2013. október 27., vasárnap

15. *Szenvedélyek hálójában*

Megérkeztem :D a hajnali órák álmatlansága meghozta az ihletet és mivel aludni nem tudtam, írtam :D


Most egy olyan zenével jöttem, ami közel áll a szívemhez.Nem tudom, ezt hallgattam mikor a rész írtam, így számomra egyértelmű volt, hogy ezt a számot választom a részhez.Nem tudom jó döntés volt-e.Az döntsétek el ti.Írjátok meg komiban :D 

/Daniel/

Miután a kicsilány lelépett, minden olyan zavarossá vált. Will magyarázott valamit, de nem nagyon fogtam fel, hogy miről beszélt.Majd csak annyit érzékeltem, hogy elmegy, majd én is elhagytam a báltermet és fogalmam sincs most hol vagyok.Egyszerűen nem tudtam megemészteni a hallottakat.A herceg, akiről Alexis beszélt, nem más mint az öcsém.És én szerelmes vagyok az öcsém menyasszonyába.És az öcsém látott minket csókolózni.El sem tudom képzelni mit érezhet most.Csak azt tudom én mit érzek.Bűntudatot.Érzések kavarogtak bennem.Nem hagyhatom, hogy az öcsém miattam ne léphessen a trónra.Eddig mindig mindent megtettem érte.És nem tudom, hogy most mi lenne a helyes.Hallgassak a szívemre?Egyszerre súgja azt, hogy nem tehetem ezt az öcsémmel, de ne engedjem el a lányt.Tudom önzőség a részemről, hogy így érzek, de nem vagyok hajlandó lemondani erről a lányról!Még az öcsém miatt sem.Miket beszélek?Hiszen bármiről hajlandó vagyok lemondani, ha az öcsémről van szó!!De most valami megváltozott!Eddig azt hittem bármit hajlandó vagyok feláldozni érte, de most rájöttem. Alexisről nem mondok le!Cassie-t elvesztettem és nem fogom még egyszer átélni!Harcolni fogok érte!

/Will/

Kővé dermedve támaszkodtam az ajtófélfának.Csak álltam ott és néztem a báli ruhás lányt, ahogy legelzártabb érzelmeit engedi szabadon.Már jó ideje hallgattam Alexis fájdalmas játékát.Ő nem fordult felém.
Észrevett egyáltalán?Befejezi-e valamikor is a muzsikálást?
Mert én akár az idők végezetéig és képes lettem volna hallgatni, annyira magával ragadott a lány játéka, aki legbensőségesebb érzéseit osztotta meg a zongorával.A zene végül lassulni kezdett és csalódottan vettem észre, hogy mindjárt vége.Az utolsó hangoknál járhatott mikor ellöktem magam a faltól és megszólaltam közvetlen felette.

-Olyan szépen játszol....-mondtam volna, de Alexis ekkor mellényúlt és a zongora hangosan siránkozva feljajdult.
Alexis megmerevedve ült a hatalmas hangszer előtt.Le mertem volna fogadni, hogy sírt.Mellé léptem és leültem mellé.A pad egy nagyot reccsent alattam.A kezére csúsztattam a kezem és lenyomtam két billentyűt ami nem éppen kellemes hangot adott ki magából. Alexis azonnal elrántotta a kezét, majd az arcához kapva letörölt onnan egy elszabadult könnycseppet.De ahhoz nem volt elég gyors, hogy ne lássam meg az ezüstös csíkot, ami végigfutott az arcán.Legnagyobb meglepetésemre, pár pillanat múlva lassan a kezemre helyezte a kezét és a helyes sorrendben lenyomtuk a megfelelő billentyűket.Most valahogy sokkal jobban csengett a dallam, mint amikor egyedül próbálkoztam.
-Lenyűgözően játszol-ismételtem meg magam.-Egyébkét mi volt ez a darab?Olyan szomorú.
-Édesanyám kedvenc darabja-mondta halkan majd hozzátette.-volt.
-Bizonyára nagyszerű nő volt-jegyeztem meg kedvesen.
-Igen, az volt-válaszolta tömören, anélkül, hogy rám nézett volna.
-Tudod, én is elvesztettem az édesanyámat.
-Tényleg?-kérdezte majd végre felnézett rám-Nem...is...tudtam-nyögte ki, miközben elkerekedett a szeme.Bizonyára másra számított.
-Nem is ismertem!-jelentettem ki.-A születésemkor meghalt!-folytattam.
-Sajnálom-mondta és hangjából most tisztán hallatszott, hogy igazat beszél és tényleg komolyan gondolja.
Most, hogy belegondolok, ez volt az első olyan eset, hogy mondhatni majdnem kedves volt velem.
-Tudod, nem hittem volna, hogy Danielnek...hát ilyen öccse van!-mondta, de valahogy úgy éreztem ezt nem bóknak szánta ezért megpróbáltam a megjegyzést elengedni a fülem mellett.Tőle már ez is haladásnak számít.-Kérdezhetek valamit?-halványan bólintottam.-Most mit szándékozol tenni?
Nem értettem mire céloz.Mivel fogok mit tenni?Nem tudtam gondolkodni, annyira meglepett ez a hirtelen közeledése.Vagyis az, hogy hozzám szólt!Ez a második mondata anélkül, hogy nem küldött volna el a fenébe.Ez rekord!!Talán beteg?
-Ezt, hogy érted?-kérdeztem rá végül, mert bármennyire is próbáltam átgondolni sehogy sem tudtam értelmezni a kérdést.
-Mármint...hát...-küzdött a szavakkal.-Szóval...én...és...Daniel...szóval...Á minek is magyarázkodok, hiszen láttál minket!


-Arra gondolsz mit fogok tenni most, hogy tudom te és a bátyám szeretitek egymást?-bólintott.-Tulajdonképpen, nem tudom.De Daniel nagyon le van törve.Igazából nem akart neked hazudni, csak egy pillanatra átlagos akart lenni.Szeret téged, és nem akar elveszíteni!-mondtam majd megfogtam a kezét és megszorítottam, furcsamód nem rántotta el.
-Mi van, felcsaptál békítőnek?Ugye most tudod, hogy magad ellen beszélsz?-kérdezte és életében először rám mosolygott.-Szeretem Danielt, és így végképp semmi esélyed, hogy a feleséged legyek.
-Tudom-válaszoltam higgadtan.-De én is szeretem a bátyámat és mióta közöltem vele, hogy feleségül akarlak venni teljesen összetört és nem akarom, hogy szenvedjen.És gondoltam talán meggyőzhetem apámat, hogy inkább Daniel vegyen el téged feleségül és akkor mindkettőnk gondja megoldódik.Te és Daniel szerelemből házasodtok össze és boldogok lesztek, én pedig feleségül veszem azt a lányt akit Daniel nem volt hajlandó-magyaráztam el nagy vonalakban az elképzelésemet.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.-Megtennéd ezt értünk?-kérdezte mosolyogva.
Valahol legbelül rájöttem, hogy azzal, amit teszek valószínűleg felbőszítem apámat és örökre elveszítem a lányt, akit kezdtem már egészen megkedvelni, de hajlandó vagyok ezt vállalni a testvérem boldogságáért.
-Persze!-válaszoltam.-Végül is nekem teljesen mindegy, hogy kit veszek feleségül.
Először a korábbi tapasztalataim alapján azt hittem megüt, mikor villámgyorsan felém mozdult és majdnem odébb ugrottam, de hamar rájöttem, hogy nem bántani akar, hanem megölelni.Az apró törékeny test puhán és finoman simult körém.Lassan én is átöleltem.Belélegeztem az illatát.Mi a franc történt?Ennyi?Csak kedvesnek kell lennem vele és máris kedvel?Erre korábban is rájöhettem volna.Tényleg komolyan gondoltam, amit mondtam, nem akarom, hogy a bátyám szenvedjen.És remélem sikerül meggyőzni apámat a tervvel.Vagy ha nem, legalább közelebb kerültem Alexishez.
-Köszönöm...Will-mondta ki először a nevemet.Az ő szájából olyan varázslatosan hangzott.
-Ne késlekedj!-parancsoltam rá-Ne várasd meg a bátyámat!-mondtam neki majd néztem, ahogy mosolyogva elindul.
Még egy pillanatra megfordult.
-Tudod, nem szoktam beismerni, ha hibázok, de azt hiszem tévedtem veled kapcsolatban-mosolyodott el.-Nem is vagy Idióta.És sajnálom, hogy olyan hülyén viselkedtem veled.
-Felejtsük el!-mondtam majd ismét rászóltam-Na, mire vársz?Daniel még a végén megőrül.

/Daniel/

Egy fájdalmas dallam csendült fel valahol.Tele volt érzelemmel.Olyan volt, mintha a saját érzéseimet játszotta volna.Zavarodottság, bánat, bűntudat, fájdalom.A dallam a szívemből szólt.Nem tudom, hogy honnan jött vagy ki játszotta, de úgy éreztem, hogy szavak nélkül is megszólított a muzsika.Majd lassan elhalt én pedig lélegzetvisszafojtva vártam, hogy újra felcsendüljön az ismerős dallam, majd csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy nem tér vissza.
Nem tudom meddig, percekig vagy órákig állhattam ott egymagamban, míg meghallottam egy ismerős hangot.Egy cipő kopogásának egyre közeledő hangját.Azt a cipőt ezer közül is felismertem volna.Mielőtt megpillantottam volna viselőjét, már tudtam, hogy egy lila tornacipőtől származnak a hangok.És feltételezésem be is bizonyosodott, mikor Alexis belépett az ajtón és felém közeledett.
-Beszéltem az öcséddel-jelentette ki, mikor megállt előttem.
-Igen?-kérdeztem unottan.-Na, és mégis miről?
-Rólad, rólam, rólunk....-válaszolta rejtélyesen.
-És mire jutottatok?-kérdezősködtem leplezett kíváncsisággal.
-Majd elmondom, miután bocsánatot kértél-vágta dühösen a fejemhez a szavakat.
-Jó, igazad van!-léptem közelebb hozzá és két kezembe fogtam a kezeit.-Sajnálom-nyögtem ki nagy nehezen a szót.-Fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni.És bármiről is beszéltél az öcsémmel, csak azt akarom, hogy tudd nem mondok le rólad, még az öcsém miatt sem-fejeztem be a nyálas monológomat, mire Alexis elmosolyodott majd szorosan hozzám bújva megölelt.
Aprócska, törékeny teste elveszett a karjaimban, ahogy átöleltem.Lassan lábujjhegyre állt, de még így sem volt elég magas, hogy felérjen hozzám, ezért egy picit le kellett hajolnom.Az óra egy hatalmast kondult, mikor ajkam az ajkához ért.Éjfélt ütött az óra.A szája meleg, az ajka pedig sima és puha volt.Egy pillanatra hátrahúztam a fejem és találkozott a tekintetünk.A tengerkék és a csokoládé elveszett a másik vágyakozó tekintetében.Majd ismét előre hajoltam és lecsaptam az ajkaira.Ez a csók más volt, mint az előbb.Mélyebb, telve szenvedéllyel és vágyakozással.Lassan átkaroltam Alexis derekát, a csípőjénél fogva magamhoz szorítottam.Egymáshoz simultunk, miközben egymáshoz tapadt ajkunk.Csak akkor hagytuk abba, mikor már szinte fulladoztunk a levegő hiányában.De hirtelen még az sem tűnt olyan fontosnak.Alexis a nyakam köré kulcsolta a karját lassú, kellemes ritmusban táncolni kezdtünk, egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust. Nem volt szükségünk zenére, hiszen a szívdobbanásunk üteme tökéletes ritmust adott a tánchoz. Olyan őrjítően közel volt hozzám, hogy az iránta érzett vágy újult erővel söpört át rajtam.Végre képes voltam bevallani magamnak:
Szeretem ezt a lányt!

És ennyi :D remélem nem lett túl összecsapott és borzalmas :D
Cup-cup

8 megjegyzés :

  1. Ááá, már a címe is jól hangzott! De a vége... Na jó Flóra gyorsan gyorsan hozzál részt! :D
    Szejetlek! Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rékaaa :D Kösszike ♥
      Oksi megpróbálok sietni vele :D
      Én isz szejetlek ♥
      Cup-Cup

      Törlés
    2. Amúgy látom neked is az álmatlanság hozza meg az ihletet! :D

      Törlés
    3. Igen, nemtom, éjszaka lehet jobban fog az agyam vagy valami :D Vagy csak akkor nyugi van és nincs semmilyen zavaró tényező :D

      Törlés
  2. Húha! Ennyit tudtam kinyögni, mikor a végére értem a résznek. Eszméletlenül jó lett!:)
    Nagyon siess, mert a kövi rész tartalmából sejtek valamit, de még nem biztos....úgy hogy jobb, ha sietsz!:D
    Szejetlek!♥

    Pusszancs!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Fanni! Hát, a kövi rész?? az érdekes kis dolgokat és kérdéseket fog felvetni :D Sietek vele :D
      Szejetlek :D ♥
      Cup-cup

      Törlés
  3. ÁÁ, hát ez te csaj!!!Csajszikám, ez mintha egy rendes könyv egy fejezetét olvastam volna, te komolyan nagyszerűen írsz, ez hát, te valami eszméletlen tehetséges vagy!!!És ááww, na szóval a kövi rész!!!Siess vele!!AKAROM, AKAROM, AKAROM!!!OLVASNI AKAROM!!!
    Puszó siess vele ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csajszi!!Kösszi aranyos vagy!!És áá cukcsi vagy, hogy ilyeneket írsz, de sajna nem igaz rám!!Oké meg fogod kapni a részt, hamarosan, mint te is tudod nem vagyok robot :D na szóval megpróbálok sietni vele és a héten biztosan kb 1-2 nap múlva felrakom, de talán ha megjön az ihlet még ma!Pusza.
      Sietek vele.
      Cup-cup :D ♥

      Törlés