreztem, ahogy a levélzöld és a szinte fekete szemek keresztüldöfnek.
-Köszöntöm, hercegnő-csendült fel a király mély rekedt hangja mielőtt bármit is mondhattam volna, amitől kirázott a hideg.-Remélem kipihente az utazás fáradalmait.
-Igen, fenség, köszönöm.Én már készen állok tárgyalni a két ország szövetségének megtartásáról-feleltem.
-Sajnálom hercegnő, de most rengeteg dolgom van.Azt a tárgyalást egy ideig el kell halasztanunk!Aggasztó híreket kaptam nemrég.Remélem nem gond, talán pár nap múlva megbeszéljük.
-Óó-sóhajtottam fel-Persze, nem gond, ha majd felségednek megfelel értesítsen, addig én hazautaznék.
-Jajj, dehogyis!Ne butáskodjon hercegnő, nagy ez a kastély, ön és a barátai is itt maradnak.Vagy ha azért aggódik, hogy unatkozna a fiam bármikor kész segítségére lenni-mondta nagy csalódottságomra.-Ugye fiam?
-Persze, apám-válaszolta az apjának, majd felém fordult.-Nem gyakran érkeznek vendégek hozzánk-mondta-így én mindig örülök, egy velem egykorú társaságának.
Most mi legyen?Nem mondhatok neki ellent, azzal csak haragot váltanék ki belőle, gondoltam.
-Rendben-suttogtam megadóan.
-Ó majdnem elfelejtettem, Hercegnő, ő a fiam Caspian Oliver Michaelson-mondta mire fia meghajolt előttem, én pedig csak egy bamba mosolyt erőltettem az arcomra.-Bizonyára jól ki fogtok jönni.De most kérlek mindketten távozzatok, még rengeteg dolgom van.Fiam, kérlek foglald le a hölgyet-szólt még utánunk majd elhagytuk a tróntermet.
A herceg csak hatalmas vigyorral mosolygott rám és többször észrevettem, hogy tekintete lejjebb kalandozik az arcomról nyakamra és még lejjebb, valamint a szoknyából elővillanó combjaimra is.
Fú ezért szeretem a nadrágokat!
-Miért nem beszélhetek vele most?Két perc alatt meggyőzném az igazamról!
-Az apám most nem ér rá!De amint lesz ideje én magam fogom közölni önt.
Alapvetően nyitott és barátságos típus vagyok, de ez a fiú olyan ellenszenves nekem.Tudom, hercegnő módjára kellene viselkednem és visszamosolyogni rá, beszélgetést kezdeményezni és minden felesleges hülyeséget, de egyszerűen már attól rossz érzésem van ha csak ránézek.Nem arról van szó, hogy nem lenne helyes vagy vonzó, csak olyan furán néz rám és ez zavaró.
-Öhhm, hát szóval...-kezdtem bele, mire még nagyobb lett a mosolya.Komolyan kezdett megijeszteni.-Nekem most mennem kell, a barátaim már biztosan aggódnak-mondtam, hogy végre otthagyhassam, majd meg sem várva válaszát hátat fordítottam neki és elsiettem.
Éreztem, ahogy tekintete szinte keresztüldöfi a hátamat, majd éreztem ahogy lejjebb vándorol a szoknya aljához.Kirázott a hideg, pedig nem is tudtam biztosan, hogy utánam nézett-e.Abból ítélve, ahogy eleve rám nézett azzal a negédes, túlzottan jó kedélyű arckifejezésével gyanítottam, hogy igen, ezért igyekeztem minél gyorsabban eltűnni a folyosó végén lévő mellékfolyosót.Mikor a végénél jártam megszaporáztam a lépteimet és már épp fordultam volna jobbra, hogy beforduljak a másik folyosóra, mikor valami keménynek ütköztem.Egy pillanat alatt kibillentem az egyensúlyomból és egy halk puffanással fenékre estem a földön.Mikor felnéztem megpillantottam egy fiút, aki bocsánatkérően nézett le rám, majd azonnal lehajolt és felsegített.Közben egy artikulálatlan, dühös kiáltás hangzott fel valahonnan mögülem a távolból, amire egyikünk sem figyelt túlzottan.
-Bocsánat-mondta a fiú, mikor talpra állított.-Megsérültél?
-Nem-nyögtem ki, miközben felnéztem rá.-Semmi bajom.
Valószínűleg a fiú mellkasának ütközhettem neki, mert az volt velem egy magasságban.Magas volt, eszméletlen magas, így még jobban fel kellett néznem mint általában, alacsony termetem miatt.Izmos volt, de nem volt az a kigyúrt állat sem.Markáns arca volt, amit világos kócos haj keretezett. Álla a szobrászok álma lehetett.Arca közepéből két hatalmas kékesszürke szem bámult vissza rám.Hirtelen, valami villámgyors mozdult mellettünk, amiből csak egy elmosódott árnyat láttam olyan gyors volt.Majd egy nagy csattanás hallatszott és kellett egy-két másodperc, hogy észrevegyem mi is történt pontosan.Caspian ott állt alig egy méterre tőlem és a megilletődött fiút a nyakánál fogva a falhoz szegezte.
-Hogy merészelted?-sziszegte az arcába.
-Véletlen volt-nyögte ki esetlenül, mert alig kapott levegőt.
-Fellökted a hercegnőt!-üvöltötte az arcába és még jobban megszorította a kezét a torkán, a fiú arckifejezéséből ítélve.
-Ne, kérlek hagyd őt békén!-léptem sietve mellé és kezemet a fojtogató karjára tettem.-Nem lett semmi bajom!És különben is az én hibám volt!-próbáltam szavakkal meggyőzni, mikor erővel nem sikerült lefejtenem a kezét, a fiú torkáról.-Kérlek, engedd el!
Egy pillanatra rám nézett, majd éreztem, ahogy a szorítása enyhül és kezeit lefejti szegény fiú torkáról, aki azonnal térdre rogy és nagyokat lélegez, miközben torkát tapogatja.
-Jól vagy?-hajoltam le hozzá, mit sem törődve Caspian megvető pillantásával.
Mikor légzése csillapodott és visszaállt a normálisba felsegítettem őt a földről.
-Sajnálom, hercegnő, figyelmetlen voltam és tiszteletlen önnel szemben!-mondta tisztelettudóan és hajlongani kezdett előttem.
-Hagyd abba!-szóltam rá, mire kicsit zavartan nézett rám.-Nem a te hibád volt.És nem kell udvariaskodni, nyugodtan hívhatsz Lexinek-mosolyodtam el.
Mielőtt válaszolhatott volna, Caspian megköszörülte a torkát és beszélni kezdett hozzám.
-Khmm...Hercegnő, azt hiszem jobb lenne, ha most mennénk.Az unokabátyám nem nekünk való társaság-mondta majd megéreztem, ahogy kezeit körém fonja és terelni kezd a másik irányba.
-Elnézést felség, de szerintem el tudom dönteni, hogy kivel szándékozom eltölteni az itt tartózkodásom alatti időmet-téptem ki magam a karjai közül.-Ha megbocsájt szeretném megismerni az unokatestvérét.
-Elnézést hercegnő, én csak az ön érdekeit tartom szem előtt.És nekem sem szükséges ez a felesleges udvariaskodás, nyugodtan hívjon Cas-nak, vagy csak Oli-nak-mondta erőltetett nyugodtsággal.
-Rendben-bólintottam-Akkor Cas, bemutatnál a rokonodnak?-kelletlenül bólintott.
-Akkor Alexis, hívhatlak így?-bólintottam.-Szóval Alexis, ő Thomas unokatestvérem, Thomas a hölgy Alexis Sally Lawson, Phentos hercegnője és jogos örököse.
-Én friss levegőre vágyom-jelentettem ki.-Sétálnék egyet a kastélykertben.Elkísértek?-fordultam a fiúk felé?
A két fiú egyszerre nézett össze majd hirtelen rávágták, hogy igen, majd Cas vezetésével kimentünk a kastélykertbe.Az én kastélyom udvara telis-tele volt szebbnél szebb virágokkal és növényekkel, így kicsit fura érzés volt egy másik kastély udvarában sétálgatni, ahol semmilyen szép vagy színes növény nem volt, csak néhány fa és bokor.

-Hé ott mi van?-mutattam az egyik irányba, ahonnan hangos zajok érkeztek felénk és többen álltak ott.
-Csak az őrök gyakorolnak egy kicsit-mondta Thomas.
-Megnézhetjük?-kiáltottam fel örömömben.
-Nem nekünk való, főleg nem neked.Csak íjászkodnak és kardoznak.Nem nagy ügy!
Ügyet sem vetettem rá.Megragadtam Tom karját és húzni kezdtem magam után az őrök irányába, akik éppen egy céltáblára lőttek íjjal.Imádok íjazni és karddal vívni.
-Én is beállhatok?-kérdeztem mire Thom lazán félrelökdöste az őröket, helyet csinálva nekem, majd egyikük kezéből kikapta az íjat és a kezembe nyomta.
Nem törődve a többiek kíváncsi, értetlen tekintetével, akik engem bámultak, ráhelyeztem a nyílvesszőt az íjra.Könnyedén meghúztam magam felé, így megfeszítve a húrt és vállamhoz emeltem a harci fegyvert.Nagyjából bemértem a céltáblát és minden pontosabb célzás nélkül elengedtem a nyílvesszőt.Az idő egy pillanatra lelassult és a nyílvessző keresztülhasította a levegőt és lassan, de belefúródott a céltábla közepébe.De a valóságban mindez csak egy pislogásnyi ideig tartott.


Kaptam harci kiképzést a legtöbb fegyverre, de még én is meglepődtem, hogy a tábla közepét találtam el, mindenféle célzás nélkül.Hirtelen taposni kezdtek körülöttem és ekkor jutott eszembe, hogy nem is egyedül vagyok.Mindenkit kizártam magam körül ezért kicsit fura volt, hogy legalább százan állnak körülöttem és többen közülük tapsolnak.Egy picit el is pirultam.
-Szép volt-mondta Thom.
-Nos, öcsi, megmutatjuk a hölgynek, hogy milyen is az igazi harc?-kérdezte a herceg és egy kardot nyújtott Thomas felé meg sem várva a válaszát.
Thom átvette az éles fegyvert és szembeállt az unokatestvérével, hogy összecsapjanak.Cas támadt először.Előrelendült és nagy erejű támadásokat mért Thomra, amiket kardjával ügyesen hárított.Gyorsan mozogtak és csak elmosódott árnyukat és kardjaik fémes zaját lehetett hallani.Egyértelműen Thomasnak szurkoltam.Ha rajtam múlna már rég padlóra küldtem volna azt az egoista, önfejű, idegesítő hercegecskét.És még Williamet tartottam beképzelt, önfejű baromnak?Ehhez képest ő olyan mint egy ártatlan virágszál.
-Hé, Lexi!-kiáltott valamelyik Grayson testvér nekem, miközben felénk igyekezett.
A hangra Thomas is felkapta a fejét, így esélyt adott Caspian-nak, aki ki is használta az adandó alkalmat és megsebezte őt a felkarján.Egy halk kiáltás hagyta el Thomas száját, mielőtt kezét a karjára szorította, amit borító szürke ruhája már kezdett elszíneződni vörössé.
-Te jó isten, itt meg mi folyik?-ért oda hozzánk a vörös hajú lány, akiről sikerült megállapítanom, hogy Hope az.

/Thomas/

Gyorsan mozogtam, igyekeztem kitérni Cas minden támadása elől vagy hárítani azokat.Több százszor vívtunk már meg, de most valahogy más volt.Most harag tombolt benne, pedig fogalmam sincs mivel bosszantottam fel.Lehet, hogy amiatt, mert fellöktem a hercegnőt?De őt mit érdekli az a lány?Csak egy szép, barátságos kislány.Nem nagyon törődtem a minket körülvevő emberek várakozó pillantásaival, akik csak arra vártak, mikor lehet végre ujjongani, kizártam őket, csak Cas mozdulataira fókuszáltam.
-Hé, Lexi!-hallottam meg egy hangot, ami gigantikus árnyékként kúszott elő újra és újra emlékezetem legeldugottabb zugaiból.
Ez a hang, ami felidézte és végigkísérte gyermekkorom kalandos ösvényeit.Annak a lánynak a hangja volt, akinek ragyogó vörös haja és lélekig hatoló jégszürke szeme volt.Az a lány aki gyermekkorom meghatározó személye volt.
Hirtelen megéreztem, hogy valami a karomba vájódik és fájdalom nyilall belém, de ez sem számított most.Csak ő számított.
-Te jó isten, itt meg mi folyik?-ért oda hozzánk a hang forrása, nekem pedig a lélegzetem is elakadt hirtelen.
Ott állt Ő.Ugyanúgy nézett ki, mint 10 évvel korábban, mikor utoljára láttam őt 8 évesen.Ugyanaz a pergamenfehér bőr, szürke szemek és göndör vörös haj keretezte arcát.Még most is vékony és magas volt, mint kislányként is, de már nem volt kislány.A tudatom legmélyéről, elmém és emlékeim sötét, eltemetett zugaiból egyre erőteljesebben egy szó, egy név kúszott fel:
Hope

Hát ennyi lenne :D Khmm♥...hát Fanni örülj! :D
Cup-cup♥

8 megjegyzés :

  1. Júj, az a szám...
    Na mindegy egyszerűen isteni lett!
    Ez az utolsó mondat...aww nagyon jó!!!
    Sietni!
    Puszó!

    VálaszTörlés
  2. Rééééka!!
    Igen, imádom ezt a zenét!!Kösssssszike!!
    Igen mindig az utolsó mondatokra, szavakra helyezem a hangsúlyt :D
    Oksi, sietek :D
    Szejetlek♥
    Cup-cup♥

    VálaszTörlés
  3. Jujj de cukiii rész lett!!!♥
    Először is köszönöm, hogy megemlítettél a rész végén.....nagyon örültem neki! :D
    Am nagyon jól megírtad az egész részt, a vége sztem olyan drámai lett!!♥
    Nagyon bejött.;)
    Ahogy Thomats leírtad, körülírtad egyszerűen áwww....!! :DD
    Na szal siess azzal a kövi résszel, mert alig bírok már rá várni!:)
    Szejetlek!^^

    Pusszancs!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj Fanni!!!
      Olyan kis cukkcsi vagy, hogy írsz!Hát igen :D
      Igen a vége, nem is tudom miért pont azt emelted ki :D igen Thomas érzései áww :D
      Sietek vele :D
      Micu♥
      Szejetlek♥

      Törlés
  4. Szia Lora!:D
    Gondolom nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy IMÁDTAM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!*-*
    Thomas és Hope?? Mi lesz ebből? Hú, nagyon izgatott vagyok:D
    Annyira belemerülök mindig, és olyan rossz, amikor vége lesz.
    Nagyon várom a folytatást! Addig is befejezem a többi blogod olvasását:D
    Siess vele!
    Puszi
    Szilvi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Szilvi♥ Hát, de egy kicsit azért igen, mert mostanában nem nagyon tudom magam teljesen beleélni magam a történetbe, így nem nagyon megy mostanában olyan érzelmes részeket, írni, de azért örülök, hogy csak én vagyok ennyire kritikus magammal és másoknak ugyanúgy tetszik :D Örülök, hogy írtál :D Igen, ugye milyen kis cukik? Két régi "barát" ismét egymásra talál :D Igen én is ezt érzem a te történeteddel kapcsolatban :D Örülök, hogy komiztál és tetszett :D Sietek vele Cup-cup♥:

      Törlés
  5. Hú a befejezés most is nagyon hatásos lett... imádtam!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Dana, örülök, hogy tetszett és írtál :D
      Sietek a kövivel :D
      Cup-cup♥

      Törlés