2013. november 20., szerda

20. *Diplomata Hercegnő*

És végre megérkeztem, az új résszel, ami most nem lett túl izgalmas, de azért remélem tetszeni fog :D
És a zene hozzá, egy személyes kedvencem ♥

Imagine Dragons-Radioactive


Eközben sok-sok mérfölddel odébb, egy hatalmas, kőből épült palota tróntermében levélzöld szemek meredtek egy fiatal fiúra. Az apja már percek óta csak mozdulatlanul bámulta, még csak nem is pislogott. Néha-néha összeráncolta a homlokát, csak ez árulkodott róla, hogy valamin nagyon gondolkodik. Átfutott minden apró részleten újra és újra.
- Gwain tábornok? - szólalt meg hosszú néma percek után.
- Mindent kézben tart, saját szemével akart ellenőrizni mindent indulás előtt - válaszolt magabiztosan.
Halk kopogás zavarta meg a rövid párbeszédüket. A király intett a kezével az ajtónál álló őröknek, hogy engedjék be. Egy vézna, vörös hajú fiú jelent meg az ajtó mögül. Remegtek a végtagjai annyira ideges volt.
- Megérkezett a király hintója! - szólt halkan, miután meghajolt.
- Készen állsz fiam? - kérdezte ámbár a válasz annyira nem érdekelte, elvárta, hogy kész legyen. - A katonák várjanak a parancsra - bocsátotta el a vézna legényt, ahogy feltápászkodott a trónusáról. - Üdvözöljük azt a vén gazembert - csapta össze a tenyereit. Egy mosoly ült ki az arcára, ami korántsem kedvességről árulkodott. Magabiztosan lépdelt le a trónhoz vezető lőpcsőről a fia felé, majd vállon ragadta és a kétszárnyú ajtó felé terelte. - Ez legyen nálad - csúsztatott egy apró fiolát a zsebébe, átlátszó folyadék volt benne.
A fiú felpillantott rá, majd cinkosul elmosolyodott. Az apja erős akaratú ember volt, suárzott belőle a hatalom és a felsőbbrendűség, soha nem riadt vissza semmitől. Magabiztosan irányította az országot, az ellenlábasait azonnal eltette láb alól ha szükség volt rá. A fiú nem tudta miért, de mióta az eszét tudja az apja megvetette a szomszédos ország uralkodóját, Richardot. És most itt volt a megfelelő alkalom, hogy revánsot vegyen rajta. Levélzöld szemei most izgatottan csillogtak.
A kartélykertben az őrök már elfoglalták a helyüket, felkészülve minden lehetőségre. A két férfi magabiztosan sétáltak közelebb. A hintó begördült a kastélykerbe, a déli kapu felől érkeztek. Az őrök kezében egy pillanatra megfeszült az ezüstöt fegyverük, mindenki készenlétben állt. A kocsi ajtaja kivágódott és egy fürge, fiatal, izmos fiú ugrott ki belőle, majd kezet nyújtott a kiszállónak.
Ez most komoly?A király elvárja, hogy kisegítsék? Gondolta a fiú, el volt szörnyülve ettől a királytól. De vékony, hófehér kezecskék nyúltak ki a hintóból. Királykék köpeny takarta a testét, de az alakja túl vékonynak tűnt alatta, hogy egy középkorú férfié legyen. Kétségkívül egy női alak volt. Az őrök akik csak a jelre vártak megfeszültek és zavarodottan néztek egymásra.
- Hé te - szólította meg a hozzá legközelebb álló katonát a férfi - Azonnal rohanjon Gawain tábornokhoz, adja át, hogy várjon. Ne csináljon semmit, csak várjon a parancsra.
- Igenis - hajtott fejet az őr, majd sietősen távozott az üzenettel.
A fiú szinte keresztüldöfte a lány hátát olyan intenzíven szuggerálta, mintha azt hinné az akaratával letéphetné az arcát takaró csuklyát, hogy megpillanthassa. Még a távolból is látta, hogy remeg a keze, az őt kísérő fiatalember a vállára tette a kezét, majd valamit a fülébe súgott. Feléjük intett.
- Caspian, menj és te magad beszélj a tábornokkal - vetette oda a király a fiának. - Mindent tarts kézben!
- Igenis apám - hajtott fejet, majd elsietett, hogy minden előkészületnek véget vessen.
- Lucas - sóhajtott a lány miután megvetette két lábát a földön. - Azt hiszem mindjárt össze fogok esni - olyan halkan beszélt, hogy a mellette álló testőrének erőlködnie kellett, hogy kihallja a szavait. - Hirtelen elszállt minden önbizalmam.
- Lexi - tette a vállára a kezét. - Nem lesz baj. Húzd ki magad, te vagy az örökös. Ha apád nem bízna benned, nem küldött volna el erre a feladatra. Legyél tisztelettudó és magabiztos - vetett rá egy magabiztos mosolyt. - Vegyél egy nagy levegőt, aztán szedd össze magad és mutatkozz be.
- Jól van - szívta magába az éltető oxigént. Érezte, hogy a teste és elméje ellazul. Mindent kézben tartott. Kihúzta magát, majd szembefordult a végzetével. De már csak a herceg távolodó alakját látta, szapora léptekkel távozott a kastélykertből. Alexis a szeme sarkából Lucara pillantott, aki csak megvonta a vállát, majd egy támogató mosolyt küldött felé. A lány ismét egy nagy leegőt vett, majd magabiztos léptekkel mgindult a király felé. Fejedelmien magasodott fölé a férfi, ahogy közeledett felé, hirtelen elszállt minden bátorsága. A szíve úgy verdesett a mellkasában mint a megvadult klibriszárnyak. Azzal fenyegge, hogy bármikor kiszakadhat onnan.
Danielért teszed - a gondolat olyan hirtelenséggel vágta fejbe, hogy azonnal kitisztult az elméje.
Mikor a férfi elé ért, óvatosan hátratolta a arcát takaró csuklyát, majd felidézve az udvari kisasszonyoktól hallottakat és a lehető legbájosabb mosolyát próbálta előhívni.
Kedvesen, bájosan, mintha örülnél, hogy itt lehetsz - suttogta magának.
- Üdvözlöm felség - pukedlizett mélyen. Minden egyes izomszálát szigorú kontroll alatt tartotta. Nem hibázhatott. A tekintetét viszont mindenáron el akarta kerülni. Már távolról kiszúrta, hogy azok a zöld szemeg túlságosan is baljósan csillognak.
- Köszöntöm Kisasszony Chronos királyi kastélyában - szólalt meg olyan mély, rekedt hangon, hogy a lány gerincén keresztülszáguldott a remegés. Ha a királykék köpeny nem takarta volna el teljes mértékben a testét, tisztán észrevehető lett volna a karjain végigfutó libabőr. - Bármilyen kedves is őfelségétől, hogy egy ilyen bájos virágszálat küld, hogy szórakoztasson, mint kegyed, a legutóbbi üzenetemben világosan fogalmaztam. - vigyorgott negédesen. - Ajándékokkal nem tud lekenyerezni, ez a probléma kizárólag tárgyalás útján oldható meg.
- Elnézést felség, azt hiszem félreérti a helyzetet - az arca skarlátszínbe borult a megaláztatástól. Végtelenül dühös volt. Ez a vén gazember azt feltételezte róla, hogy azért külték ide, hogy az ágyából oldja meg a két ország közötti feszült helyzetet. Felháborító. Igyekezett minden idegszálát uralma alá vonni, hogy a lehető legudvariasabban tudjon megszólalni sértettségében. - A királyom rettentően elfoglalt mostanában, ezért a bocsánatát kéri. Őfelsége olyannira komolyan veszi a helyzetet, hogy engem kért meg, hogy legjobb tudásom szerint közvetítsem az akaratát.
-A levelemben világosan leírtam, hogy csak a királlyal vagyok hajlandó tárgyalni - csattant fel a férfi.-Erre egy kislányt küld ide? Nem tudom eldönteni, Őfelsége ennyire bátor vagy éppen gyáva?
- Felség, bizonyára nincsen tisztában vele, hogy ki is vagyok - nyögte ki az összeszorított fogai között. - Alexis Lawson vagyok, Richard király jogos örököse, Phentos következő uralkodója. - vigyorgott a lány negédesen, ahogy a király arcáról leolvadt az a fölényes mosoly. A szemöldöke a homlokába szaladt, szeme elkerekedett. - Őfelsége nagyon sajnálja, hogy nem tudott személyesen eljönni, de mint örököse, úgy vélte ideje nekem is aktívan részt venni az országok közötti politákban. Hiszen rövid időn belül én veszem át az ország irányítását, így célravezetőbb lenne ha én magam alakítanám ki a szövetségeket a környező országokkal. Ön nem így gondolja?
- Öhm  - köszörülte meg a torkát a férfi. Be kellett vallja, nem erre számított. Az a ravasz Richard most alaposan felbolygatta a terveit. - Szíves elnézését kérem, hercegnő. Röstellem, hogy nem ismertem meg azonnal. A találkozásaink során Richard mindig kínosan ügyelt rá, hogy a gyermekeit távolt tartsa a politikai ügyektől, ezért bele sem gondoltam a lehetőségbe. - a lány egy szavát sem hitte. Az első pillanattól átlátott rajta. - Még nem volt alkalmunk korábban találkozni, így kérem nézze el nekem ezt a félreértést. - a mosolya nem volt őszinte, a lány hátán a hideg futkosott tőle. - Azonnal intézkedem, hogy a szolgák készítsenek elő egy lakosztályt kegyed és a vendégei számára, hogy kipihenhessék az út fáradalmait. Bizonyára elfáradtak. Én pedig üzenek a tanácsosaimnak, hogy előkészítsenek mindent.
- Igazán kedves öntől, felség - pukedlizett ismét. Megkönnyebbülten sóhajtot, mikor a király odaszólt az egyik őrnek, majd sietve távozott.
 - Ügyes voltál - érezte meg Lucas kezét a vállán. - Menjünk, hosszú utunk volt. Pihenned kell, közben átbeszélünk minden apró részletet, hogy tisztában legyél a tárgyaláshoz szükséges legfontosabb tényezőkkel. Minden rendben lesz.
- Köszönöm Lucas - pirult el a lány, majd egy apró csókot nyomott a testőre arcára. - Nem tudom mire mennék nélküled.

Caspian herceg a trónterem felé igyekezett. A lány érkezése után sietősen a tábornokhoz kellett sietnie, hogy leállítson minden előkészületet. Dühöngött, mikor el kellett rohannia. Felbőszítette a szomszédos ország királyának viselkedése. Azt hitte, ha küldd egy ágyast az apjának azzal megoldósik minden problémájuk? A fiú őrjöngött, ez egy határozott támadás volt, amely az ő öröklési jogát akarta meggyengíteni. Igazán ravasz ez az ember. Azt hitte majd ideküld egy nőcskét, hogy szüljön egy örököst az apjának? 
Na arra várhat - gondolta magában. - Még ha az öreg el is fogadná, teszek róla, hogy ne legyen ebből semmi!
Megállt a kétszárnyú ajtó előtt, mely a tónteremhez vezetett. Az ajtóban álló őr bejelentette, majd mikor engedélyt kapott, be is rontott a trónterembe. Az apját éppúgy találta, mint aznap reggel. A fejét a bal kezén támasztotta, homloka ráncos volt. Ám az ajkai mosolyra húzódtak.
- Édesapám - hajtott fejet. - A tábornokkal mindent elrendeztem. Továbbra is készenlétben állnak, csupán a parancsát várják.
-Köszönöm Caspian, ám nem hiszem, hogy szükség lesz rá - nevetett halkan. Lenézett a fiára a magasból. A levélzöld szemei intenzíven csillogtak, enyhe düh, egy cseppnyi gúny és egy kevés káröröm. Ezeket az érzelmeket tudta kiolvasni belőle. Tisztán látszódott, hogy már valamit forgat a fejében.
- Richard egy ravasz vénember - jelentette ki önelégülten. - Azt hitte túljárhat az eszünkön, de abba bele sem gondolt, mekkora lehetőséget adott a kezünkbe.
- Talán megtudott valami új információt apám? - kérdezte a szemét forgatva. 
- Tudod fiam, a mai nap jobban nem is alakulhatott volna. Itt van a megoldás minden problémánkra. - morzsolta az állat az ujjai között. - Richard a drága, egyetlen kislányát külde el hozzánk tárgyalni.
- És mit szándékozik tenni vele apám? Alaposan át kell gondolnunk mindent, az a lány nagy aduász lehet a kezünkben.
- Pontosan, nem szabad kapkodnunk. Tudod fiam! Ő az örökös! Az aki feleségül veszi, az vele együtt a királyságát is megkapja! - kacagott. - Mi értelme lenne megtámadni őket most? Embereket veszíteni, mikor emberáldozat nélkül is meg tudjuk hódítani Phentost? Feltéve ha te képes vagy meghódítani a lány szívét, sokkal egyszerűbb lenne minden, ha önmagától bólintana rá a dologra.
- Csábítsam el? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen, bár ez jelenleg nem számít, de úgy vélem kedvedre lesz. Szép lány. Ha az asszonyod lesz, tied lesz minden öröksége.
- És ha nem sikerül? - kérdezte meg óvatosan.
- Akkor ott lapul a zsebedben az a fiola. Egy pár csepp belőle, és máris az ágyadba viheted. Onnantól pedig nincs visszaút, kinek kellene egy selejtes áru? - kacagott fel olyan hangosan, hogy a fiú tarkóján az égnek álltak az apró szőrszálak.
Volt már nővel, többször is, ám semelyik nem tudta hosszú ideig lekötni, pár alkalom után megunta mindet. Bele is sajdult a feje a gondolatba, hogy megállapodjon. Még az udvar legszebb hölgyei iránt is hamar elvesztette a vonzódását. Egy biztos, esze ágában sem állt feladni a jelenlegi életvitelét, sosem képzelte magát, hogy egy hű férj lesz. Egy király esetében erről szó sem lehet.
A kétszárnyas ajtó kitárult és egy szolga őr lépett be a terembe.Dühösen kaptam felé fejemet, hogy merészeli megszakítani az apámmal folytatott beszélgetésemet.
-Elnézést felség a zavarásért-szabadkozott a szolga.-A hercegnő kér bebocsájtást, mert beszélni óhajt felségeddel.
Apám rám emelte levélzöld tekintetét.Szája gúnyos mosolyra húzódott.
-Mondd meg a hercegnőnek, hogy fogadom!Kísérd be őt!
A szolga gyorsan kivonult, majd halk beszélgetésfoszlányokat hallottam meg.
A sorsom most dől el, hogy jó lesz-e vagy rossz, attól a lánytól függ, ki most készül belépni.Attól a lánytól, kinek zsenge kora ellenére elképesztő hatalom van a kezében.Akiről ha kiderül, hogy a jogos örökös háború robbanhat ki, felkelés, lázadás, árulás, minden szörnyűség, hogy a lány által megszerezhessék a hatalmat.
Pár pillanat múlva kitárult a hatalmas ajtó, és ott állt Ő!



Tekintetem először bájos arcán állapodott meg.Gyönyörű mélybarna, szinte már fekete pillantása az enyémbe fúródott.Vörös, érzéki ajkai enyhén mosolyra húzódtak.Nem volt túl magas lány, de vékony volt és formás idomai voltak.Bőre hófehér és hibátlan, egyetlen hiba sem tarkította selymes bőrét.Sötétbarna haja, göndören, ragyogva omlott válla alá, és egészen derekáig ért.Vékony combjai kivillantak a rövid ruha alól, amin megakadtak szemeim.Rövid krémszínű ruhát viselt, egy vékonyka övvel a derekán.A szoknyarésze fodros volt és a felsője szívecske kivágású amit mindenféle szép minta díszített.Arca magabiztosságot és komolyságot tükrözött, de szemében láttam a bizonytalanság apró szikráját, ami lángra lobbantotta tekintetét és izzást kölcsönzött neki.
Ahogy végignéztem rajta érezem, hogy a sorsom megpecsételődött.

És ennyi :D
Cup-cup♥

4 megjegyzés :

  1. Wíííí! Na végre!:)
    Nagyon cukcsi rész lett! Elképzeltem, hogy milyen képet vághatott Caspian és az apja, mikor meglátták, hogy nem a király jött el hozzájuk...:D
    Nekem nagyon bejön Lexi ruhája, lehet, hogy majd kéne venni egy olyat...najó csak hülyéskedtem...egy kicsit fel vagyok pörögve!!!:Dxd
    Am remélem, hogy a kövi részben már nagyobb szerepük lesz az ikreknek, és ezt nyugodtan veheted célzásnak is!:P
    Szejetlek♥

    Pusszancs!♥

    VálaszTörlés
  2. Cöö ♥ Cukkcsi vagy :D Hát arcukra fagyhatott a mosoly,
    Komolyan kell vennünk egy ilyet :D
    Jajj, nyugi annak vettem, miss Fanni :D Jajj ne izgulj benne lesznek!
    Cöhh, én is szejetlek♥
    Cup-cup♥

    VálaszTörlés
  3. Szia!:)
    Imádtam, mint mindig:D Nagyon nagyon volt:D Annyira jól írsz, mindig amikor a végére érek azt gondolom, hogy csak ennyi, ne máááár:D
    Nagyon várom a kövit. Kíváncsi leszek, mit csinálnak Caspianék.
    Siess vele! :D
    Puszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello♥
      Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy írtál :D
      Huhu, hát néhány nagyon gonosz dolgot készülnek véghezvinni, csak ennyit árulok el.
      Sietek :D
      Cup-cup♥

      Törlés