2014. március 15., szombat

35. *Bántó Szavak*

Hát sziasztok, végre megérkeztem az új résszel, tudom kicsit késtem... Sorry! Hát, egy kicsit nehezen választottam képeket, dalt és minden egyebet ehhez a részhez, de végül ez(ek) lett(ek):

Linkin Park♥Numb

Lexi könnyes szemekkel viharzott végig a folyosókon és kacskaringós lépcsősorokon. A szíve fájdalmasan szorult össze, ahogy Danielre gondolt. Bűnösnek érezte magát, hagyta, hogy Will megcsókolja.
De nem is csók volt, inkább csak szájra puszi, ezzel próbálta nyugtatni magát, de nem sokat ért.
Csak állt ott és hagyta, hogy Will megtegye, még csak el sem fordult.
Ez megcsalásnak számít? kérdezte magától. Nekem semmit nem jelentett, csak egy ártatlan kis puszi volt. De akkor miért vagyok ennyire kiakadva?
Dühösen indult el a szobája felé, de tudta, hogy Will követi, így inkább őt akarta lerázni.
Hagytam, hogy megtegye! Pedig Danielt szeretem! Hagytam, hogy a saját öccse megcsókoljon! kavarogtak össze-vissza a gondolatok a lány fejében. Nem! Az nem is volt csók! De hagytam, hogy megtegye bármi is volt!
- Lexi, állj meg! Beszéljük ezt meg! - kiabált a lány után, aki mintha meg sem hallotta volna sietett tovább.
- Hagyj békén - szólt vissza, anélkül, hogy hátrafordult volna. - Nem akarok a közeledben lenni!
- De igenis megbeszéljük! - kapcsolt gyorsabb tempóra és utolérte a dühös lányt, akit a karjánál fogva visszarántott.
Lexi felszisszent:
- Basszus ez fáj! Most már nagyon elegem van abból, hogy a karomnál fogva ráncigálsz, mintha valami játékbaba lennék, akit ide-oda rángathatsz! - kiabálta. - Mert képzeld nem vagyok az!
- Bocsánat - engedte el a lány karját és bűnbánóan nézett rá. - Nem volt szándékos. Tudod, hogy sosem bántanálak!

- Már nem tudom mit gondoljak - mondta a lány hűvösen, majd ismét megpróbált elmenekülni a fiú elől, de ismét nem járt sikerrel.
- Ezt meg kell beszélnünk! - kerülte meg a lány villámgyorsan és útját állta. - És meg is fogjuk!
- Megcsókoltál. Nincs ezen mit megbeszélni! - jelentette ki a lány nem éppen higgadtan. - Rámásztál a saját bátyád szerelmére! - kiabált rá a nála 2 fejjel magasabb fiúra.
- Tudom, hiba volt! Egyszerűen elvesztettem az eszem, nem tudom mi ütött belém! - mentegetőzött.
- Csak hagyj békén, oké? - próbálta kikerülni őt, de a fiú útját állta.
- Válaszolj valamire! Csak egy dolgot akarok tudni! - nézett mélyen a lány szemébe, aki mereven állta a tekintetét. - Miért csak azután ütöttél meg, hogy megtettem? Miért nem akkor mikor rájöttél mire készülök?
Lexi egy mély levegőt vett és állta a fiú tekintetét, ami szinte a lelkéig hatolt. Nem válaszolt, nem tudta mit mondhatna. A fiú pont azt a kérdést tette fel neki, amire ebben az eltelt időben ő maga sem kapott választ. Ő sem tudott rájönni miért nem lökte el magától vagy pofozta fel korábban. A lány nem válaszolt csak bámult a fiúra a kétség legkisebb jelét sem mutatva. Mikor a fiú megköszörülte a torkát Lexi úgy tett mintha nem is hallotta volna az előbbi kérdést és simán ellépett a fiú mellett és megpróbálta kikerülni.
- Válaszolj! - nyúlt a lány után Will, megragadva a csuklóját kényszerítette a maradásra.
- Semmi jogod választ követelni rajtam, azok után amit tettél! Ha valaki megtehetné ezt az én lehetnék, de nem teszem! Szóval hagyj engem békén! - mondta dühösen. - És vedd le rólam a kezed vagy nem állok jót magamért!
- Tudod mit? Szerintem csak próbálod kihúzni magad a válaszadás alól. Mert az igazság az, hogy azért nem csináltál semmit, mert legbelül te is vágytál rá! Te is annyira akartad mint én! - kezdett vádaskodni a fiú.
- Te teljesen megőrültél! Én a bátyádat szeretem! - üvöltötte a lány.
- Igazán? - kérdezte, majd ismét a lány felé mozdult, de Lexi már tudta, hogy mit kell tennie, most nem volt semmilyen kétsége.
Ökölbe szorította a kezét és a fiú arca felé lendítette azt és bevitt neki egy jobb egyenest a szeme alá, a járomcsontjára. Will fájdalmasan felnyögött és a kezét a fájó pontra szorította, ami a lány reményei szerint hamarosan feldagad és belilul vagy minimum bevörösödik.
- Takarodj a közelemből - sziszegte. - Ne merj még egyszer hozzámérni vagy megbánod!
- Itt meg mi a franc folyik? - hangzott fel egy dühös kérdés a folyosó végéről.


- Daniel! - szólaltak meg egyszerre majd felé rohantak. - El kell mondanom valamit - kezdték egyszerre, majd dühösen egymás felé fordultak. - Nem! Én mondom! - üvöltött egymásra Lexi és Will. - Én mondom! Hagyd ezt abba! - kiabáltak egymásra.
- Nyugodjatok le mindketten - szólalt meg az idősebb fivér. - Ally, minden oké? - kérdezte a fiú, miközben végigsimított a lány arcán.
A lány lassan, halványan bólintott, majd Daniel az öccse felé fordult.
- Nincs valami mondanivalód nekem, öcsi? - kérdezte nem túl kedvesen.
Lehet, hogy eddig úgy tervezte lemond a lányról, hogy a testvérével boldog lehessen, de azok után amit látott rájött, hogy képtelen lenne megtenni. Ahogy a mindig udvarias, illemtudó, felelősségteljes Will szinte vadállatként bánt azzal a törékeny lánnyal, akit ő majdnem a karmai közé lökött. De most rájött, hogy majdnem élete legrosszabb hibáját követte el. Majdnem feláldozta az élete értelmét az öccséért, akit látszólag az sem érdekel, hogy Lexi Daniellel van. Ő pedig képes lett volna lemondani róla? Nem, az öccse nem érdemli meg!
- Nincs! - válaszolta hörögve, miközben még mindig arra a pontra szorította a kezét, ahová Lexi kegyetlenül lesújtott.
- Szóval, azt mondod Alexis ok nélkül ütött meg? Lehet, hogy egy kicsit heves és forrófejű, de ez azért túlzás! - dühöngött.
Tudta mit látott, de a saját öccse szájából akarta hallani, hogy képes volt rámászni a lányra, aki Daniellel van.
- Mit tettél? - kérdezte feszülten, dühtől izzó hangon. - Ne hazudj!
- Megcsókoltam! - jelentette ki semmi megbánás vagy szégyen nélkül.
Daniel idegesen megfeszült, szinte majdnem felrobbant a hirtelen elfojtott dühtől, ami belülről feszítette őt.
- Te szemét! - sziszegte majd azonnal az öccsére vetette magát, mikor az agresszió felülkerekedett rajta.
Dühös volt, féktelenül dühös. Szerette az öccsét, de most túltett minden határon. Bántani akarta őt, azt akarta, hogy megbűnhődjön. Tudta, hogy az öccse nem csak barátként tekint a lányra, sőt szereti őt, ezért akart helyesen cselekedni. Tudta jól, hogy érez a lány iránt, de azt hitte tiszteletben tartja, hogy Lexi nem őt választotta, ezt hitte tiszteli annyira a saját bátyját, hogy lemond arról, amire vágyik, ahogy Daniel is tenni akarta, de csalódnia kellett. Will csak magára gondolt.
Mielőtt gondolkodott volna az öklét Will arca felé közelítette, aki éppen még időben hátraugrott a csapás elől és igyekezett elhajolni a többi ütés elől is, amit Daniel rámért.
- Daniel! - kiáltotta Lexi, miközben hátulról átölelte a fiút. - Ne bántsd!
Karjait a fiú felső testére fonta és kis kezeit a mellkasán fonta össze, így próbálva visszafogni őt, nem túl sok sikerrel. Lehet, hogy egy erős, harcias lány volt, de a kigyúrt fiú ellen semmire sem ment.
- Mindent elvettél tőlem, de őt nem fogod - üvöltötte, miközben próbálta letépni magáról a lány karjait. - Elvetted az anyámat! Elvetted a címemet, a trónomat, a koronámat! Én vagyok az elsőszülött, nekem kellene örökölnöm! És most a szerelmemre fáj a fogad? - kiabálta, majd kitépte magát a lány karjai közül és ismét fivérére vetette magát.
Willnél most telt be a pohár, ő is támadásba lendült és dühösen esett a bátyjának. Hangosan kiabáltak egymással és összetörtek néhány csúnya vázát és egyéb antik dolgokat, mikor nekilökték a másikat. Az egész kastély tőlük zengett. Nemsokára kisebb tömeg gyűlt össze és figyelemmel kísérte a jelenetet.
- Anyánk halála nem az én hibám volt! - üvöltötte a fiatalabb fivér. - És arról sem én tehetek, hogy felelőtlen vagy ahhoz, hogy te örökölj! És nem akarom elvenni tőled! Te vetted el őt tőlem! Alexis az én feleségem lesz akár tetszik akár nem! - sziszegte a bátyja arcába, mire az még dühösebben támadt rá.
Alexis megijedt, félt, hogy komoly kárt tesznek egymásban, ha fizikailag nem is lelkileg biztosan. Tudta, hogy most mindkettejükből csak a harag és a düh beszél, nem gondolkodnak tisztán. Nem akarta, hogy bajuk legyen egyiküknek sem, bár most haragudott Willre, nem is kicsit, de azt nem akarta, hogy miatta a két testvér egymás életére törjön és maradandó sebet ejtsenek egymáson durva szavaikkal.
Mikor Daniel keze vészesen közel suhant el Will arca előtt, majd a következő csapásnál el is találta a fiú állkapcsát Lexi gondolkodás nélkül mozdult. Nem tudta miért, mi irányította, de reflexszerűen elkapta Daniel karját, amin csak úgy dagadtak és feszültek az izmok az agressziótól és a két fiú közé vetette magát.
- Daniel, hagyd abba! - kiabálta, miközben kezeit az idősebb testvér mellkasán tartva próbálta megfékezni.
- Alexis, ebbe ne szólj bele! - förmedt rá a lányra, majd könnyedén ellökte az útból és ismét az öccsére vetette magát.
- Ne, kérlek....a végén még valaki megsérül! - kiabálta. - Daniel állj le! Nem nagy ügy! Nekem nem jelentett semmit! Én téged szeretlek! - próbálta szavakkal lenyugtatni őt, de ezzel inkább csak a fiatalabb testvért bőszítette fel.
Will egy pillanatra fölénybe került és ellökte a bátyját, aki kis híján majdnem elesett, de hamar visszanyerte az egyensúlyát. Lexi kihasználta a pillanatnyi habozásukat és ismét közéjük ugrott, de ezzel csak azt érte el, hogy most ő vált célponttá.
- Miért véded őt? Azok után amit tett? - kiabált rá Daniel.
- Én nem őt védem, hanem téged. Vagyis nem csak őt. Nem akarom, hogy miattam maradandó kárt tegyetek egymásban.
- Megcsókolt téged! Miközben tudta, hogy velem vagy!
- Daniel, nekem az semmit nem jelentett! És már ő is megbánta!
- Szóval nem jelentett semmit? - szólalt meg Will is. - Akkor miért nem húzódtál el? Miért nem ütöttél meg azelőtt, hogy megtettem volna? Miért csak utána? - kérdezte idegesen, mire Daniel ismét támadásra készen megfeszült. - Talán azért, mert lehet mégiscsak jelentett valamit! Ne tagadd le! Te is jól tudod, hogy igazam van!
- Tudod mit? Igazam volt. Már a legelején! Egy önző, beképzelt, elkényeztetett nyálas hercegecske vagy! De csak, hogy igazad legyen, beismerem, igazad van! Jelentett valamit - mondta mire Daniel egy pillanatra összetört. - Azt jelentette, hogy érzek valamit irántad - folytatta. - Mégpedig féktelen dühöt, haragot és gyűlöletet! - vágta a fiú arcába, mire Daniel megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan!
- De igen, nagyon is komolyan mondom. - kezdte. - És mint, ahogy már többször is elmondtam, soha a büdös életben nem leszek a feleséged, jobb ha elfogadod! És jobban tennéd ha eltakarodnál az életemből, mert soha többé nem akarlak látni, felfogtad?
- Lexi, ne...most túl dühös vagy, hogy tisztán gondolkodj, ezt nem mondhatod komolyan... Hát nem látod, hogy valami van köztünk, tudom, hogy te is érzed.
- Tűnj el az életemből és hagyd, hogy Daniellel boldogok lehessünk!
- Lexi...
- Nem téged szeretlek! - üvöltötte. - Tudod mit? Be is bizonyítom!
Lexi dühös volt, féktelenül dühös. Megmentette a fiút egy hatalmas testvéri balhétól és ő még képes vádaskodni és mindent elkövetni, hogy közéjük álljon.
A lány hátat fordított a csalódott fiúnak és egy pillanat alatt Daniel előtt termett. Lábujjhegyre állt és átkarolta a meglepett fiú nyakát és ajkát az ajkára nyomta. Látszólag szenvedélyesen és gondatlanul csókolta meg a fiút, de legbelül szinte fortyogott a dühtől és mindenáron meg akarta bántani a fiút. Azt akarta, hogy rosszul érezte magát, hogy szenvedjen.
Will megrökönyödötten nézte, ahogy a lány a bátyját csókolja és a szíve fájdalmasan szorult össze. Összetört. Tudta, hogy elrontott mindent. Elvesztette a bátyját és a lányt is, akivel éppen kezdtek közeledni egymás felé. Pedig már azt hitte, hogy ha így haladnak tovább, egy nap elnyeri a lány bizalmát, szeretetét, talán még a szerelmét is és végül a kezét. De most minden összeomlott. Pár perc alatt minden tönkrement, egy ostoba, gyenge pillanat miatt....

Fú, na jó ennyi lenne :DD Tudom, nem túl izgi, csak egy kis testvérharc és érzelgősség...De azért remélem tetszett és komiknak örülnék :)
Cup-cup♥

6 megjegyzés :

  1. Lora! :)
    Ez aztán akciódús rész volt. Tele volt haraggal meg dühvel rendesen! :D
    Mindhárman eléggé dühösek voltak, nem is tudnám megmondani, hogy ki volt a legdühösebb. Daniel és Will szépen egymásnak estek. Az tetszett, mikor Lexi többször is próbált közéjük állni, nem sok sikerrel. A vége egy kicsit szíven talált. Nagyon jó lett, de egy kicsit fura volt olvasni, hogy Lexi megcsókolta Daniel-t. Tudom, így bizonyította Will-nek, hogy őt szereti, de ez neki nem éppen volt kellemes....
    A bált már nagyon várom, remélem hamarosan lesz! Kíváncsi vagyok rá nagyon! :D
    Siess vele! :D
    Szejetlek!♥

    VálaszTörlés
  2. Dana :D
    Marhára... Hát igen, ha az intenzív érzelmekről van szó, akkor az soha nem hiányzik :D
    Igen, de hát egy szerelmi 3szögnél ez nem csoda mikor napvilágra kerül egy piszkos kis dolog. Hát talán főleg a két fiú, eleinte Daniel, de mikor megvádolta az öccsét utána Will volt már a dühösebb. Igen, de ez már rég esedékes volt. Ígyis túl sok volt az elfojtott érzelem ami eddig felgyülemlett...hát mindhármukban. Lehet, hogy Will most meg tudta volna ölni, de nem akarta, hogy bármelyiküknek baja legyen. Igen, Danielt szereti, Willt is de Danielt sokkal...intenzívebben és nem azt mondom hogy nem szerelemből csókolta meg, mert valahol picit az is volt benne, de inkább csak dühből volt, hogy willt megbántsa és sikerült is neki.
    Igen, ott lesz bőven akció vagyis eksön
    Sietek, nagyon
    Micu
    cup-cup♥

    VálaszTörlés
  3. Lora!!!
    Na de, hát mi volt ez?? Hmm? Lemondhatsz a meztelen mellkasról én úgy gondolom... :D
    Szegény Will, nem ezt a bánásmódot érdemli, küldd hozzám, én majd megvigasztalom. Lehet igazad van, mint ahogy most te látod nálam, én is kezdem úgy látni a dolgokat, Will♥ sokkal jobbat érdemel Lexinél, mondjuk engem:D Most nézem, hogy még csak pedofil se vagyok, mert annyi idős, mint én:DD
    Egyébként természetesen IMÁDIKUS volt:D mint mindig, nagyon nagyon tetszett és nagyon nagyon várom a folytatást, úgyhogy siess vele:)
    Puszi♥♥

    VálaszTörlés
  4. Szilvvviii!!
    Hát, én mondtam, hogy ne olvasd el! Nem! Nem veszed el tőlem Chris mellkasát! Lázadást indítok! És erről inkább a következő fejezet után tárgyaljuk, lehetséges, hogy Will rész következik, de nem mondok semmit! Persze, mindjárt kopogtat az ajtódon. Nagyon szomorú. Cöhh, mi bajod van Lexivel? Nem ő mászott rá Willre már elnézést! Hmm ezen még elgondolkodom, most adtál egy jó ötletet. De basszus amiatt a hülye bál miatt nem lehet megcsinálni!!! Áhh, nem vagy pedo Szilvi, és remélem ez nem célzás volt, mert én sem vagyok!! És Chris sem az, mert mi szeretjük egymást! Ő nem pedofil! De csak, hogy megnyugtassalak a rész kapcsán, küldeném neked Máté Péter-Egyszer véget ér című dalát!!
    Jajj nagyon szépen köszönöm, most megpróbálok sietni, nem csak hetente hozni.
    Nagyon sok pusszi♥
    Cup-cup♥

    VálaszTörlés
  5. Valamiért úgy érzem, hogy nem vagyok elégedett a részeim gyakoriságával... Nem tudom honnan jött, csak egy megérzés:D valami ezt sugallta :D
    Na jó, egye fene kapsz mellkast, bár ahogy ismerlek kevesellni fogod:D Chris egy kicsit pedo, de nem zavarja:DD
    Puszi♥

    VálaszTörlés
  6. Hmm.....
    Háháháhá, én mindig elérem amit akarok :DDD hát persze, chrismellkasbólnemlehetsohaelég?
    Mit pedo? ez igaz szerelem! a kor nem számít!

    VálaszTörlés